Azonban ez a tendencia nem csak a borokra vonatkozik, hiszen 2006-ban égetett szeszből 14, sörből 5 százalékkal vettek többet a vásárlók, mint korábban, tehát a megszorítások ellenére a magyar italfogyasztás összességében is nőtt. Persze a borpiac növekedése köszönhető volt annak is, hogy a 2005-ös év túltermelésének köszönhetően a szőlő felvásárlási ára közel negyedével esett, így a nagy versenynek köszönhetően a 2006-os árak is nyomottabbak voltak a korábbiaknál. A 2007-es év szüreti eredményei viszont úgy tűnik ismét az áremelés felé fogják a termelőket terelni.
Természetesen górcső alá kell vennünk a fogyasztás összetételét is. Kezdjük a minőségi és egyben az árkategóriákkal.
A felmérések szerint a fogyasztók egyre gyakrabban választanak minőségi, palackozott, így magasabb árú borokat, hiszen az értékforgalom évente közel 10 százalékkal emelkedett, 2005-ről 2006-ra ez a növekedés elérte a 16%-ot.
Egyértelmű, hogy a piac igényei a vörös borok iránt nagyobbak, körülbelül 60 százalékos arányban a fehérborokkal szemben. A fogyasztók ízlésvilága azonban továbbra is az édesebb kategóriájú borokat részesíti előnyben, hiszen 4 százalékpontos csökkenés mellett a félédes borok még mindig 50 százalékot képviselnek, míg az édes borok aránya 1 százalékpontos növekedés mellett már 7 százalék. Ezzel szemben áll a száraz borok 33 százalékos (3 százalékpontos növekedés) és a félszáraz borok változatlan 9 százalékos aránya.
Bár az előbbiekben már írtuk, hogy a minőségi borok vásárlóinak tábora gyarapodott, mégis szomorú tény, hogy az olcsóbb, asztali bort vásárlók aránya továbbra is 40 százalékot tesz ki. Ebbe a szegmensbe főleg a napi rendszerességgel bort fogyasztók tábora tartozik, illetve a folyóbor (kannás bor) vásárlások nagy része is ebben a piaci szeletben koncentrálódik. Természetesen, ha összevetjük az előbbiekben leírt édes-félédes fogyasztási tendencianövekedést a minőségi kategóriákkal, láthatjuk, hogy a növekedést szintén az olcsóbb, gyengébb minőségű, édesített borok kategóriájának bővülése és nem a magas minőségű, természetes csemegeborok piacának bővülése okozza, így bátran kijelenhetjük a fenti adatokból, hogy az olcsóbb, félédes-édes, vörös és fehér bor kategória a növekedési verseny győztese. Ez nyilván a termelőket az ilyen jellegű borok előállítására ösztönzi, sajnos a szőlők fajta összetétele tekintetében hazánkban a fehér szőlők vannak túlsúlyban (közel 3/4 az arányuk).
A fogyasztói korösszetétel szempontjából körülbelül 60 százalék a 40 év felettiek, 23 százalék a 18-29 éves és körülbelül 16 százalék 20-39 évesek aránya. Látható, hogy a rendszeres borfogyasztók tábora főleg a 40 évesek fölé koncentrálódik, míg a fiatalok többsége leginkább a sör és a tömény szeszes italok mellett teszi le voksát. Örvendetes tény viszont, hogy a minőségi borok értékesítésének növekedése is a fiatalokra koncentrálódik. A divat fontos tényező fogyasztási kultúrájuk kialakulásában, hiszen a minőségi igények mellett kultusz jellegűen kialakul a fajtához és borászhoz való kötődés. A divat jelleget is jellemzi, hogy a fogyasztás jelentős része is inkább éttermekben vagy barátok társaságában történik, mint otthon, míg a vásárlások jelentős része a speciális borboltokban történik. A felmérések szerint körülbelül a fogyasztók 28 százaléka szőlőfajta szerint választ, 13 százalék a pincészet vagy akár a borász nevét tartja szem előtt (ez egyértelműen a mélyebb elkötelezettséget és az igényesebb fogyasztást jellemzi), míg a többség, 64 százalék csak a borvidék szerint választ.
Az értékesítési csatornák közül a diszkontoknál jelenik meg a legnagyobb forgalom, és vezető pozíciójukat az elmúlt időszakban tovább tudták javítani: míg mennyiségi értékesítésből 2004-ben 24 százalékkal részesedtek, addig ez az arány 2005-ben már 30 százalékos volt. A hipermarketek szintén szignifikánsan, mintegy öt százalékponttal növelték piacrészüket a 2004. évben mért 20 százalékról 2005-ben 25 százalékra.
Az adatok tanúsága szerint az előbbi növekedés legnagyobb kárvallottjai a kisbolt láncok (6 százalékpontos csökkenés) és a független kisboltok (4 százalékpontos visszaesés). A szupermarketek és cash&carry üzletek mennyiségi piacrésze 1-1 %-kal csökkent. Jelentős részt képviselnek az egyéb üzletek, mint a különféle vinotékák és borbutikok is, amelyek továbbra is 11 százalékkal részesednek az összesen értékesített bormennyiségből, annak ellenére, hogy magasabb minőségű és drágább termékekkel foglalkoznak. Valószínűleg ebben az esetben jelentős szerepet játszik a személyes kontaktus és a bizalmi viszony, illetve, hogy a vásárlók így minimalizálhatják a csalódás kockázatát, amely előfordulhat egy drága bizalmi terméknél is. Persze ennek a kapcsolatnak is vannak kárvallottjai, hiszen direkt a kistermelőktől is már csak a fogyasztók 6 százaléka vásárol.
A borpiac vizsgálatakor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a borimport növekedését sem. 2007-ben drámaian, háromszorosára, így kb. 500 ezer hektoliterre lesz tehető a teljes importált bor mennyisége (hazánk termelése 2007-ben kb. 3 millió hektoliter lesz). Ezek a borok (leginkább olasz import) főleg a nagy üzletláncok polcain találhatóak meg, az olcsóbb kategóriákban. A fogyasztók elenyésző hányada csak kizárólagosan külföldi borfogyasztó, míg közel 60 százalékra tehető azok aránya, akik a külföldi termékek kipróbálása után ismét hazai bort fogyasztanak. Ezzel a ténnyel is kapcsolatos érdekes tapasztalat, hogy általában a vevők közel 60 százaléka bizalmi alapon, azaz korábbi tapasztalatok, kóstolások a pincészet, borász ismerete alapján választ. Tehát az ár ebben az esetben csakis az olcsóbb kategóriában meghatározó, igazolásként arra, hogy a külföldi termékek miért a hipermarketek polcain találhatók meg leginkább.
f:agraragazat.hu,cikkünkhöz a Gfk. Hungária, a Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum és az Agrárgazdasági Kutatóintézet elérhető legfrissebb felméréseinek eredményeit használtuk fel.Sümegi Zsombor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése