Oldalak

2010. december 9., csütörtök

Hogyan egészíthető ki állami nyugdíjunk?

Nagyon úgy fest: a nyugdíjrendszer kötelező magánnyugdíj-pénztári pillérére nem sokan számíthatunk öregkorunkra. Ez a pillér jól egészíthette volna ki az érintett pénztártagok havi állami nyugdíjait. Vajon maradt-e alkalmas szisztéma az öregkori létbiztonság megteremtésére?

Feszült figyelemmel lesi az ország a magánnyugdíj-pénztári rendszer átalakítását. A kormány az állami nyugdíjrendszerbe tereli mindazokat, akik beléptek a második pillérbe, vagyis a kötelező magánnyugdíj-pénztárakba. De mit tegyen az, akinek az állami nyugdíj biztosan hatalmas jövedelem-visszaesés lesz, miként egészítheti ki ő megbízhatóan és hosszú távra a nyugdíjkori havi jövedelmét?

Sokunknak ugyanis biztosan képtelenség lesz az állami nyugdíjból megélni. Ahány ember, annyi képlet, de a mai árakon vett 40-60-80 ezer forintos nyugdíjakból képtelenség lesz megélni. Azt mindenkinek egyénileg kell meghatároznia, hogy milyen jövedelemre szeretne nyugdíjas éveiben számítani.
Rengeteg hüvelykujj-szabály van.

Mondják, hogy az aktív időszak jövedelmének 70 százaléka szükséges, kevesebb kell öltözködésre, közlekedésre, távközlésre, több kellhet az otthoni rezsire, az egészségügyre. Mondják, hogy a havi jövedelmi szükséglet 150-szeresét kell felhalmozni a nyugdíjig, egy másik szabály szerint az átlagjövedelműeknek havi 45 ezer forintot kell aktív hónapjaikban félretenni, hogy ne romoljon az öregkori életminőségük. Minden szabály változhat azonban, például azért, mert egyre tovább élünk.

Hová nyúljunk?
A második pillér vélhetően halál fia, de maradtak ugyanakkor öngondoskodási, előtakarékossági lehetőségek: önkéntes pénztárak, a nyugdíj-előtakarékossági számla (NYESZ-R), a tartós befektetési szerződések, a lakásért életjáradék programok.

Melyikkel kísérletezzen az, aki előre szeretne tervezni a nyugdíja mellé havi 100-200 ezer forint, élete végéig rendelkezésre álló kiegészítéssel? Sokak számára a legjobb megoldás valamilyen életjáradék megszerzése. A biztosítók a hosszú évek során felhalmozott nyugdíjcélú megtakarításainkért, vagy bárhogyan máshogyan megszerzett tőkéért cserébe kínálnak ilyet. Speciális szolgáltatók pedig lakásokért cserébe kínálnak életjáradékot.

Ám Magyarországon mégis alig ismeri a lakosság és éppen ezért nagyon kevesen rendelkeznek valamilyen nyugdíjt kiegészítő életjáradékkal. A nagy áttörést az jelenthette volna, ha a nyugdíjkorhatárt elérő magánnyugdíj-pénztári tagok kötelezően életjáradékossá válhattak volna. Jelen politikai helyzetben az tűnik valószínűbbnek, hogy csak a jóval kisebb létszámú önkéntes pénztári tagság, illetve a NYESZ-R számlások választhatnak majd életjáradékot, illetve bárki más, aki idős korára felhalmoz elegendő megtakarítást, és abból életjáradék-jogosultságot vesz.

Örökjáradék, tőkefelélés
A nyugdíjcélra alkalmas járadékok között meg lehet különböztetni az életjáradékokat és a biztos járadékokat. Utóbbiakban nincsen kockázat-kiegyenlítési elem, előre pontosan kiszámítható a pénzügyi konstrukció. Ilyen például az örökjáradék, amikor pusztán a felhalmozott tőke kamatozik, és a nyugdíjra jogosult a tőkéjéhez nem is nyúl (azt majd az örököseire hagyja, és ő csak a tőke kamataiból egészíti ki jövedelmét), ehhez persze sok tőke kell.

Nézzük meg ezt számokkal! Ha például 5 százalék az aktuális kamatszint, akkor 20 százalékos kamatadó mellett havi 100 ezer forint nyugdíjcélú kiegészítéshez közel 30 millió forint tőkére van szükség, havi 200 ezerhez pedig 60 millió forintra. Igaz, aki hosszabb távon optimalizál, biztosan kialakíthat olyan megoldást is, hogy ne kelljen mindig kamatadót fizetnie, vagyis még hosszabb lehet a takaró. Kialakítható olyan konstrukció is, amikor a nyugdíjas a tőkéjét és annak hozamait is feléli, ezzel magasabb havi jövedelmet, magasabb életszínvonalat biztosít magának. E járadéknál is a tőke kamatozik, de többet használunk fel, mint amennyi a kamat, vagyis folyamatosan fogy a tőke, végül teljesen elfogy. Ameddig ez terveink szerint történik, akkor ezzel nincsen semmi baj.

Egy veszélye azonban van, az, hogy nem tudjuk meddig élünk. Mi van, ha elfogyott a pénz és még mindig életben vagyunk? Bizony meg kell tippelni életesélyeinket, mert minél gyorsabban éljük fel a tőkét, annál több havi kiegészítésre futja belőle. Ha a 20 millió forintos tőkénket 10 év alatt feléljük, akkor az 5 százalékos kamatszint és a 20 százalékos kamatadó mellett megvan a havi 200 ezer forintos nyugdíj-kiegészítés, ha azonban 20 évre terveznénk még, akkor csak 120 ezer forinttal nyúlik meg a takaró havonta.

Életjáradék
Fentiekkel szemben az életjáradék legnagyobb előnye, hogy tervezhető és biztonságos, életünk végéig megkapjuk ezt a bizonyos nyugdíjcélú kiegészítést. Örökül ugyan nem hagyunk a pénzünkből, még akkor sem, ha húszmillió forintért veszünk életjáradékot és pár hónap múlva eltávozunk az élők sorából, ha azonban matuzsálemi kort élünk meg, a havi pénz akkor is végig jár. Vagyis, ha korán meghalunk, mi pénzügyileg is rosszul járunk, jól jár viszont a biztosító, ha sokáig húzzuk, akkor rosszul jár a biztosító, ezt hívják veszélyközösségnek. A veszélyközösséget összefogó szolgáltató, például egy életbiztosító ugyanis átcsoportosít, aki előbb hal meg, annak a pénze átmegy a később elhalálozók felé.

Mindezt persze lehet bonyolítani, házaspároknak kialakított termék például a kétszemélyes életjáradék, ilyenkor a két kedvezményezett közül az eredeti megtakarító halála után a másik továbbra is kap életjáradékot, az már a szerződés specifikuma, hogy a korábbi összeget, vagy annál kevesebbet.

Mennyi az annyi?
Mindez az elmélet, de az nagyon érdekes, hogy mekkora összeg befizetésével, milyen életjáradék vehető meg? A biztosítók halandósági táblák segítségével igyekeznek megtippelni, hogy ügyfelei átlagosan meddig élnek. Nem egyszerűen a várható, átlagos magyar életkorból indulnak ki, hanem minden életkorra megvan az a statisztikai adat, hogy az adott életkorú személy várhatóan még meddig fog élni.

Egy kiragadott példával, ha valaki 62 éves, akkor még várhatóan 18,5 éve van hátra. Ha 63 éves, akkor pedig 17,7. Nem egy évvel csökken az érték, hiszen a 62 és 63 éves koruk között elhalálozó emberek húzták le a várható átlagos életkorra vonatkozó értéket, a többiek átlagos várható életkora már magasabb. A halandósági táblának sok egyéb specialitása is lehet, mint az aktuális életkor (a nem, az iskolai végzettség, a lakhely, no és persze az adott személy konkrét egészségügyi állapota).

Ráadásul folyamatosan nő a várható élettartam is. Az életjáradékok egészen máshogy működnek, mint az állami nyugdíj, ahol nem az idős ember felhalmozott tőkéje, hanem az aktuális munkavállalóktól elvont járulék a kifizetések alapja. Az életjáradék mindig 12 havi (nincsen benne a politika által megszavazott extrahónap), és a biztosító képletei leginkább a mortalitás változásától és a biztosító befektetéseinek hozamától függ. Vagyis, elméletileg a biztosító annál jobb életjáradékokat tud ígérni, minél jobb hozammal tudja a tartalékokat megforgatni és minél alacsonyabb költséggel dolgozik. Éppen ezért egyáltalán nem biztos, hogy a versengő biztosítók éppen ugyanakkora életjáradékot ígérnek egy adott összegért cserébe. Ha valaki úgy dönt, hogy önkéntes pénztárban, NYESZ-R számlán, vagy éppen tartós befektetési számlán felhalmozott tőkéjéből idős korában életjáradékot vesz, érdemes jól körülnéznie,

Anomáliák
A vélhetően hosszabb távon is megmaradó előtakarékossági módozatoknak vannak speciális nehézségei, tudnivalói. Az önkéntes pénztáraknál a tagok az egyösszegű kivét, a fokozatos kivét, esetleg a járadékformák mellett is dönthetnek. Az eddigi tapasztalatok szerint a legnépszerűbb a fokozatos, adómentes kivét. Aki ugyanis adómentesen szeretne hozzájutni a pénzéhez, tíz évig egyáltalán nem nyúlhat a felhalmozáshoz, utána a felhalmozott hozamot már felveheti (a későbbiekben háromévente ezt megismételheti), és a tízedik év utáni második évben, majd évente felveheti a tőkerész 10 százalékát, vagyis a huszonegyedik évre vehet ki minden pénzt adómentesen.

A lakásért életjáradék szolgáltatást a válság miatt jelenleg inkább csak elméletben érdemes áttekinteni, valójában nem nagyon van piaci aktivitás. Mindenesetre a modell szerint a pénzügyi intézmény megvásárolja az időskorú ember ingatlanát, ugyanakkor az idős embernek nem kell kiköltöznie, élete végig haszonélvezeti joggal bír, és már javarészt a tulajdonos fizeti a karbantartást, a költségeket. Az idős ember életjáradékot kap, sőt a vételár egy részét egy összegben is megkaphatja. A járadék mértéke sok tényezőtől függ, az ingatlan értékétől, az egy összegben felvett összeg pénz mértékétől, az eladó korától, várható élettartamától.

Két negatívummal mindenképpen tisztában kell lenni az idős embereknek, az életjáradék nincsen ingyen, mindenkinek meg kell értenie, hogy innentől csak haszonélvező a lakásban, a lakás nem az övé, és így értelemszerűen örökül sem képes hagyni a kisunokáknak., iIlletve a másik, talán kevésbé evidens szabály, hogy az ilyen lakáseladásnak is vannak adóvonzatai. A NYESZ-R-nél a előtakarékosság megbontása problematikus, vannak ugyan szabályok, hogyan lehet tartós befektetési szerződésbe konvertálni ezt a nyugdíjcélú előtakarékosságot, de mindenkinek tudnia kell, hogy amint hozzányúl a megtakarításához, a teljes összeg további fialtatására elvész az addigi adókedvezmény.

járadékszolgáltatás
A tartós befektetési szerződés nem kifejezetten nyugdíjcélú előtakarékosság, hanem inkább középtávú konstrukció, remekül alkalmas a kamatadó elkerülésére, de sok benne a rugalmatlanság. Szolgáltatóhoz, befektetési típushoz köt, ráadásul sokszor rugalmatlanabb, mint egy normál számla. A tartós befektetési számláról például a legtöbb szolgáltatónál már a felhalmozási időszakban sem lehet pénzt kivenni, csak a számla megszüntetésével és valamennyi felhalmozott befektetés likvidálásával.
(f: fn.hu)

Nincsenek megjegyzések: