A napokban olvastam, hogy Larry King, a CNN híressége 25 év után befejezi legendás sorozatát, a Larry King Live című beszélgetős műsort. Szép volt jó volt, ennyi volt.
A dologban nem is lenne semmi különleges, ám megfogott a döntés bejelentésének King általi indoklása: 25 év hosszú idő, belefáradt a nem kis felelősséggel teli munkába, és 79 évesen úgy érezte, itt az ideje váltani, mert más elképzelései, tervei vannak a jövőre nézve!
Az úr tehát 79 éves és nem nyugdíjba készül!
Aztán itt egy másik élmény: A július végi Veszprémi Ünnepi Játékok egyik kiemelkedő eseménye volt a Chick Corea Freedom Band fellépése. A Dunántúli város gyönyörű Arénájába az ország minden tájáról érkeztek a jazz rajongók, magam is lelkesen vártam a kivételes élményt. Ám nem a híres zongorista fogott meg leginkább, hanem az együttes dobosa, egy kis kopasz sötétbőrű zseni, akinek dobszólóit tombolva fogadta a közönség. Nos, ez az ember, Roy Haynes 85 éves! Úgy játszotta végig a másfél órát, mint 30-40 évvel fiatalabb zenésztársai, de még a 69 éves Chick Corea is lelkesen ünnepelte öreg barátját.
Az emberi élet egy dologban mindenképpen igazságos: mindenki megöregszik egyszer! Ám nagyon nem mindegy, hogy ezt a természetes folyamatot az ember hogyan éli meg. Lassan talán egyre többen döbbenünk arra rá, hogy az élet nem ér véget 50-60 év környékén, sőt! És egyre több vállalat fordít kiemelt figyelmet az úgynevezett 50 pluszos generációnak, akik folyamatosan erősödő és növekvő célcsoportot alkotva mutatnak speciális fogyasztói szokásokat, vagyis nem hogy leértékelődnének, hanem egyre fontosabbak lesznek.
A doboló "kis öreget" látva eszembe jut számos ismerősöm, akik már fiatalon élik fel azt a fizikális, egészégi muníciót, amely pedig hozzásegíthetné őket ahhoz, hogy életvidám, egészséges, és ami ennél is fontosabb, önmagáról gondoskodni tudó időskort élhessenek meg.
Mert miért ne tervezgethetne az ember 79 évesen? (f:Mezriczky L)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése