Az SZJ-szám és a TESZOR-kód szerepe a számlázásban

[Áfatörvény 169. § f) pont, Art. 176. § (13) bekezdés c) pont]

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: áfatörvény) 169. § f) pontjának 2008. május elsejétől hatályos rendelkezése alapján a számla kötelező adattartalma - többek között - az értékesített termék megnevezése, annak jelölésére - a számlakibocsátásra kötelezett választása alapján - az e törvényben alkalmazott vámtarifa szám (továbbiakban: vtsz.), illetőleg a nyújtott szolgáltatás megnevezése, annak jelölésére - a számlakibocsátásra kötelezett választása alapján - az e törvényben alkalmazott Szolgáltatások Jegyzéke (továbbiakban: SZJ) szerinti besorolása.

Ennek megfelelően a számlán a terméket beazonosító vtsz., valamint a szolgáltatást beazonosító SZJ szám feltüntetése akkor sem kötelező (az a számlakibocsátó választásától függ), ha azokra az áfatörvény kifejezetten hivatkozik. (Természetszerűleg, amennyiben az adóalany kívánja, illetve a partnerével ebben megegyeztek, feltüntetheti ezt az adatot, hiszen annak a felek között számos esetben jelentősége lehet.)

A 4/2010. (IV.21.) KSH közlemény a Szolgáltatások Jegyzékéről szóló 9004/2002. (SK 7.) KSH közlemény, valamint a Szolgáltatások Jegyzéke módosításáról szóló 9001/2003. (SK 3.) KSH közlemény hatályon kívül helyezéséről szól. A közlemény a közzététele napján – 2010. április 21-én – lépett hatályba. E szerint – összhangban a 451/2008/EK rendelet előírásaival – a Belföldi Termékosztályozást és a Szolgáltatások Jegyzékét felváltja a közösségi szinten egységesített Termékek és Szolgáltatások Osztályozási Rendszere (TESZOR).

Az SZJ hatályon kívül helyezésének azonban az áfatörvény által hivatkozott SZJ számok tekintetében nincs jelentősége. Ugyanis az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 176. § (13) bekezdés c) pontja szerint az általános forgalmi adó esetében a hivatkozással meghatározott szolgáltatások vonatkozásában a KSH Szolgáltatások Jegyzékének 2002.09.30. napján érvényes besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni. A besorolási rend ezt követő (időközi) változása az adókötelezettséget nem változtatja meg. (Az Art. hivatkozott rendelkezése nem csak az áfatörvényben SZJ hivatkozással meghatározott szolgáltatásokra vonatkozik, hanem - a jövedéki adón kívül - valamennyi adótörvény alkalmazásában irányadó.)

Az Art. előzőek szerinti állapotrögzítő rendelkezéséből következően a 4/2010. (IV.21.) KSH közleményben foglaltaknak az áfatörvény alkalmazásában nincs jelentősége. A KSH a számla adattartalmát nem írja/írhatja elő. Ennek megfelelően az áfatörvény alapján sem a TESZOR, sem az SZJ szám szerepeltetése nem kötelező eleme a számlának. Tekintve, hogy az áfatörvény egyes SZJ számokra való hivatkozást tartalmaz, az adókötelezettség teljesítését az SZJ szám számlán való szerepeltetése elősegítheti, azt az adózó a saját döntése alapján a számlán szerepeltetheti.
(f: APEH)

Mikor kell SZJ- és VTSZ-szám a számlára?

Adó- és jogszabályok | Szerző: Törökné Rácz Erzsébet (Békés Megyei Agrárkamara)

A 2008. május 1-jétől a törvény értelmében nem kötelező a számlán az SZJ-, illetve a VTSZ-számot feltüntetni. Az ÚMVP támogatásai elszámolásakor ugyanakkor a gazdálkodónak számlát, bizonylatot kell csatolnia. Ezeken a számlákon pedig többnyire fontos előírás az, hogy VTSZ-szám (gépi beruházásoknál), vagy SZJ-szám (szaktanácsadási és képzési támogatások igénybevételénél), vagy ÉJ-szám (beruházásoknál) szerepeljen. Mi tehát a teendő?

Kötelező elemek a számlán 2008. május 1-jétől: 2008. május 1-jei hatállyal módosították az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvényt. Az áfa-törvény 169. §-a sorolja fel azokat a minimálisan megkövetelt adatokat, amelyeket egy számlának tartalmaznia kell. Ezek a következők:

1. a számla kelte (amikor kibocsátotta az eladó);
2. a számla sorszámát;
3. az eladó adószámát;
4. a beszerzést teljesítő, s emiatt adófizetésre kötelezett adózó adószámát;
5. az eladó nevét és címét;
6. a vevő nevét és címét;
7. az értékesített termék vagy szolgáltatás megnevezését, annak jelölését a számla kibocsátására kötelezett adózó választása alapján;
8. az értékesítés mennyiségét, ha az természetes mértékegységben kifejezhető;
9. a teljesítés időpontját, ha a számla kibocsátása (kelte) ettől eltérő időpontban történt;
10. az értékesített termék vagy szolgáltatás egységárát;
11. az alkalmazott árengedményt, ha azt az egységár nem tartalmazza;
12. az általános forgalmi adó alapját;
13. az adó mértékét (hány százalékos);
14. az áfa összegét;
15. egyértelmű megfogalmazást vagy jogszabályi utalást arra, ha az értékesítés adómentes, vagy ha az áfa megfizetésére a vevő (a termék vagy szolgáltatás beszerzője) kötelezett;
16. új közlekedési eszköz értékesítése esetén a törvényben meghatározott kiegészítő adatok (például hengerűrtartalom, első forgalomba helyezés, eddig megtett km stb.);
17. utazásszervezési szolgáltatás esetén egyértelmű utalás a különleges adózási módra;
18. használt ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab, vagy régiség értékesítése esetén egyértelmű utalás a különleges adózási mód alkalmazására;
19. pénzügyi képviselő alkalmazása esetében a pénzügyi képviselő neve, címe és adószáma.

A számla kötelező tartalmi elemeit az áfa-törvény határozza meg, mert ez az a bizonylat, amely az előzetesen felszámított adó levonására jogosít, de csak akkor, ha az előírt szabályoknak megfelel. 2007. december 31-ig a régi áfa-törvény előírásai szerint az volt a szabály, hogy a termék vagy szolgáltatás értékesítésekor a statisztikai besorolási számot (VTSZ, SZJ) akkor kellett feltüntetni a kibocsátott számlán, ha az általános forgalmi adóról szóló törvény kifejezetten erre a számra való hivatkozással említette az adott ügyletet.
Főszabályként tehát a statisztikai besorolási szám feltüntetése a számlán már 2007-ben sem volt kötelező feltétel, csak különleges esetekben.
2008. január 1-jétől az új áfa-törvény is átvette ezt a szabályozást, melynek lényege az volt, hogy a statisztikai besorolási szám csak akkor jelenti a számla kötelező tartalmi elemét, ha „a törvény a terméket vagy szolgáltatást erre való hivatkozással jelöli”. Ez a rendelkezés ugyanazt jelentette, mint a 2007-es előírás, tehát általános esetben nem kötelező feltüntetni a számlán a statisztikai besorolási számot, csak egyes különleges adózási módoknál.
A 2008. május 1-jétől hatályos módosítással törölték a statisztikai besorolási számnak még abban a kicsi körben való kötelező alkalmazását is, amely addig hatályban volt. A törvénymódosítás eleget tett annak a közösségi jogi kívánalomnak, hogy az adóalanynak lehetőséget kell biztosítani abban, hogy milyen módon kívánja szabatosan megjelölni a számlán azt, hogy milyen terméket értékesít vagy milyen szolgáltatást nyújt.
Ezáltal a törvény értelmében a továbbiakban nem kötelező a számlán a Szolgáltatási Jegyzék (SZJ) számot, illetve a Vámtarifaszámot (VTSZ) feltüntetni akkor sem, amikor olyan termék értékesítése vagy szolgáltatás nyújtása történik, amelyre a törvény ezekkel az azonosítószámokkal hivatkozik. A számlát kibocsátó adóalanynak azonban továbbra is lehetősége van arra, hogy ha saját érdeke úgy kívánja, akkor az általa kibocsátott számlán az SZJ-, illetve a VTSZ-hivatkozást is használja, feltüntesse.
A statisztikai besorolási szám alkalmazását választó számlakibocsátónak figyelnie kell arra, hogy az áfatörvény 169. §-ának f) pontja úgy fogalmaz, hogy „az e törvényben alkalmazott VTSZ és SZJ számok alkalmazhatók” a termék vagy szolgáltatás azonosítására, ha ezt választjuk. Tehát pontosan azokat lehet a számlára írni, ami az áfa-törvényben szerepel! Ugyanakkor a termékek és szolgáltatások zömére vonatkozóan az áfa-törvényben nem szerepel statisztikai besorolási szám. Ebben az esetben az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 176. § (13) bekezdése továbbra is hatályban maradt. Eszerint – a jövedéki törvény kivételével – az adótörvények alkalmazásában, az általános forgalmi adó esetében a hivatkozással meghatározott termékek (építmények) és szolgáltatások vonatkozásában
- a Kereskedelmi Vámtarifa (VTSZ) 2002. július 31. napján hatályos,
- a Központi Statisztikai Hivatal Építményjegyzékének (ÉJ) 2002. július 31. napján érvényes,
- a Központi Statisztikai Hivatal Szolgáltatási Jegyzékének (SZJ), valamint minden más esetben a Központi Statisztikai Hivatal 2002. szeptember 30. napján érvényes
besorolásokat lehet csak alkalmazni.

A fentiek alapján tehát nem kötelező a számlán feltüntetni a VTSZ és az SZJ számokat amennyiben olyan szolgáltatásról vagy termékről van szó, ami megtalálható az áfa-törvényben. Azonban ha egy másik törvény, például az SZJA-vagy a TAO-szabályozás szerint szükségszerű feltüntetni a számokat, akkor szerepeltetni kell rajta – fogalmazza meg a Magyar Könyvvizsgálói Kamara.
A Könyvvizsgálói Kamara kiegészítésére építve fontos megjegyezni azt, hogy az ÚMVP keretében igénybevett támogatások elszámolásakor számlát, bizonylatot kell csatolnia a gazdálkodónak a jogos igénybevétel alátámasztásaként. Ezeken a számlákon – szinte minden esetben – fontos előírás az, hogy VTSZ-szám (gépi beruházásoknál), vagy SZJ-szám (szaktanácsadási és képzési támogatások igénybevételénél), vagy ÉJ-szám (beruházásoknál) szerepeljen. Mivel az áfa-törvény előírása ezt kötelező elemként nem írja elő, így az agrártámogatást igénybe vevő gazdálkodó (magánszemély vagy gazdasági társaság) elemi érdeke az, hogy a szükséges jegyzékszámok az elszámolást jelentő számlákra minden esetben felkerüljenek. Tehát a számla kiállításakor kérjék az eladót vagy a szolgáltatás nyújtóját, hogy a szükséges termék- vagy szolgáltatás jegyzékszámát is tüntessék fel a számlán. 

2010. október 08.(Agrárium-Profit)