3530 Miskolc, Uitz B. u. 1. | 06/46-783-463 | msziki@gmail.com | www.farminfo.hu
Heti Online Hírlevél
2010-11-02
Tartalom
Osztalékfizetési korlátok
Feleslegessé vált termelő berendezés elszámolása
Kezességi szabályok
A fuvarozók 25 % áfát fizetnek a túlsúlydíj után
Családi gazdaságok adózása röviden
Osztalékfizetési korlátok
A számviteli törvény előírása szerint nem kerülhet sor kifizetésre, ha a társaságnak a – számviteli törvény szerint helyesbített – saját tőkéje nem éri el, vagy – figyelem! – a kifizetés után nem érné el a társaság törzstőkéjét.
1. A Gt.-ben meghatározott korlátok:
- kizárólag a már teljesített vagyoni hozzájárulás arányában fizethető osztalék,
- a számviteli beszámoló elfogadásával egyidejűleg kell határozni az osztalék jóváhagyásáról, fizetéséről, illetve
- nem fizethető osztalék, ha a társaság saját tőkéje a számviteli szabályok szerint számított módon nem érné el a társaság jegyzett tőkéjét (például törzstőkéjét, alaptőkéjét).
2. Korlátok a számviteli törvényben
A számviteli törvényben, az osztalék fizetésével kapcsolatban meghatározott korlátok a következők:
- ha az eredménykimutatás szerinti adózott eredmény nem nyújt fedezetet a kifizetni szándékozott osztalékra, részesedésre, ez esetben az eredménytartalék igénybevételére is lehetőség van (legfeljebb azonban a pozitív összeg erejéig),
- kettős könyvvitel vezetése esetén a tárgyévi adózott eredmény akkor fizethető ki osztalékként, részesedésként, ha a lekötött tőketartalékkal, a lekötött eredménytartalékkal és az értékelési tartalékkal csökkentett saját tőke összege az osztalék, a részesedés kifizetése után sem csökken a jegyzett tőke összege alá.
Feleslegessé vált termelő berendezés elszámolása
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Szt.) 53. § (1) bekezdés b) pontja értelmében terven felüli értékcsökkenést kell az immateriális jószágnál, a tárgyi eszköznél elszámolni akkor, ha az immateriális jószág, a tárgyi eszköz (ideértve a beruházást is) értéke tartósan lecsökken, mert az immateriális jószág, a tárgyi eszköz (ideértve a beruházást is) a vállalkozási tevékenység változása miatt feleslegessé vált, vagy megrongálódás, megsemmisülés, illetve hiány következtében rendeltetésének megfelelően nem használható, illetve használhatatlan. Ugyanezen szakasz (2) bekezdése alapján az e szerint elszámolt érték csökkentését olyan mértékig kell végrehajtani, hogy az immateriális jószág, a tárgyi eszköz, a beruházás használhatóságának megfelelő, a mérlegkészítéskor érvényes (ismert) piaci értéken szerepeljen a mérlegben. Amennyiben az immateriális jószág, a tárgyi eszköz, a beruházás rendeltetésének megfelelően nem használható, illetve használhatatlan, megsemmisült vagy hiányzik, azt az immateriális javak, a tárgyi eszközök, a beruházások közül - a terven felüli értékcsökkenés elszámolása után - ki kell vezetni. A piaci érték alapján meghatározott terven felüli értékcsökkenést a mérleg fordulónapjával, az eszközök állományból történő kivezetése esetén meghatározott terven felüli értékcsökkenést a kivezetés időpontjával kell elszámolni.
Az Szt. fenti rendelkezései alapján, amennyiben egy társaságnál a termelő eszköz feleslegessé válik és a körülmények változása miatt ezen eszköz értékesíthetősége illetve egyéb módon történő további hasznosíthatósága is bizonytalanná válik, a társaság akkor jár el helyesen, ha a feleslegessé vált eszköznél olyan összegű terven felüli értékcsökkenést számol el annak feleslegessé válásakor, de legkésőbb a feleslegessé válás üzleti évének mérlegfordulónapjával, hogy az eszköz a mérlegkészítéskor érvényes (ismert) piaci értéken szerepeljen a mérlegben. A feleslegessé, értékesíthetetlenné vált eszköz esetében a piaci érték az eszköz hulladékértéke is lehet, ha az eszköz jövőbeni termelésbe állítása kizárt, az eszközkénti értékesítése pedig bizonytalan.
Tekintve, hogy a feleslegessé vált eszközt a jövőben a társaság tárgyi eszközként nem hasznosítja, azt a terven felüli értékcsökkenés elszámolásával egyidejűleg piaci értékén a készletek közé kell átsorolni, figyelemmel az Szt. 23. § (5) bekezdésében foglaltakra is.
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao. tv.) 8. § (1) bekezdésének b) pontja szerint a társaságnak növelnie kell az adózás előtti eredményt az Szt. szerint az adózás előtti eredmény terhére (a mérlegfordulónappal vagy a kivezetés időpontjával) elszámolt terven felüli értékcsökkenéssel.
A Tao. tv. 7. § (1) bekezdés d) pontja értelmében az adózás előtti eredményt csökkenti a tárgyi eszköz forgóeszközök közé való átsorolásakor az eszköz számított nyilvántartási értékének a készletre vett hulladékanyag, haszonanyag értékét meghaladó része, feltéve, hogy a társaság az eszköz értékcsökkenését az Szt. szerint az adózás előtti eredmény terhére elszámolta.
Forrás: www.apeh.hu
Kezességi szabályok
A Polgári Törvénykönyv a kezesség két fajtáját különbözteti meg: az egyszerű kezesség, és a készfizető kezesség.
EGYSZERŰ VAGY MÁS NÉVEN SORTARTÓ KEZESSÉG
Sortartó kezességnél a kezes mindaddig megtagadhatja a teljesítést, amíg a követelés behajtható a kötelezettől és az olyan kezesektől, akik őt megelőzően, rá tekintet nélkül vállaltak kezességet. Ez a szabály a kötelezett és a kezesek együttes perlését nem gátolja.
A kezes mögöttes felelősként tartozik helytállni a követelés teljesítéséért. Helytállási kötelezettsége nem önálló felelősség, a kezes nem a saját, hanem egy másik személy a főkötelezett valamely vagyoni kötelezettségének teljesítéséért köteles helytállni.
A mögöttes felelősség mindig feltételez egy elsődlegesen felelős személyt. Ilyen esetben két különböző jogállású kötelezettről: a főkötelezettről és a járulékos kötelezettről van szó. A kezesi felelősség esetén nem a követelés többszöröződik meg, hanem a követelésért helytállni tartozók köre. A kezes tehát ugyanazért a követelésért felel, mint a főkötelezett, vele szemben a követelés jogcíme is ugyanaz, mint a főkötelezettel szemben. Mivel ugyanazon követelésről van szó, a követelés esedékessé válásának az időpontja, és így az elévülés kezdő időpontja is azonos. Az elévülés tehát a kezessel szemben is akkor kezdődik, amikor a követelés teljesítési határideje a főkötelezettel szemben lejár.
A főkötelezett és a mögöttesen felelős helyzetében mégis van egy alapvető különbség: a főkötelezettel szemben a követelés az esedékessé válástól kezdve a teljesítés követelésére is kiterjedően azonnal érvényesíthető, míg a kezes a teljesítésre csak akkor lesz kötelezett, ha a követelés a főkötelezettől igazoltan behajthatatlan.
KÉSZFIZETŐ KEZESSÉG
A Ptk. szerint készfizető kezesség esetén a kezes nem követelheti, hogy a jogosult a követelést először a kötelezettől hajtsa be, ha a felek így állapodtak meg, vagy ha a kezességet kár megtérítéséért vállalták, vagy a kezességet bank vállalta.
A készfizető kezest a sortartási kifogás nem illeti meg. Ezért készfizető kezesség esetén a jogosultnak nagyobb választási lehetősége van a tekintetben, hogy a követelését kivel szemben kívánja érvényesíteni. A jogosult a pert megindíthatja egyszerre a kötelezett és a kezes ellen is, vagy akár a kötelezett felszámolását is kérheti a kezes perlése mellett. Ilyenkor a bíróság egyetemlegesen marasztalja a kötelezettet és a kezest.
