A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lópatkó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lópatkó. Összes bejegyzés megjelenítése
2025. május 17., szombat
2019. április 2., kedd
A lópatkó
A lópatkó az a többnyire félhold alakú, vasból, rézből,
alumíniumból vagy más anyagból készült ívelt fémeszköz, mellyel a ló
patáját a kopás ellen védik. A lópatkó alakja megegyezik a pata
hordozószélének alakjával, vagyis az első láb patáira inkább kör alakú, a
hátsókra inkább tojásdad alakú patkókat alkalmaznak. A patkót a ló
patájának méretéhez és formájához, illetve testének tömegéhez kell
igazítani.
A patkónak a patával érintkező lapja sima, beljebb lejtősre készül, hogy járás közben meg ne zúzza a leereszkedő talpat. A patkó hegyén, mely alatt középrészét értik, kápa van, melynek rendeltetése a pata hegyfalát védeni. Alsó, vagyis a földdel érintkező lapján árkolás készül, mely a patkó felszegelése alkalmával a szegfejeket veszi magába, s a lekopás ellen védi. A patkó árkában annak súlya szerint 5 vagy 7 szeglyuk látható, melyek a két patkószáron vannak elosztva.
A nomád magyarok a honfoglalás után ismerkedtek meg a patkóval. A honfoglalás kori régészeti leletekben a kengyel és a zabla megtalálható, de a lópatkó hiányzik. A lópatkó nem a nomád lovasnépek találmánya, hanem a keltáké. A szláv eredetű magyar patkó szó 1342-től használatos. A köves utak kiépítése előtt nem terjedt el a lovak patáinak "vasalása". A vasalatlan (patkó nélküli) ló azonban a kiépített utakon könnyen ferdére koptatta a patáját.
A patkót a világ minden táján szerencsehozó tárgyként tartják nyilván. Hazánkban a vályúba teszik, hogy megvédje az állatot a betegségektől. Az algíri mohamedánok az ajtófélfára patkót szegeznek, de az angol vitorlások árbócára is kitűzik, hogy a hajót megvédje. A ló régen varázserejű, bajtól védő állat volt, az emberek lovat áldoztak, házaik ormára, a kapuk fölé lófejet, lókoponyát, lópatkót szegeztek, hogy elkerüljék a balszerencsét. A lóáldozatok szerepét a későbbi korokban átvette a lópatkó, melynek vasa megvéd az ártó szellemektől. Különösen nagy szerencse éri azt, aki lópatkót talál.
videó: https://www.youtube.com/watch?v=2CqHMXk0XKM&t=262s
A patkónak a patával érintkező lapja sima, beljebb lejtősre készül, hogy járás közben meg ne zúzza a leereszkedő talpat. A patkó hegyén, mely alatt középrészét értik, kápa van, melynek rendeltetése a pata hegyfalát védeni. Alsó, vagyis a földdel érintkező lapján árkolás készül, mely a patkó felszegelése alkalmával a szegfejeket veszi magába, s a lekopás ellen védi. A patkó árkában annak súlya szerint 5 vagy 7 szeglyuk látható, melyek a két patkószáron vannak elosztva.
A nomád magyarok a honfoglalás után ismerkedtek meg a patkóval. A honfoglalás kori régészeti leletekben a kengyel és a zabla megtalálható, de a lópatkó hiányzik. A lópatkó nem a nomád lovasnépek találmánya, hanem a keltáké. A szláv eredetű magyar patkó szó 1342-től használatos. A köves utak kiépítése előtt nem terjedt el a lovak patáinak "vasalása". A vasalatlan (patkó nélküli) ló azonban a kiépített utakon könnyen ferdére koptatta a patáját.
A patkót a világ minden táján szerencsehozó tárgyként tartják nyilván. Hazánkban a vályúba teszik, hogy megvédje az állatot a betegségektől. Az algíri mohamedánok az ajtófélfára patkót szegeznek, de az angol vitorlások árbócára is kitűzik, hogy a hajót megvédje. A ló régen varázserejű, bajtól védő állat volt, az emberek lovat áldoztak, házaik ormára, a kapuk fölé lófejet, lókoponyát, lópatkót szegeztek, hogy elkerüljék a balszerencsét. A lóáldozatok szerepét a későbbi korokban átvette a lópatkó, melynek vasa megvéd az ártó szellemektől. Különösen nagy szerencse éri azt, aki lópatkót talál.
videó: https://www.youtube.com/watch?v=2CqHMXk0XKM&t=262s
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

