Makkoltatás az, midőn a sertéseket ősszel és télen a tölgy- és
bükkfaerdőkbe hajtják, hogy a fákról lehulló tölgy- és bükkmakkot felegyék. A
M. főleg csak nálunk és a Balkán-félszigeten szokásos, mig más országokban
emberek gyüjtik a makkot össze és az istállóban etetik a sertésekkel. Megkülönböztetnek
futó- és teljes M.-t. Futónak akkor mondják a M.-t, ha kevés makk teremvén, a
sertések csak mindennapi takarmányszükségletüket fedezik vele, teljes pedig
akkor, ha a makk oly bőven termett, hogy a sertések meghíznak az erdőben. A
sertés csak 8-10 hétig eszi a makkot jőízüen, később megunja és lesoványodik;
azért csak addig célszerü a M.-t folytatni, mig a sertéseket gyarapodni látjuk.
A teljes M. a sertéshizlalás legolcsóbb neme, de a sertések a cser- és
tölgy-makktól kevésbé ízletes húst és zsirt termelnek s mint a kukoricától,
minélfogva vagy M. közben is kukoricáznak vagy a M.-t 2-4 hétig tartó
tengerihizlalással szokták megtoldani, hogy a sertések húsa és zsirja javuljon.
A M. csak jó erőben levő egészséges, edzett és mozgékony sertéseknél
alkalmazható, mig a nagyon fiatal és vén sertések, valamint a kényes külföldi
sertésfajták nem birják ki a M.-sal járó megerőltetést. egy kifejlett sertés
hizlalására 5-8 hektoliter makkot számítanak. A tölgymakk mintegy harmaddal
értékesebb mint a bükkmakk, azért mert a tölgymakk nagyobb és vékonyabb héju,
minélfogva a sertés kevesebb fáradsággal lakik jól vele.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése