Általánosan ismert, hogy a legelőn termesztett fű a legolcsóbb takarmány, a legeltetés pedig a leggazdaságosabb takarmányozási mód. A legelőn a kedvező élettani hatások mellett azonban
különböző egészségi károsodások és megbetegedések is előfordulhatnak.
A legelőn felvett takarmány többnyire nem fedezi a nagy termelőképességű állatok megnövekedett táplálóanyag-szükségletét. Az üde, zöld, savanyúfüves legelők növényzete még gátló faktorokat, az anyagforgalmat zavaró, sőt mérgező vegyületeket is tartalmazhat. A legelőterületek helytelen használata, az ápolás hiánya, a gyomnövények elszaporodása sokszor új, csökkent táplálóértékű növénytársulások kialakulásához vezet. A legeltetett területeken lehetőség van a vírusok, baktériumok és paraziták terjedésére is.
A legelőterület karbantartásához mind takarmányozási, mind higiéniai szempontból hozzá tartozik az állatok által elhullatott trágya szétteregetése/fogasolással vagy kézi erővel/. Különösen fontos ez a delelőhelyeken, ahol sok az ürülék, és ennek helyén “bujafoltok” keletkeznek, amelyen a szarvasmarha nem szívesen legel. A szétteregetés azért is fontos, hogy az ürülékben lévő baktériumok, paraziták petéi és lárvái a napfény ultraibolya- és hősugarainak hatására mielőbb elpusztuljanak.
A legelőterületek karbantartásának lényeges része a cserjék, bokrok kivágása. A legeltetett területek higiéniájához tartozik a fásítás, a vadvizek levezetése, az árkok tisztogatása, kövek és egyéb idegen tárgyak, hulladékok eltávolítása is.
A legelőn az állatok testi épségét veszélyeztető létesítményt/műtrágya-,növényvédőszer- tároló,szeméttelep stb./ létrehozni és mérgezést okozható anyagokat tárolni nem
szabad.
A természetes itatóhelyeket veszélymentes lejáróval kell ellátni. Természetes itatóhely hiányában kutat a legelő legkiemelkedőbb részén ássunk vagy fúrjunk.
Vizét évenként legalább egyszer /tavasszal,kihajtás előtt/ fertőtlenítsük. A kút és az itatóvályúk környezetét töltsük fel és a felesleges víz elvezetéséről gondoskodjunk.
A legelőn növényvédőszeres kezelés után csak az előírt várakozási idő elteltével, műtrágyázás esetén pedig csak öntözés vagy eső után szabad legeltetni. Fertőző betegségek és mérgezések elkerülése végett a legelőterületet szennyvízzel /ipari,városi/, hígtrágyával ne öntözzük. A kihajtás előtt az állatokat körmöljük és fokozatosa szoktassuk az új környezethez. A legelőre kihajtás előtt az állatokat és a legelő területét az állatorvossal meg kell vizsgáltatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése