Érdekes kutatási eredményt hallottam a minap: azok az emberek, akik saját vállalkozásukat vezetik, tovább élnek, mint az alkalmazotti munkakörben dolgozók. A felmérés nem Magyarországon történt...
Ez már eleve némi csillapodást hozhat hirtelen felszökő várnyomásunkra, hiszen aki egy kicsit is nyitott szemmel-füllel él e hazában, nem ok nélkül vélheti úgy, hogy vállalkozónak lenni itthon finoman fogalmazva sem a hosszú élet receptje.
Elég, ha csak a bürokrácia legtöbbször öncélú „szórakozásaira” gondolunk, a hivatalok hasznot nem hajtó, pusztán egymás létét indokló ténykedésére, hogy az adóterheket már ne is említsem. Egy cégtulajdonos a politika állandó célkeresztjében alig tud elugorni az ígéretek sortüze elől (vállalkozó-barát környezet víziójával futunk neki minden négy éves ciklusnak), ám a keserű kijózanodás sokkal inkább a kvázi bűnözőnek tekintett átlag-vállalkozó folyamatos megregulázását, minden mulasztásának kemény megtorlását jelenti, miközben az állam önmagával szemben arcátlanul megengedő…
Sanyarú a vállalkozók sora errefelé, kérem!
Persze, létezhet egy másik olvasat is, és talán ezen alapulhat az idézett felmérés eredménye. A vállalkozó ugyanis – és most a kényszervállalkozókat kéretik nem e körbe érteni – kivételesen szerencsés emberek. Önmaguk urai, saját sikereik egyedüli letéteményesei. Kitaláltak valamit, döntöttek egy út mellett, és azon tehetségük szerint haladnak rendületlenül.
Sikerük vagy kudarcuk önnön kezükben van, döntéseik, kockázatvállalásuk, kreativitásuk szab csak határt annak, meddig is jutnak. A vállalkozó saját cégével kel és fekszik, jár az agya, folyamatosan azon gondolkodik, hogy a holnap, holnap után miként is legyen. Ez pedig már eleve hasznos szellemi tevékenység. Munkája során kapcsolatokat épít, beszélget, csapatot irányít, a saját csapatát, ami megint csak jót tesz a léleknek. És mindenekelőtt mérhetetlenül motivált, hiszen a saját bizniszét fejleszti.
Különösen aktuális üzenete van ennek a témának manapság, amikor a megszokottnál is több a szomorú ember környezetünkben. Akinek nincs munkája, az mindek is örüljön? Akinek van, retteg, hogy meddig is tarthatja azt meg. Ráadásul elbocsátott kollégájának feladatát is a nyakába sózták, jó esetben ugyanannyi pénzért. Vállalkozó persze nem lehet mindenkiből, vagyis nem mindenkinek valós alternatíva ez az irányváltás.
Ám a látszólag még oly telített piacon is rengeteg űr, lehetőség adódhat, ha bevállalósak vagyunk, és a versenytársnak vélt cégeknél is csak emberek dolgoznak, akik ugyanúgy nem tökéletesek mint bárki más. Érdemes tehát legalább elgondolkodni egy kicsit, hátha van az embernek keresnivalója a saját vállalkozások világában. Akár még tovább is élhet…(f:Mezriczky L.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése