Szent András Hava - Nyilas Hava
Ez a hónap az ősz utolja, nem sok kell hozzá, és „November, december, lábon áll a hóember.” Márton madara, a holló és a varjú is bejön már az erdőről, ellepi a szántóföldeket élelem után kutatva. Még szép idő is lehet, vagyis mint Baranyában emlegetik, Szent Márton nyara még megörvendeztetheti a szegény embereket. A kiforró új bor a nagy lakodalmak idejét is jelzi.
A hónap neve a latin novem (kilenc) szóból származik, mert a régi római naptárban a kilencedik hónap volt. Nem zavarja a világot ma sem hogy kilencediknek mondjuk a 11. hónapot.
November 1. - Mindszentek napja
Mindszentek napja, november 1-je, IV. Gergely pápa óta az összes szent, azaz megdicsőült közös ünnepe, ebből fakad elnevezése is. A népi tudatban a Mindszentek napja azoknak a halottaknak az emlékét őrzi, akiknek a neve nem szerepel a naptári év ünnepei között. A csendes emlékezés napja. A Mindszentekhez szorosan kapcsolódik a következő napi ünnep, a Halottak napja. E nap estéjének halott-tiszteleti szokásai a római Feralia ősi halotti ünnepeiből nőttek ki. Mindenszentek napján a család minden tagja meggyújtott egy-egy gyertyát. Akié a leghamarabb égett el, a jóslás szerint az hal meg elsőnek.
November 2. - Halottak napja
Ez a nap is még a halottaké. Az élőknek tilos a munka. Semmiféle földmunkát nem szabad végezni, hogy ne háborgassák a halottakat.
November 11. - Márton napja
Szent MártonMárton, Toursi püspök, hitvalló, szent, 316-317-ben született a pannóniai Savariában (Szombathely), apja római tribunus volt.
A Márton-napi borkóstolás, kóstolgatás misztériuma a bort és a pincék sötétjét övező misztikummal kapcsolódott össze. A nagy misztérium, a must, a szőlőlé átváltozása ekkorra következett be. Az egész évi fáradozás gyümölcse illetve itala, eredménye ekkor mutatkozott meg. Ezzel pedig, mint fáradságuk eredményével, szívesen eldicsekedtek a borosgazdák. Várták a borbírálói ítéleteket, a hozzáértő véleményeket.
Szent Márton története
Szent Márton toursi püspök Savariában (Szombathely) született 316-ban. Szülei jómódban élő pogányok voltak. Apja a római légió tisztjeként szolgált. Márton alig 12 éves, amikor szülei tiltakozásának ellenére, keresztény lesz és remeteként kezdi élni le életét. A törvények értelmében katonai szolgálatot kellett teljesítenie, de az Úr hívó szavára kilépett a hadseregből, amiért gyávának nézték. Két évig szolgált a légióban, mindig szolgálat kész volt és fegyelmezett. Életét csodák kísérték. Isten így nyilvánította ki, hogy Márton az ő kiválasztottja. Első csodája Galliában a ligugéi kolostorban történt, ahol buzgó imával feltámasztott egy meg nem keresztelt hittanulót. A római katonából lett püspököt István király Magyarország védőszentjének választotta, így vált Márton alakja a korai középkorban összekötő szellemi híddá a latin Pannónia és a keresztény Magyarország között. Tiszteletére épült hazánk egyik legszebb kolostor együttese, a magyar államiság szimbóluma, a világörökség kárpát medencei kincse, a Pannonhalmi Bencés Apátság.
Hagyományok, szokások
A mindenki által ismert Márton lúdja egy régi római legendán lapul és annak a Szent Mártonra való átirata. A legenda szerint a Capitólium lúdjai ébresztették fel az alvó őrséget, amikor a gallusok az éj leple alatt Rómát el akarták foglalni.
Márton a legenda szerint a ludak óljába bújt, mivel nem akart püspök lenni Toursban, de a ludak hangos gágogása elárulta őt. Innen ered az a hagyomány, hogy Márton napján szépen hízlalt ludat fogyasztottak. Aki Márton napján libát nem eszik, ehetik az bármit, mégis éhezik. A népi hagyomány szerint a Márton-napi sült lúd mellcsontjából jósolták meg a téli időjárást: amennyiben a sült liba mellcsontja fehér színű, akkor hosszú, havas, hideg tél várható. Ha a mellcsont piros, csak amolyan fekete karácsonyos, locs-pocs időre lehet kilátásunk. „Ha Márton napján a libák korcsolyáznak, akkor karácsonykor bízvást bőrig áznak” - hangzik a mondás.
A Márton-napi lúdból illett küldeni a papnak is. De ha már kellett, akkor a legkevesebb húsú hátsórészt küldték. Innen ered a „püspökfalat” szavunk. A 18. században a lúd hátulját gyertyapecsenyének is nevezték, mivel falun, tanyán Márton-napján gyújtották meg először este a világosságot adó gyertyát, lámpát, pilácsot.
A libapecsenyét az e napra már kiforrott újborral megtöltött Márton-poharával öblítették le, megkóstolva, hogy milyen is lett a termés, mert a „bornak Márton a bírája.” A középkorban az ekkor fogyasztott bort gyógyító hatású szentelménynek tartották Magyarországon. Márton-napkor, ahol a templomnak ő a védőszentje, - de máshol is sok helyen – búcsút, bált tartanak.
Márton napjára már kiforrt az újbor. Dugonics szerint a bornak Szent Márton a bírája, tehát ezen a napon a bort mindenképpen meg kellett kóstolni. A Márton-napi újbor kóstolgatásának szertartása a bort és a pincék sötétjét övező misztikummal kapcsolódott össze. A must ilyenkor változott borrá, az egész évi fáradozás gyümölcse ekkor mutatkozott meg. Az eredménnyel szívesen el is dicsekedtek a borosgazdák. Várták a borbírálói ítéleteket, a hozzáértő véleményeket.
Márton napjára már kiforrt az újbor.
Márton napja az utolsó igazi őszi ünnepünk a naptárban, melyről Bajától Egerig hazánk minden jelentősebb városában, és a tőlünk nyugatra eső országokban kisebb-nagyobb ünnepségek és hagyományőrző rendezvények formájában egyaránt megemlékeznek.
Közmondások is őrzik Márton püspök emlékét. „Sok Márton lúdja telt már el azóta” – mondják, ha azt akarják kifejezni, hogy bizony régen történt az eset. A kövér ember – „olyan kövér, mint Szent Márton lúdja”. Ha egy dolognak többen is hasznát veszik, többek hasznára van, „közjóra világol, mint Márton grammatikája” – a közmondás szerint.
November 19. - Erzsébet napja
Árpádházi Szent Erzsébet (1207-1231) a katolikus egyház egyik legtiszteltebb női szentje. A füvet este letiporják, reggelre talpra áll - ilyen volt Erzsébet is. Gyermekként került Wartburg várába, Lajos menyasszonyaként és ott nevelkedett. Vakbuzgó hit és a szegények sorsának jobbítása vált élete céljául. Kegyetlen környezetében férje volt az egyedüli támasza. Kevés hálát, megértést, vagy jóságot tapasztalt életében. Mindenét a szegényekre költve 24 évesen halt meg, majd halálát követő 4. évben szentté avatták.
Árpádházi Szent ErzsébetErzsébetet többnyire rózsákkal a kötényében, kosarában ábrázolják. Ennek eredete az a legenda, mely szerint férje halála után Erzsébet továbbra is gondoskodott a szegényekről. Egy alkalommal kenyereket vitt gondozottjainak, mikor sógorával, Henrikkel találkozott. Annak kérdésére, hogy mit visz kosarában, Erzsébet tartva attól, hogy esetleg megtilthatják neki a jótékonykodást, így válaszolt: rózsákat. Mikor megmutatta, a kenyerek helyett illatos rózsák voltak kosarában. Isten nem akarta, hogy a szent asszony hazudjon.
Időjárásjóslás kapcsolódik ehhez a naphoz, általában havazást várnak a gazdák, csak úgy mint Katalinkor. „Szent Erzsébet napja tél erejét szabja.” Mindenütt azt tartják, ha esik Erzsébetkor, akkor lágy tél lesz, nem kell félni a téli zimankótól, erős hidegtől, fagyoktól. A magyar-német középkori kapcsolatokban fontos elem Árpádházi Szent Erzsébet alakja, aki Hessenben, Marburg an der Lahn-ban halt meg, és az áldozatkészség, a szegények és elesettek ápolása, a könyörületes szeretet szimbóluma lett.
November 25.- Katalin napja
Alexandriai Szent KatalinSzent Katalin, a szűz és vértanú emlékünnepe. Alexandriai Szent Katalin a IV. században élt, nemesi származású, hitéért mártírhalált halt – kerékbe törette Maximinus császár. Katalin keresztény hitre akarta téríteni magát a császárt, aki a római sokistenhit védelmezőjeként a krisztus követők nagy ellensége volt. Ma többek között Hollandia, Lettország, Málta és a Fülöp-szigeteknek is patrónusa. A házasságra vágyó lányok védőszentje, vértanúságának az eszköze a kerék miatt a fuvarosok, kerékgyártók, bognárok, molnárok, fazekasok tisztelték.
A középkorban különösen híres és tisztelt szent volt, neve napja úgynevezett parancsolt ünnep volt. Legendája szerint hitéért Maximus római császár idején börtönbe vetették, megkínozták, majd lefejezték. Testét azonban angyalok vitték Arábia egyik magas hegyére. Az egyházi művészetben általában kerékkel ábrázolták, ezért a vízimolnárok, kerékgyártók, kádárok védőszentjének tekintik.
A Katalin-nap a régi időszámításban az első téli nap volt, és mindenképpen határnap, régi időjóslás szerint: „Ha Katalin kopog, a Karácsony locsog”, azaz, ha ezen a napon beáll a fagy, akkor a Karácsony esős, sáros, enyhe lesz.
Katalin naphoz férjjósló hiedelmek kötődnek. Katalinágnak (katalingallynak) nevezik azt a gallyat, melyet a lányok vízbe állítottak, s ha karácsonyig kizöldült, közeli házasságra lehetett számítani a lányos háznál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése