Teljes bizonyossággal közölhetjük, hogy az ősember
előbb sütött, mint főzött. A pirítás, pörkölés nemcsak a húsféléket
tette porhanyóssá, ízesebbé, hanem a különböző magvakat, növényi
terméseket is. A pattogatott kukorica, a sült alma és sült gesztenye, a
pörkölt mandula még ma is őrzi és idézi a konyhaművészet őskorának
kezdeti lehetőségeit és technikáját.
És mikor kezdtek el főzni?
Az újabb kőkorszakban, amikor már volt miben.
Ugyanis ekkor készültek az első agyagedények. Ezek azonban még nem
voltak tűzállóak, közvetlenül a tűzre téve megrepedtek. Ezért a főzés
legősibb módja az úgynevezett "köves főzés". Lényege az, hogy az
edénybe, a főzésre előkészített vízbe forró köveket dobnak, s ezeket
addig váltják, míg a folyadék felforr. Ezt az ősi főzésmódot őrzi az
erdélyi magyaroknál használt kövesztés szó.
Az újabb kőkorszakban a sültek helyére a növényi
főzetek léptek. A pusztán növényi termékekből készült levest a magyar
ember tréfásan árva, rongyos, kódis, betyáros levesnek nevezi. Ínséges
időkben azonban még ma is fontos az efféle ősi főzeteknek a szerepe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése