A munka a liszt előkészítésével kezdődött. A kamrából behozták a lisztet a konyhába, és a dagasztóteknőbe szitáltak annyit, amennyi kenyeret sütni akartak. A lisztet szakajtóval mérték a teknőbe. Általában 4-5 kenyeret sütöttek meg egyszerre, ez egy hétig elég volt a családnak.
Ezután langyos vízbe áztatták az előző kenyértésztából eltett ökölnyi nagyságú kovászt. A kovászt élesztő helyett használták, akkoriban még nem lehetett élesztőt kapni. A beáztatott kovászhoz liszt hozzáadásával elkészítették az „élőkovászt”, amit kiskovásznak is neveztek. A kiskovász tetejét liszttel szórták meg, és letakarták, hogy melegen legyen. Keresztet vetettek rá, hogy jól sikerüljön. Amikor a kovász kész volt, következhetett a dagasztás.
A kenyértészta dagasztása fárasztó, nehéz munka volt, jó erõben kellett lennie annak, aki hozzáfogott! A teknõben szétterülõ tésztát oldalról középre felhajtogatták, majd ökölbe szorított kezükkel felváltva nyomkodták, így ismételgetve mindaddig, amíg a tészta már nem terült szét, hanem felfelé emelkedett, s a kézre már nem ragadt rá. A dagasztás legalább egy órán át tartott.
Ezután következhetett a szakajtás. A szakajtókba beleterítették a szakajtóruhát, meglisztezték. Elsőként a következõ sütéshez, a kiskovász készítéséhez szükséges tésztát vették el, majd leszakítottak a tésztából egy kenyérnyi darabot. A teknő egyik sarkában liszttel megformázták, és a szakajtóba tették. Így szakajtották ki a többi kenyeret is. A szakajtóruha négy sarkával betakarták a tésztákat, majd az egészet tiszta abrosszal, sőt párnával is betakarták, és egy órát pihentették, kelesztették.
Eközben a kemencét már begyújtották, és elkezdték felfűteni. Ez két órán át is eltartott. A tüzet piszkavassal elrendezgették a kemence alján, hogy jól szétterüljön, és mindenütt egyenletes meleg legyen. Amikor már elég meleg volt a kemence, a parazsat a kemence elejére húzták, és feltörölték a hamut a kemence aljáról. A kemencéhez odakészített sütőlapátot meglisztezték, és a szakajtókból sorba berakták a kenyereket. Tollseprővel mindegyiket megkenték vízzel, hogy szép fényes legyen a teteje. Közben figyelték, hogyan sülnek a kenyerek: ha nagyon pirult, a tüzet kihúzták a kemencéből, ha nem, otthagyták. Amikor megsültek a kenyerek, a lapáttal kiszedték, a kamrába vitték, kihűtötték.
Elsőként mindig azt a kenyeret vágták fel, aminek valami hibája volt. Szokás volt minden kenyér első megszegésekor keresztet vetni a késsel a kenyér aljára.
Herencsényi Hírmondó,Ambrózi Erzsébet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése