46/2015. (III. 31.) számú MVH Közlemény

A méhészeti járművekre 2015. évben igénybe vehető mezőgazdasági csekély összegű támogatásról

 

Csatolt dokumentumok:

	Cím
	46/2015. (III. 31.) számú MVH Közlemény
	1. számú melléklet: N0513 - Támogatási kérelem

Egyre népszerűbb a közösségi mezőgazdaság

Lassan terjed, de egyre népszerűbb az ún. közösségi mezőgazdaság hazánkban is. Ennek egyik legegyszerűbb formája, amikor a leendő vásárlók együtt eltartanak egy gazdálkodót, aki igyekszik mindent megtermelni, ami a konyhára kell a családoknak. Az ún. részes rendszerben a termést mindig elosztják, de nemcsak a haszon, a kockázat is közös, így a gazdának sem kell aggódnia aszály, vagy túl sok csapadék esetén.

Mustár: - mustum ardens

A mustár története  messze nyúlik vissza a múltba. Már a bibliai időkben közkedvelt lehetett, mert Jézus egyik példabeszédében a mennyek országát mustármaghoz hasonlítja, amely minden magnál kisebb, de amikor felnövekszik, nagyobb lesz minden veteménynél – olvashatjuk Máté evangéliumában. Az ókori görögök is termesztettek mustárt, fűszerként, orvosságként használták.

Hippokratész, az orvostudományok atyja például gyomornedvek okozta bántalmak ellen javallotta, ami nyilván abból a megfigyelésből eredt, hogy a mustár a gyomornedvek kiválasztását serkenti. Az ókorban felismerték azt is, hogy a mustárnak hólyaghúzó hatása van, ezért mustárlisztből egy kis meleg vízzel tapaszt készítettek e célra.

Neve a latin mustum ardens kifejezésbõl származik, ami égõ mustot jelent, mert az õrölt magvakat szõlõmusttal keverték.

A mustár átható ízét egy illóolajnak köszönheti amely csak akkor képzõdik ha az összezúzott magot vízzel keverjük.

A középkori Európában a mustár azon kevés fûszerek egyike volt, amit a közemberek is megengedhettek maguknak, egyhangú ételeiket ízesítendõ. A XV. század végén a portugál tengerész, Vasco da Gama mustárt is vitt magával keleti útjára. Mikor egzotikus fûszerekkel tért vissza, és azok Európában lassan széles körben hozzáférhetõvé váltak, csökkent a mustár népszerûsége.

A népi orvoslás azt tartja, hogy egy-egy kávéskanál mustármagot kell szétrágás nélkül lenyelni, ami segít anyagcserezavarok, epe- és májbántalmak, felfúvódás esetén. Fokozza az emésztést, és étvágygerjesztõ hatású. Külsõleges használata még ismertebb. A feketemustár illóolajának szeszes oldatát, a „tormaszeszt" vattában felitatva fájós, odvas fogakba helyezték. A mustármag õrleményébõl - a mustárlisztbõl - készült pépet reumás testrészek borogatására, hólyagok lehúzására használták. Ugyanezt a pakolást  még tüdõgyulladásnál köpet leválasztására, szúró mellfájdalmakra, keresztcsontfájdalmakra, ájulásra, kínzó köszvényes és reumatikus fájdalmak enyhítésére is javasolták. Ismert a német Duden-féle „mustárfürdõ" is: a meleg fürdõvízbe mustárliszttel teli vászonzacskót lógatnak, s addig nyomkodják, amíg a hatóanyag átmegy a fürdõvízbe. Ez a fürdõkúra influenza, hörghurut és vérellátási bajok ellen jó.

Hazánkban a XV. század második felétõl említik írások mustohárként, muskotérmagként és mustovármagként.

Az idõk folyamán szinte minden országban megpróbálkoztak a fajták termesztésével, különbözõ ízesítésekkel és eljárásokkal.

Kezdetben a mustárt házilag készítették, mozsárban összetörték, ecettel, mézzel, fûszerekkel keverték. A középkorban külön mártás-és ecetkészítõ iparosok készítették a mustárféléket. A XIV. században, Dijonban alakult ki a mustárkészítés központja.

A kis mustárkészítõ mûhelyekben a fekete vagy barna magvakat óriási kerek kövek között zúzták össze. Szõlõlével összekeverve kenõcsszerû anyagot kaptak. 

A XVII. században Bornibus francia mustárkészítõ mester fölfedezte, hogyan lehet a mustárt tablettává préselni. Ezt Dijonban gyártották. Az 1720-as években kifejlesztették a mustár finom porrá õrlésének módszerét, ami gyorsan elterjedt, mert így korlátlan ideig volt tárolható. A XIX. század elején Jeremiah Colman kezdte gyártani a kiváló minõségû mustárport, amely Angliában még ma is népszerû.

Mustár-szótár

dijoni mustár: talán a legismertebb mustárfajta. Sima, világossárga, jellegzetes ízű. A fűszereken kívül fehérbor és must vagy savanyú must (éretlen szőlő leve) felhasználásával készítik.

bordeaux-i mustár vagy Beaujolais-mustár: kimondottan sötét, vöröses színű. Finomra őrölt barna és fekete magvakból készül ecettel, vörösborral. Ízesítik gyógynövényekkel is.

Meaux mustár: közepesen csípős, zúzott és őrölt fekete és barna magvakból készül ecettel, fűszerekkel ízesítve. A hagyományos változat előállítói féltve őrzik receptjüket, eredetileg szerzetesek gyártották.

Grey Poupon: máig az egyik leghíresebb dijoni mustár; krémes, borsos. Nevét két úriemberről kapta: Grey adta a receptet, Monsieur Poupon pedig a vállalkozás tőkéjét

szareptai mustár: himalájai eredetű, Indiában őshonos mustárfajta. Magja sötétbarna, Ázsiában főleg ezt termesztik. Oroszország sztyeppéin is ez nő, kiszorítva ezzel a korábban elterjedt fekete mustárt.

Champsac mustár: illatos, mert édesköménnyel ízesített; sötét, krémes mustár

Champagne mustár: világos, pezsgővel kevert mustár

provence-i mustár: paradicsommal, fokhagymával, hagymával, rozmaringgal és kakukkfűvel ízesített mustár; bárányhoz és sült húsokhoz illik

katalán mustár: pikáns, paradicsommal, zöld és fekete olajbogyóval, szardellával, zöld borssal és különféle hagymákkal ízesített változat

Oc mustár: szintén regionális változat mogyoróhagymával, szardellával, petrezselyemmel.

Pálinka mizéria...

Brutálisan drágultak a pálinkák a feketepiacon

Látványosan, egyes kereskedelmi főzdéknél 80 százalékkal is nőttek a havonkénti legális pálinkaeladások az év eleje óta, miután a korábbi adómentesség helyett 50 százalékos jövedéki adó lépett életbe a bérfőzdékben készített párlatokra. A forgalomnövekedés hátterében az állhat, hogy az 50 százalékos adó miatti bérfőzetési költségnövekedést máris „beárazta” a feketepiac, így az illegális párlatok 40 százalékkal is drágulhattak. Ennek nyomán jelentősen csökkent az árkülönbség a fekete és a legális pálinkák között, ez pedig érzékelhetően növelte a törvényesen működő cégek forgalmát.

Új uniós szőlőtelepítési szabályozás...

Az Európai Bizottság bejelentette új rendeletét a szőlőtermelő területek kiterjesztéséről és az  új szőlőtelepítési engedélyezési rendszer bevezetéséről. Az FM tájékoztatása szerint a szaktárca megkezdte a felkészülést az új uniós szőlőtelepítési szabályokra, az új szőlőtelepítési rendszerre való átállásra.

A tagállamok által egyhangúan elfogadott szabályok szerint 2016-tól a szőlőtelepítési és újratelepítési engedélyeket tagállami szinten adják majd ki, az engedélyezés alól egyes területek mentesülnek. A rendelet évi egy százalékos növekedést engedélyez a tagállamok szőlőterületeiben, amit nemzeti vagy regionális szinten korlátozni lehet.
   

A vízgazdálkodás és az öntözés fejlesztése

Mintegy 380 milliárd forint jut a mostani uniós költségvetési időszak végéig, 2020-ig a mezőgazdasági  vízgazdálkodás és az öntözés fejlesztésére. A klímaváltozás hatásainak mérséklése érdékében van szükség a vízgazdálkodás támogatására és az ágazat szereplőinek aktív együttműködésére. A cél az olyan összehangolt, tájgazdálkodási célú mintaprojektek ösztönzése és bővítése térségi szinten, mint a Vásárhelyi Terv, az Ős-Dráva Program, valamint a Duna-Tisza közi homokhátság állapotának javítása.  

A kertészeti ágazat szerepe

A kertészeti ágazat a mezőgazdaságon belül a legmunkaigényesebb terület, 300-350 ezer család megélhetését biztosítja Magyarországon, ezért fejlesztését az agárkormányzat kiemelten kezeli.

A magyar kertészeti ágazat kibocsátási értéke az utolsó hivatalos statisztika szerint 2013-ban mintegy 366,3 milliárd forint volt, 2010-hez képest 27 százalékkal növekedett.

Ezzel a kertészeti ágazat adta a magyar mezőgazdasági kibocsátás 15,8 százalékát, a növénytermesztésen belül a 26,9 százalékát.

A zöldség-gyümölcs stratégiában megfogalmazott cél az, hogy a mostani átlagosan évi 2,5 millió tonnánál 1 millió tonnával többet termeljen az ágazat. Az Európai Unióban ezek a termékek jó minőség esetén eladhatók, és a termelés bővítése magával hozhatja a foglalkoztatottság lényeges növekedését is.

 A magyar dísznövény-ágazat éves árbevétele 120 milliárd forint, mintegy 25 ezer család megélhetését biztosítja, az ágazat helyzete stabilnak mondható. Az egyes növénycsoportokon belül a legnagyobb területi arányt a díszfaiskolák foglalják el, a szabadföldi felület 95,5 százalékát adják. A többi kultúra (évelő termesztés, szabadföldi vágott virág, vágott zöldek hagymás és gumós növények) a fennmaradó 4,5 százalékon osztozik.
 

Tény, hogy világszerte folyamatosan emelkedik a biotermékek iránti kereslet, de az európai tendenciákkal ellentétben Magyarországon nem nő megfelelő mértékben az ellenőrzött ökológiai gazdálkodás alá vont területek nagysága, jelenleg mindössze a mezőgazdasági  terület 2,5 százalékára terjed ki. Pedig Magyarország kedvező klímája, jó minőségű termőföldje, emellett a nagy hagyományokkal rendelkező növény- és állatfajtái lehetővé tennék, hogy mesterséges szerek nélkül is kiváló élelmiszereket állítson elő az ország. Nagy hátrány az is, hogy ezen a területen 80-85 százalékban alapanyagot exportál az ország, míg a feldolgozott bioélelmiszerek 90 százalékát külföldről hozzuk be.

 A kertészeti ágazat közös fejlesztési céljai közül elengedhetetlenül szükséges egy független szaktanácsadói rendszer felállítása és működtetése a versenyképesebb piaci termelés érdekében. Továbbá fontos a kül- és belpiacok bővítése, marketingtevékenység fokozása (promóciós tevékenységek, kiállításokon való aktív részvétel, reklámok).
Emellett fejleszteni kell az öntözést és termesztéstechnológiát is a magasabb hozamok és a jobb áruminőség elérése érdekében. Nem hanyagolhatók el az infrastrukturális fejlesztések, valamint az oktatás színvonalának növelése (gyakorlati szemlélet, folyamatos továbbképzések a termelésben már aktív gazdálkodók részére is) sem.