Kecske
"A szegény ember tehene" - tartja a közmondás. Mostoha körülmények között is tartható, rendkívül élénk, érdeklődő, a környezetéhez kiválóan alkalmazkodik. Az egyik legjátékosabb haszonállatunk. A kecskegida (vagy gödölye) talán a legkedvesebb fiatal háziállat -gyermekekre is teljesen veszélytelen (gödölyének hívják a kis lánykecskét, míg gidának a kis fiúkecskét).
Mindenevő
A kecske (Capra aegagrus hircus ) - akárcsak a juh - az egyik legrégebben háziasított állatunk. A gazdasági haszonállatok között egyedi a "mindent hasznosító képessége". Olyan területek, mint a meredek kopárok, ugarok meg sem kottyannak neki. Nagy területet bejár, mozgásigénye is óriási.
A kecske a testtömeghez viszonyított tejtermelésben az élen áll. Húsa megfelel a korszerű konyha követelményeinek. Szőre illetve bőre ipari nyersanyag. Még a trágyája is értékes.
Jóban van a juhokkal
A kecskét célszerű legeltetni - így a gazda és az állat is jól jár. Számos fajtának a nyájtartó képessége kicsi, ezért érdemes juhokkal együtt tartani. Gyakran a juhnyájakban is láthatunk kecskéket. Ennek az az okat, hogy a jerkék rejtetten ivarzanak, és ezt hamarabb észreveszi a kecske bak, mint a kos.
Mit eszik?
Ha nincs mód legeltetésre, takarmányozása is megoldható. Napi 2-3 kg szárazanyagot igényel. Azonban a közhiedelemmel ellentétben a kecske válogatós, az egyféle takarmányt hamar megunja. Tegyük változatossá étrendjét különféle kerti gyommal, gyümölccsel, desszert gyanánt pedig konyhai maradékokkal is kedveskedhetünk. Téli időszakban létfenntartásra 1-1,5 kg réti széna, 0,5-1 kg takarmányszalma és 2 kg takarmányrépa adagolása elegendő. És hát ki ne emlékezne a nagy ezermester Mekk Elekre, aki bármit "megjavított" egy kis káposztáért - nos, ha kecskénk nem is fog házat építeni, de hálás mekegésére biztosan számíthatunk.
Kecsketej
Az ember már az ősidőkben felismerte a tej hasznosságát a táplálkozásban. Magyarországon is több generáció nőtt fel kecsketejen. Mivel a kecske a tejjel biztosan nem terjeszti a TBC kórokozóját - úgy mint a tehén -, így a tej hőkezelése előtti korban a kecsketej fogyasztás volt a betegség elkerülésének legbiztosabb módja. Mára nyilvánvalóvá vált, hogy teje rendkívül értékes.
Könnyen emészthető, vitaminokban (A-, E-, K-, és C-vitamin), ásványi sókban gazdag, létfontosságú aminosavakkal bőven ellátott nagy értékű tápanyagforrás, amelynek óriási jelentősége van a modern, egészséges táplálkozásban. Ennek köszönhetően a világ kecskeállománya az utóbbi 15 évben 150 millióval nőtt.
Minden jel arra utal, hogy érdemes kecskét tartani - ha a húsára nem fáj a fogunk valószínűleg a kecske sem bánja és barátjává fogad.
Juh
Jámbor, béketűrő, nem nagyigényű és még az embert is elviseli a ház körül. Szinte főnyeremény az önműködő fűnyíróként is jól bevált hobbiállat, a juh. A hazai juhfajták őse a vad arkal juh (Ovis vignei arkal), melyet ükapáink gyapjáért, húsáért és tejhasznáért tartottak. Manapság is alapvetően haszonállatként tartják számon, bár egyre terjed hobbiállatként való tartása.
A juh kérődző állat és szinte a füvön is megél - ezért lett a gyengébb legelők első számú hasznosítója. Természetes körülmények között is könnyen szaporodik. Féléves korára ivaréretté válik, azonban tenyészéretté csak hónapokkal később, amikor végső tömegének 75 százalékát elérte.
Berregése (ivarzása) szezonális, többnyire ősz első felére esik és körülbelül hat hétig tart. A vemhességi idő 150 nap, melynek végén általában egy utód születik. A juh hosszú életű, életkora a 10 évet is meghaladja, de hallottak már 25 évet megélt juhról is.
Juhot a legelőre!
Tartásához tehát csak szalmára, szénára, legelőre és egy száraz istállóra van szükség. Azonban amikor csak tehetjük, engedjük ki a legelőre, ugyanis a gyeplegelő a juhtartás alapja (Angliában télen is ott tartják őket, csak biztosítanak nekik egy helyet, ahová behúzódhatnak az eső elől).
Ügyeljünk arra, hogy a legelőről mindig távolítsuk el a túlzott mennyiségű pillangóst, mert felfúvódhatnak tőle. Az ideális legelő gazdag állományú és száraz talajú. Ha kedveskedni szeretnénk az állatnak, adjunk neki répát, nagyon szereti.
Pici bari
Ha csemeténket nem kutyussal, hanem barival szeretnénk meglepni, akkor 3 hetesnél idősebbet vásároljunk, mert előtte kizárólag anyatejjel táplálkoznak, mely pótlására csak kecsketej (ennek hiányában gyerektápszer) alkalmas, napi 6-8 deciliter mennyiségben, több részletre elosztva. A harmadik héttől a bárányok már szénát, a negyedik héttől pedig már abrakot is kaphatnak. Mivel szeret enni és ez fejlődéséhez szükséges is, korlátlanul álljon rendelkezésére jó minőségű széna és báránytáp. Négy hetes korától már kivihetjük a legelőre is, persze csak állandó felügyelettel. Innentől kezdve pedig a tiszta ivóvíz és a nyalósó táplálékának elengedhetetlen kiegészítője. Tíz hetesen megtörténhet a tejről való leválasztás és a fokozatos átállás a legeltetésre.
Pedikűr és fodrászat
A juhokat évente egyszer, általában tavasz második felében meg kell nyírni, ez szükséges egészségük megőrzéséhez. Továbbá a gondozás alapvető feladatai közé tartozik a körömápolás is, ugyanis a túlnőtt körmök lábvég-megbetegedésekhez vezethetnek.
Nagyon kell figyelnünk a tisztaságra, mert számos betegség gyengítheti le kedvencünket. Például a sáros út és nedves alom is a lábvégek megbetegedéséhez vezet.
Etetésüknél is meg kell tartanunk az arany középutat, mert a kevés takarmány leromláshoz, a sok abrak viszont bezabáláshoz és tejsavmérgezéshez vezet.
Sajnos a külső és belső paraziták egyaránt kedvelik a juhokat, ezek ellen rendszeresen védekeznünk kell!
Meg kell hoznunk tehát a döntést: kutya vagy bárány. A kettő együtt nem megy, de legalábbis az egyiket el kell kerítenünk. Ez többnyire a bari szokott lenni, ehhez körülbelül két méter magas kerítésre van szükség, melyet 30 cm mélyen a földben is rögzítünk, ugyanis csak ez fogja kint tartani a kutyát. (f:haziallat.hu)
"A szegény ember tehene" - tartja a közmondás. Mostoha körülmények között is tartható, rendkívül élénk, érdeklődő, a környezetéhez kiválóan alkalmazkodik. Az egyik legjátékosabb haszonállatunk. A kecskegida (vagy gödölye) talán a legkedvesebb fiatal háziállat -gyermekekre is teljesen veszélytelen (gödölyének hívják a kis lánykecskét, míg gidának a kis fiúkecskét).
Mindenevő
A kecske (Capra aegagrus hircus ) - akárcsak a juh - az egyik legrégebben háziasított állatunk. A gazdasági haszonállatok között egyedi a "mindent hasznosító képessége". Olyan területek, mint a meredek kopárok, ugarok meg sem kottyannak neki. Nagy területet bejár, mozgásigénye is óriási.
Jóban van a juhokkal
A kecskét célszerű legeltetni - így a gazda és az állat is jól jár. Számos fajtának a nyájtartó képessége kicsi, ezért érdemes juhokkal együtt tartani. Gyakran a juhnyájakban is láthatunk kecskéket. Ennek az az okat, hogy a jerkék rejtetten ivarzanak, és ezt hamarabb észreveszi a kecske bak, mint a kos.
Mit eszik?
Ha nincs mód legeltetésre, takarmányozása is megoldható. Napi 2-3 kg szárazanyagot igényel. Azonban a közhiedelemmel ellentétben a kecske válogatós, az egyféle takarmányt hamar megunja. Tegyük változatossá étrendjét különféle kerti gyommal, gyümölccsel, desszert gyanánt pedig konyhai maradékokkal is kedveskedhetünk. Téli időszakban létfenntartásra 1-1,5 kg réti széna, 0,5-1 kg takarmányszalma és 2 kg takarmányrépa adagolása elegendő. És hát ki ne emlékezne a nagy ezermester Mekk Elekre, aki bármit "megjavított" egy kis káposztáért - nos, ha kecskénk nem is fog házat építeni, de hálás mekegésére biztosan számíthatunk.
Az ember már az ősidőkben felismerte a tej hasznosságát a táplálkozásban. Magyarországon is több generáció nőtt fel kecsketejen. Mivel a kecske a tejjel biztosan nem terjeszti a TBC kórokozóját - úgy mint a tehén -, így a tej hőkezelése előtti korban a kecsketej fogyasztás volt a betegség elkerülésének legbiztosabb módja. Mára nyilvánvalóvá vált, hogy teje rendkívül értékes.
Minden jel arra utal, hogy érdemes kecskét tartani - ha a húsára nem fáj a fogunk valószínűleg a kecske sem bánja és barátjává fogad.
Juh
Jámbor, béketűrő, nem nagyigényű és még az embert is elviseli a ház körül. Szinte főnyeremény az önműködő fűnyíróként is jól bevált hobbiállat, a juh. A hazai juhfajták őse a vad arkal juh (Ovis vignei arkal), melyet ükapáink gyapjáért, húsáért és tejhasznáért tartottak. Manapság is alapvetően haszonállatként tartják számon, bár egyre terjed hobbiállatként való tartása.
A juh kérődző állat és szinte a füvön is megél - ezért lett a gyengébb legelők első számú hasznosítója. Természetes körülmények között is könnyen szaporodik. Féléves korára ivaréretté válik, azonban tenyészéretté csak hónapokkal később, amikor végső tömegének 75 százalékát elérte.
Berregése (ivarzása) szezonális, többnyire ősz első felére esik és körülbelül hat hétig tart. A vemhességi idő 150 nap, melynek végén általában egy utód születik. A juh hosszú életű, életkora a 10 évet is meghaladja, de hallottak már 25 évet megélt juhról is.
Juhot a legelőre!
Tartásához tehát csak szalmára, szénára, legelőre és egy száraz istállóra van szükség. Azonban amikor csak tehetjük, engedjük ki a legelőre, ugyanis a gyeplegelő a juhtartás alapja (Angliában télen is ott tartják őket, csak biztosítanak nekik egy helyet, ahová behúzódhatnak az eső elől).
Ügyeljünk arra, hogy a legelőről mindig távolítsuk el a túlzott mennyiségű pillangóst, mert felfúvódhatnak tőle. Az ideális legelő gazdag állományú és száraz talajú. Ha kedveskedni szeretnénk az állatnak, adjunk neki répát, nagyon szereti.
Pici bari
Ha csemeténket nem kutyussal, hanem barival szeretnénk meglepni, akkor 3 hetesnél idősebbet vásároljunk, mert előtte kizárólag anyatejjel táplálkoznak, mely pótlására csak kecsketej (ennek hiányában gyerektápszer) alkalmas, napi 6-8 deciliter mennyiségben, több részletre elosztva. A harmadik héttől a bárányok már szénát, a negyedik héttől pedig már abrakot is kaphatnak. Mivel szeret enni és ez fejlődéséhez szükséges is, korlátlanul álljon rendelkezésére jó minőségű széna és báránytáp. Négy hetes korától már kivihetjük a legelőre is, persze csak állandó felügyelettel. Innentől kezdve pedig a tiszta ivóvíz és a nyalósó táplálékának elengedhetetlen kiegészítője. Tíz hetesen megtörténhet a tejről való leválasztás és a fokozatos átállás a legeltetésre.
Pedikűr és fodrászat
A juhokat évente egyszer, általában tavasz második felében meg kell nyírni, ez szükséges egészségük megőrzéséhez. Továbbá a gondozás alapvető feladatai közé tartozik a körömápolás is, ugyanis a túlnőtt körmök lábvég-megbetegedésekhez vezethetnek.
Nagyon kell figyelnünk a tisztaságra, mert számos betegség gyengítheti le kedvencünket. Például a sáros út és nedves alom is a lábvégek megbetegedéséhez vezet.
Etetésüknél is meg kell tartanunk az arany középutat, mert a kevés takarmány leromláshoz, a sok abrak viszont bezabáláshoz és tejsavmérgezéshez vezet.
Sajnos a külső és belső paraziták egyaránt kedvelik a juhokat, ezek ellen rendszeresen védekeznünk kell!
Meg kell hoznunk tehát a döntést: kutya vagy bárány. A kettő együtt nem megy, de legalábbis az egyiket el kell kerítenünk. Ez többnyire a bari szokott lenni, ehhez körülbelül két méter magas kerítésre van szükség, melyet 30 cm mélyen a földben is rögzítünk, ugyanis csak ez fogja kint tartani a kutyát. (f:haziallat.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése