Húsvét-sziget

A Húsvét-sziget a Galápagos-szigetektől 3220 kilométerre, a chilei Valparaisótól 3600 kilométerre van. Chiléből repülőgépen érhetjük el. A sziget egy háromszögletű vulkanikus sziget, több ezer kilométerre minden emberlakta területtől. Az első európaiak 1722 húsvétján érkeztek ide. A felfedezők először a parton sorakozó szobrokat pillantották meg, melyek a sziget belseje felé néztek.

A bennszülöttek különbözőképpen fogadták az európaiakat. Voltak, akik üdvözlésképpen tüzeket rakat, integettek az idegeneknek, mások gyanakvóak voltak, védekezésre szánt köveket gyűjtöttek. A holland hajó legénysége sokféle emberrel találkoztak a partraszállás után. Egyesek sötétbőrűek voltak, másoknak vörös volt a bőre, de voltak meglepően fehérek is. Némelyeknek hatalmas fülcimpájuk volt, melyekről különös korongok lógtak. Ők tanúsították a legnagyobb tiszteletet a szobrok iránt. Főleg ők voltak barátságosak a jövevényekkel. Ők azonban minden kezük ügyébe kerülő tárgyat elraktak, ami miatt viszály tört ki a legénység és a bennszülöttek között. A felfedezők kevés nőt láttak, mert a lakosság nagy része földalatti barlangokban bujkált. Érkezésük után egy nappal a hollandok már el is hagytál a szigetet. Később egy Peruból induló spanyol hajó is hasonló felfedezést tett 1770-ben. A sziget lakói velük is barátságosak voltak. Tapasztalataik szerint az emberek fölműveléssel foglalkoztak. A 4 évvel később itt kikötő Cook kapitányt már más kép fogadta. A földeket elhanyagolták, minden pusztult, az emberek rosszkedvűek voltak, és fegyvereket hordtak. A parton lévő szobrokat ledöntötték, nem tartottak mellettük szertartásokat. A szigetet a rabszolga-kereskedők is látogatták, a peruiak pedig 1862-ben megtizedelték a lakosságot. Szinte teljesen eltűnt ez a kultúra, mire az európai ember tanulmányozni kezdte. Az őslakosok istenüket Makemakénak hívták. Az emberek lakhelyén kisebb istenszobrokat is találtak. Fontos leleteknek számítanak a faragott írásjelekkel teli fatáblák, az úgynevezett Rongo-Rongo táblák, melyeket balról jobbra írtak, majd fordítva folytatták, jobbról balra. Ezeket az írásjeleket a mai napig sem sikerült maradéktalanul megfejteni. A Húsvét-szigetek legfontosabb leletei azonban a parton talált óriási szobrok, melyeket az őslakosok moai kavakava-nak hívtak. Legtöbbjük magassága 4 és 10 méter közötti, és kb. 20 tonnát nyomnak. Vannak közöttük igazán hatalmas méretűek, melyek 90 tonnásak. A szobrok tulajdonképpen hatalmas méretű torzók, melyeknek aránytalanul nagy a fejük, hosszú fülcimpájuk és előreugró álluk van. A sziget kőbányájában befejezetlen szobrokat is találtak. Sokáig találgatták, hogyan szállították helyükre a szobrokat. A bennszülöttek állítása szerint a hatalmas figurák maguktól menet a helyükre. A vizsgálatok azonban kimutatták, hogy igen alacsonyan van a súlypontjuk, így kötelekkel viszonylag könnyen lehetett mozgatni őket. Több kérdésre azonban a mai napig sem lehet egyértelmű bizonyossággal válaszolni. Nem ismerjük pontosan a szobrok készítésének célját, és azt sem, hogy isteneket ábrázolnak, vagy esetleg az ősöket. Thor Heyerdahl, a norvég régész kutatásai igazolták, hogy a Titicaca tó (Peru és Bolívia határán) mentén élő népek rokonságban álltak a húsvét szigetiekkel. Nagy valószínűséggel a peruiak is kapcsolatban lehettek velük, erre helyi mondák is utalnak, valamint az, hogy Húsvét-sziget első látogatói olyan növényeket találtak (édes burgonyát, nádat, jukkapálmát), melyek Dél-Amerikában őshonosak.  (f: A világ csodái)