December tizenharmadikára esett a Gergely-naptár szerint a téli napforduló, és ugyanezen a napon van Luca-nap, ami fényt jelent, ezért hiedelmek és szokások százai kelnek életre évről évre ezen a téli napon. A legnépszerűbb Luca-napi szokás a Luca székének faragása volt.
A Luca székének egy szabályos ötszög köré írt, öt egyenlő szárú háromszögből készült forma volt az alakja, amit állítólag már a kelták varázsló papjai is ismertek. A szék készítői december tizenharmadikától kezdve mindennap faragtak egy kicsit rajta, ám karácsony napja előtt nem készülhettek el vele. Innen a mondás: "Lassan készül, mint a Luca széke."
A hagyomány szerint a széket kilencféle fából állították össze: kökény, boróka, körte, som, jávor, akác, jegenyefenyő, cser és rózsafából. Az ülőalkalmatosságot elkészülése után nem rendeltetése szerint használták, pont ellenkezőleg. Azt tartották, hogy aki az éjféli misén feláll Luca székére, az megláthatja, hogy a gyülekezet tagjai közül kik boszorkányok.
A veszély abban rejlett, hogy a magaslaton állót a boszorkányok is könnyűszerrel kiszúrták, így aki rémeket látott, azonnal menekülőre is foghatta, majd otthonába érve, ha nem kapták el addig a "gonoszok", rituálisan elégethette a mágikus széket.
A gyengébb idegzetűek jobb, ha ágyban maradnak ezen a mitikus napon, nem nekik való a sok riogatás és félelmetes szertartás.
Forrás: STOP/Képes Újság
