Baross László (Felsőzsember, 1865. okt. 16. – Bánkútpuszta, 1938. jún. 3.)
1886-ban
végzett a magyaróvári gazdasági akadémián, majd ezt követően József
főherceg különböző nagybirtokain dolgozott gazdasági segédtisztként;
1911-től haláláig pedig a bánkúti uradalom jószágfelügyelője lett,
amelyet jól szervezett, korszerű mintabirtokká alakított és kísérleti
telepet is létrehozott rajta.
Baross
a búzanemesítést 1908-ban kezdte meg. Ebben az időben a magyar búza
hazai és külföldi fajták keveréke volt. Általában kései érésű, gyenge
szalmájú és könnyen megdőlő. Az aratás előtt gyakran beállt rekkenő
hőség következtében magja rendszerint megszorult, s így gyakran gyenge
termést adott. Ehhez járult még a gyakori rozsdakár, mely szintén
jelentős veszteségeket okozott. Mindezeket a negatívumokat akarta
felszámolni Baross, mikor megkezdte búzanemesítői tevékenységét.
A
régi tiszavidéki búzából egyedi tőkiválasztással kísérletezett, anyaga
számos családdá szaporodott, de csak a Bánkúti 207-tel és főleg a
Bánkúti 5-tel ért el számottevő eredményt.
Baross László a köztudatban a „bánkúti búzák atyja”-ként él. Ezt a
tekintélyt egy gazdasági kényszerhelyzet megoldójaként vívta ki. Az I.
világháború után Magyarország elvesztette búzapiacait, ugyanis az
1920-as években egész Európát elárasztotta a jó minőségű kanadai és
amerikai búza; az import mintegy 90%-a a Marquis nevű fajta volt, mely
számos előnyös tulajdonsága mellett egy komoly hibával rendelkezett: nem
volt fagyálló. Barossnak ezen sikerült javítania.
Fagyálló
Marquis törzseket állított elő, majd ezeket az ugyancsak általa
nemesített Bánkúti 5-tel keresztezte. Így születtek meg munkája
eredményeként a legnevesebb bánkúti őszi búzák, amelyeknek egyike az
1933-as kanadai búza világkiállításon a világ legjobb búzája címet
nyerte el, Barosst pedig aranyéremmel tüntették ki.
A
búzán kívül Baross más növények nemesítésével is sikeresen
foglalkozott: tevékenységi körébe tartozott a kukorica, cukorrépa, zab,
cirok, ricinus és a gyapot kedvezőbb tulajdonságú fajtáinak termesztése.
De érdeklődött a növénynemesítésen kívül más mezőgazdasági problémák
iránt is: számos cikke jelent meg a talajművelésről, a trágyázásról, a
vetésforgókról és a kévekötő aratógépekről.
Búzafajtái
mintegy negyedszázadon keresztül a legjobbaknak számítottak
Magyarországon.
A bánkúti búzák atyjaként számon tartott Baross László emlékszobája a
bánkúti kastélyban található, síremléke a kápolna mellett
fekszik.Martonvásáron szobor őrzi emlékét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése