Származási helye nagy valószínűséggel a Közel-Kelet, vagy a mediterrán régió. A csicseriborsót a régi görögök már
Homérosz idejében ismerték, és
kriosznak nevezték (magja kos fejre hasonlít).A csicseriborsó Kis-Ázsiában már nagyjából 8000 éve megtalálható volt, innen terjedt főleg a Földközi-tenger térségébe és Indiába. Elő- és Közép-Ázsiában a mai napig is fontos élelmiszer maradt, bár
eredetileg főleg azokon a területeken népszerű, ahol nehezen tudják
megfizetni a húst.
Ez a hüvelyes, régies nevén bagolyborsó,
manapság ismét elterjedőben van. A csicseriborsó a régmúltban sok embert
mentett meg az éhhaláltól. Ma már a nyugati
társadalmakban is előszeretettel használják ezt a rostokban és
fehérjében gazdag növényt.
Termőterülete 10 millió hektár, hozama igen szerény, 780 kg/hektár. A legmostohább, arid
viszonyok között ennyire képes. Két típusa ismert, kabuli és desi. Az
előbbi nagy-magú, igényesebb, a mediterrán országokban, Közel-Keleten,
Mexikóban kedvelt, termesztése kockázatosabb, mint az apró-magvú,
döntően Indiában termő másik típusé.
Magyarországon csak szórványosan lelhető fel.
Vetésterülete nem számottevő, és jelentősen csökkent a 2000-es évet
követően. A jövőben a rosszabb talajadottságokkal rendelkező, kisebb
gazdaságokban várható fellendülése a borsó- és lóbabtermesztés helyett.
Előveteményre nem igényes, viszont jó előveteménye az őszi
kalászosoknak, ezért könnyen vetésforgóba illeszthető. Tenyészideje 90-120 nap. 100 m2 területre 1,5-2,5 kg vethető. Vetésideje
március vége, még inkább április eleje. 30 cm sortávolságra vessük,
folyóméterenként kb. 30 magot, 4-5 cm mélyen. Júniusban zölden, zsengén
szedhető, júliusban szárazon csépelhető. A csicseriborsó hőigényes növény (hőösszege 1700-2500 °C), ezért a
termesztésének leginkább a Dunától keletre és a Cegléd-Debrecen vonaltól
délre fekvő terület, illetve Dél-Baranya felel meg.
A hüvelyesek közül
nála csak a szegletes ledneknek
kisebb a vízigénye. Ezért még a száraz meleg időjárást is elviseli a
tenyészidő folyamán. Csupán a kelés és a kezdeti fejlődés időszakában
fontos számára a csapadék, ha ekkor száraz a magágy, akkor a kelés
elhúzódik a növények egyenlőtlen fejlődésűek lesznek. A könnyen
felmelegedő, középkötött és lazább szerkezetű, jó tápanyag-szolgáltató
képességű talajokon díszlik jól.
Egyéves, lágyszárú növény,
egy teljesen kifejlett példány magassága 20 centitől körülbelül 1 méter
is lehet. Gyökérzete mélyre hatoló. A növény négyélű, egyenesen
felálló, elágazó szárú, mirigyszőrökkel sűrűn fedett lomblevelei váltott állásúak, páratlanul szárnyaltak, összetettek, levélkéi tojásdad alakúak és fűrészesek és nagyjából 5–10 mm hosszúak. Virága apró, egyesével álló, pillangós, színe lila, violaszínű illetve fehér lehet, mérete 10–12 mm között változik.
Sokoldalúan felhasználható hüvelyes: fogyasztható pörkölve, főzve,
pástétomként, bundázott zöldségek készítéséhez, mártásokban, tésztákban
és levesekben is. Ennek ellenére évtizedekre eltűnt a hazai kínálatból,
néhány éve kezd újra feltünedezni a bioboltok polcain. Jobb az emészthetősége és a biológiai értéke, mint a babé
vagy a lencséé. Diabetikus és gyógyászati hatása is figyelmet érdemel.
Ha van egy kis területünk, akkor igazán érdemes a csicseriborsó mellett
döntenünk.
