Schandl József

Schandl József (1885–1973) állatorvosi diplomája megszerzését követően az Állatorvosi Főiskola Állattenyésztési Tanszékére került Wellmann Oszkár professzor mellé, mint tanársegédi teendőkkel megbízott gyakornok. Ez nagy jelentőségű volt a fiatal Schandl számára, hiszen részt vehetett e korszak egyik legnagyobb hazai és nemzetközi jelentőségű – Wellmann Oszkár irányításával folytatott – biokémiai kísérletsorozatában, amelynek során anyagcsere-, energia- és sóforgalmi vizsgálatokat végeztek. 1911-ben a földművelésügyi miniszter Magyaróvárra gazdasági akadémiai tanársegéddé, 1912-ben pedig gazdasági akadémiai segédtanárrá nevezte ki. Ugyanez évben tanulmányutat tett Ausztriában, Svájcban, Németországban, Hollandiában, Dániában és Svédországban, ahol alkalma volt megismerni a szakoktatási intézményeket és az állattenyésztési kutatóintézeteket, másrészt tapasztalatokat gyűjteni az említett országok állattenyésztési gyakorlatából. 1913-ban megbízást kapott a kolozsvári Gazdasági Akadémia Állattenyésztéstani Tanszékének vezetésére. 1914-ben a budapesti Állatorvosi Főiskolán állatorvostudományi doktorrá avatták. Még ez évben megjelentette a sertések anyagcseréjével foglalkozó könyvét. Tudományos tevékenységét félbeszakította az I. világháború: 4 évet töltött hadi szolgálatban. 1919-től a magyaróvári Gazdasági Akadémián mint akadémiai rendes tanár az állattenyésztéstant tanította. 1920-tól mint egyetemi tanár a budapesti tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Karán, majd 1924-től a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mezőgazdasági Karán oktatott. Időközben a földművelésügyi miniszter 1927-ben megbízta az Országos {IV-694.} Gyapjúminősítő Intézet vezetésével, s a Rodiczky Jenő által megszervezett intézményt továbbfejlesztette. Szintén Rodiczky tevékenységéhez kapcsolódva megszervezte a magyarországi juhtörzskönyvezést. Speciális munkaterületének mindig a juhtenyésztést és a gyapjútermelést tartotta. Már 1928-ban megjelent A juh és a kecske tenyésztése c. könyve, amelyet sok más hasonló tárgyú könyv, füzet, tankönyv követett. A magyar fésűs-merinó kitenyésztése tudományos munkájának egyik eredménye. Úttörő munkát végzett a merinóállomány tejelőképességének fejlesztésében az országos juhtörzskönyvezés és tejelés-ellenőrzés bevezetésével. Kutatásai mindenkor fontos gyakorlati kérdések tisztázására irányultak. A juhtenyésztés terén iskolát teremtett és számos kitűnő szakembert nevelt az országnak. Figyelme azonban korántsem csak a juh tenyésztésére irányult, hanem foglalkozott az állattenyésztés más ágaival is. 1924-ben látott napvilágot Az állattenyésztés enciklopédiája c. munkája, majd sorra jelentek meg az állattenyésztés biológiájával, a szarvasmarha és a bivaly, a ló és a sertés tenyésztésével foglalkozó könyvei. 1944-ben adták ki Általános állattenyésztéstan c. munkáját, amely több kiadást is megért és az állattenyésztéstan általános kérdéseiben adott eligazítást.