Mivel a készfizető kezesség a kezesre nézve hátrányosabb a sortartó kezességnél, ezért annak elvállalását a törvény főszabályként csak a felek kifejezett rendelkezése esetén teszi lehetővé. A felek megállapodása nélkül is sortartó kezesség jön létre azonban, ha a kezességet kár megtérítéséért vállalták, vagy ha a kezességet bank vállalta úgy az csak készfizető kezesség lehet..
Amennyiben a kezes a jogosultat kielégíti, a követelés az azt biztosító jogokkal és a végrehajtási joggal együtt átszáll a kezesre. A kezes mintegy jogutódja lesz a jogosultnak, és a kezesi helytállás miatt igényérvényesítéssel élhet a főkötelezettel szemben. A kezes szabadul a kötelezettség alól, ha a követelés a jogosult hibájából behajthatatlanná válik.
A fuvarozók 25 % áfát fizetnek a túlsúlydíj után
A nehézgépjárművek üzembentartóinak a túlsúlydíj után 25 százalék áfát kell fizetniük 2010. november 1-jétől.
A meghatározott össztömeget, tengelyterhelést és méretet meghaladó járművek közlekedéséről szóló rendelet módosítása 2010. november 1-jén lép hatályba, és az új jogszabályban a túlsúlydíj bekerült az áfa-körbe.
A közútkezelők közül a Magyar Közút Nonprofit Zrt. 2009-ben 21.645, 2010-ben ezdiáig pedig 20.670 darab, túlsúlyos szállítmányra vonatkozó közútkezelői hozzájárulást adott ki.
A túlsúlydíj bevételek a magyar államot illetik, a befizetéseket a közútkezelők a jelenleg érvényben lévő útpénztári rendelet szerint a Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ „Útpénztári fejezeti kezelésű előirányzat” számlájára utalják.
Családi gazdaságok adózása röviden
Családi gazdaság az a gazdálkodási forma, melyben a gazdálkodó család a tagjai révén legfeljebb 300 ha nagyságú termőföld tulajdonával ill. haszonbérletével, használatával rendelkezik és valamennyi termőföld valamint az ahhoz tartozó leltárban megjelölt ingatlan és ingó vagyontárgyak hasznosítása legalább egy családtag teljes foglalkoztatásával és a többi családtag közreműködésével valósul meg.
A családi gazdaság mezőgazdasági tevékenységet (növénytermesztés, kertészet, állattenyésztés, halászat, haltenyésztés, szaporítóanyag termesztés, vadgazdálkodás, erdőgazdálkodás, vegyes gazdálkodás) és kiegészítő tevékenységet (falusi- és agroturizmus; kézművesipari tevékenység; fűrészáru-feldolgozás; elsődleges élelmiszer feldolgozás; a mezőgazdasági tevékenység során keletkezett melléktermékek, növényi és állati eredetű hulladék hasznosítása, nem élelmiszercélú feldolgozása, valamint az ezekből keletkezett termékek közvetlen termelői értékesítése; mezőgazdasági szolgáltatás) végezhet.
A családi gazdálkodó és a nem foglalkoztatottként közreműködő családtagok az őstermelői tevékenységük tekintetében az adóév utolsó napján (illetve a családi gazdaságban folytatott tevékenység megszűnése esetén a megszűnés napján) a közös őstermelői tevékenységre (azaz a közös őstermelői igazolvány alapján végzett tevékenységre) vonatkozó szabályok alkalmazásával állapítják meg adókötelezettségüket.
Ez azt jelenti, hogy a családi gazdálkodónak és a nem foglalkoztatottként közreműködő családtagoknak az általános forgalmi adózás és a jövedelem meghatározására tekintetében azonos adózási módot kell alkalmazniuk; valamint a bevételeket, költségek és ráfordítások összegét – a családtagok számával történő elosztással – egy főre kell meghatározniuk. A bevételek és költségek igazolására bármelyikük nevére kiállított bizonylat megfelelő.
A családtagok külön-külön tesznek eleget adóbevallási-, adóelőleg fizetési és adófizetési kötelezettségüknek.
Az azonos jövedelemszámítási módnak abban az esetben is érvényesülnie kell, ha a gazdálkodó családban – a közös gazdálkodást megelőzően – tételes költségelszámoló és átalányadózó is volt. Ez azt jelenti, hogy az év első napjától beérkezett valamennyi őstermelésből származó bevétel a megállapodás szerinti jövedelemszámításra vonatkozó szabályok szerint lesz adóköteles, így még az is, amelyet a gazdálkodó család tagjai a családi gazdaság nyilvántartásba vétele előtt szereztek meg.
Amennyiben a családi gazdálkodó egyéni vállalkozói igazolvány birtokában folytatja tevékenységét, akkor az őstermelői tevékenysége tekintetében nem egyéni vállalkozóként, hanem a család többi tagjával együtt, a közös őstermelői igazolvánnyal rendelkezőkre vonatkozó szabályok szerint kell adóznia.
Abban az esetben, ha a gazdálkodó család tagjai olyan tárgyi eszközöket visznek be a családi gazdaságba, melyek korábban az őstermelői/egyéni vállalkozói tevékenységben az értékcsökkenési leírás alapját képezték, akkor az ilyen tárgyi eszközök értékcsökkenési leírása a családi gazdaságban is folytatható.
A gazdálkodó család tagjai tételes költségelszámolás választása esetén csökkenthetik az őstermelői tevékenységből származó jövedelmüket annak a veszteségnek az összegével, amelyet a családi gazdaság nyilvántartásba vétele előtt határoltak el. Ebből az is következhet, hogy adott esetben a családtagok nem azonos nagyságú jövedelem után adóznak.
Amennyiben a gazdálkodó család tagja kilép a családi gazdaságból, a bevételt és a költségeket a kilépés időpontjával fel kell osztani a családtagok között. A továbbiakban a bevétel és az igazolt költség már csak a csökkent létszám alapulvételével osztható fel.
Ha a kilépő családtag az őstermelői tevékenységet tovább folytatja, akkor csak ugyanazt az adózási módot választhatja az adóév további részére, amelyet a családi gazdaságban választottak. A kiválás időpontjában fennálló vevői tartozásokból befolyt összeget a családi gazdaságnál vagy a kivált tagnál, megállapodás alapján kell figyelembe venni.
Az őstermelői tevékenységen kívüli tevékenységből származó jövedelem után annak kell adóznia, aki azt önálló tevékenységként vagy egyéni vállalkozás keretében folytatja.
Az általános forgalmi adó tekintetében a családi gazdaság tagjai külön-külön válnak adóalannyá, ami azt is jelenti, hogy áfabevallásukat külön-külön, saját nevükre szóló számlák alapján kell elkészíteniük és benyújtaniuk. Fontos tudni, hogy a családi gazdaságban végzett tevékenységek tekintetében azonos adózási módot kell választaniuk (kompenzációs felár, alanyi adómentesség, általános szabályok szerint adózás).
Az a nem áfa adóalany családtag, akinek a családi gazdaságban végzett tevékenysége nem terjed ki a termékek vagy szolgáltatások saját néven, ellenérték fejében történő értékesítésére, nem is válik adóalannyá, azaz neki nem kell bejelentkeznie az általános forgalmi adó hatálya alá.
Abban az esetben, ha az értékesítést nem végző tagok már más tevékenység kapcsán alanyai az általános forgalmi adónak, adózási módjukat nem kell megváltoztatni, mert a családi gazdaságon belüli értékesítési tevékenység hiánya miatt nem kötelezettek az azonos adózási módra.
Forrás: APEH Dél-alföldi Regionális Főigazgatósága
www.apeh.hu
Impresszum: Dr. Kiss István mezőgazdasági szakértő online hírlevele. Készült az ADÓNET.HU Zrt. közreműködésével.
Jogi nyilatkozat: A hírlevélben közölt információk kizárólag a tájékoztatást szolgálják, nem minősülnek tanácsadásnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése