Nyáron nagyi a párom!

 

Kedves Nagyszülők, Szülők és Gyerekek!

Folytatódik a „Nyáron nagyi a párom!” programsorozatunk! Szeretnétek egy felejthetetlen, tartalmas, közös élményt a gyerekekkel a nyári szünetben? Akkor keddenként nálunk a helyetek!

 Július 28-án a témánk: Lovas kalandok – Barangolás a paripák világában

Ezen a napon mindent megmutatunk, amit a lovakról tudni érdemes – a patadobogástól kezdve a legszebb díszes nyergekig!

Mi vár rátok július 28-án?

• Időutazás és lovas titkok: Ellátogatunk a Nemzeti lókiállításra, ahol kiderül, hogyan segítették a lovak a mindennapi munkát és a mezőgazdaságot, hogyan szállították a terheket, és milyen hősök voltak a harctereken. Azt is megnézzük, milyen fontos szerepet töltenek be ma hűséges hobbi- és versenytársként.

• Kreatív alkotóműhely: Ollót és ragasztót ragadunk! Kollázstechnikával és sablonok segítségével a gyerekek elkészíthetik saját álomlovukat, tanyasi vagy városi életképüket. Sőt, még a saját nyergüket is feldíszíthetik lovas, kalocsai vagy teljesen egyedi mintákkal egy gyönyörű emléklapra!

• Közös emlék, ami hazavihető: Az elkészült alkotások nemcsak a szobát díszíthetik otthon, de örök emlékei maradnak a közösen eltöltött napnak.

 A foglalkozás részletei:

• Időpont: Július 28. (kedd) – 10:30

• Helyszín: Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Vajdahunyadvár

• Ajánlott korosztály: 3–10 éves gyermekek

Ne feledjétek! A program neve ugyan „Nyáron nagyi a párom!”, de természetesen az anyukákat, apukákat is legalább akkora szeretettel várjuk, mint a nagyszülőket! Gyertek el közösen egy igazi családi élményre!

 Jelentkezés és jegyvásárlás

A helyek száma limitált, ezért érdemes időben biztosítani a helyeteket!

1. Regisztráció: Küldd el jelentkezésedet a tanulas@mmgm.hu e-mail címre.

2. Jegyvásárlás: Váltsd meg a jegyed előre a múzeum weboldalán:

    Online jegyvásárlás és információk

Gyertek, és barangoljuk be együtt a paripák varázslatos világát!

A lópatkó

A lópatkó az a többnyire félhold alakú, vasból, rézből, alumíniumból vagy más anyagból készült ívelt fémeszköz, mellyel a ló patáját a kopás ellen védik. A lópatkó alakja megegyezik a pata hordozószélének alakjával, vagyis az első láb patáira inkább kör alakú, a hátsókra inkább tojásdad alakú patkókat alkalmaznak. A patkót a ló patájának méretéhez és formájához, illetve testének tömegéhez kell igazítani.
A patkónak a patával érintkező lapja sima, beljebb lejtősre készül, hogy járás közben meg ne zúzza a leereszkedő talpat. A patkó hegyén, mely alatt középrészét értik, kápa van, melynek rendeltetése a pata hegyfalát védeni. Alsó, vagyis a földdel érintkező lapján árkolás készül, mely a patkó felszegelése alkalmával a szegfejeket veszi magába, s a lekopás ellen védi. A patkó árkában annak súlya szerint 5 vagy 7 szeglyuk látható, melyek a két patkószáron vannak elosztva.
A nomád magyarok a honfoglalás után ismerkedtek meg a patkóval. A honfoglalás kori régészeti leletekben a kengyel és a zabla megtalálható, de a lópatkó hiányzik. A lópatkó nem a nomád lovasnépek találmánya, hanem a keltáké. A szláv eredetű magyar patkó szó 1342-től használatos. A köves utak kiépítése előtt nem terjedt el a lovak patáinak "vasalása". A vasalatlan (patkó nélküli) ló azonban a kiépített utakon könnyen ferdére koptatta a patáját. 
A patkót a világ minden táján szerencsehozó tárgyként tartják nyilván. Hazánkban a vályúba teszik, hogy megvédje az állatot a betegségektől. Az algíri mohamedánok az ajtófélfára patkót szegeznek, de az angol vitorlások árbócára is kitűzik, hogy a hajót megvédje. A ló régen varázserejű, bajtól védő állat volt, az emberek lovat áldoztak, házaik ormára, a kapuk fölé lófejet, lókoponyát, lópatkót szegeztek, hogy elkerüljék a balszerencsét. A lóáldozatok szerepét a későbbi korokban átvette a lópatkó, melynek vasa megvéd az ártó szellemektől. Különösen nagy szerencse éri azt, aki lópatkót talál^{.
videó: https://www.youtube.com/watch?v=2CqHMXk0XKM&t=262s}