A magyar juhtenyésztés terminológiája igen gazdag (Herman O. 1914). Fajta szerint: juh, magyarjuh, purzsajuh, cigájajuh, illetve birka, merinóbirka, selyembirka stb.
Ivar szerint a hím ivarú: kos, Erdélyben néhol berbécs, magberbécs. A herélt: ürü, örü, Erdélyben néhol berbécs: a későn herélt cap.
Nőivarú: juh, anyajuh, de van anyabárány, anyabirka, ha üzetésnél sem fogant: canga, meddő, meddelék.
Fiatal állatok: növendék; egyéves korig bárány, bari, kettősbárány ’ikerbárány’; ivar szerint kosbárány, jerkebárány és ürübárány. Egy év felett: toklyó; ivar szerint kostoklyó és jerketoklyó; a tenyésztés előtt álló, vagy ún. előhasú nőstények néhol: szűz, diszke, döszke, apáca, mióra, millora, üvecs stb.
Funkció szerint van vezér, vezérürü, vezérkos.
Megkülönböztetik a juhokat gyapjuk színe vagy más tulajdonsága szerint: fehér, fekete, kormos, tarka, babos, babókás, cirmos, szöszke: de van balán ’szőke’, bellice ’szemkörnyéke fehér’, lisza ’fecskehasú’, szemők és vakisa ’szemének környéke fekete’ stb. Füljegyei szerint: ájos, csula, csapott, csipkés, hasított stb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése