A söröket csupán erjesztési eljárásuk alapján három nagy csoportba oszthatjuk. Az első ilyen csoport a spontán erjesztésű sörök csoportja, amelyet manapság már csak Belgium egyes tájain főznek. Nagyobb csoportot alkotnak a felső erjesztésű sörök, melyek nevüket onnan kapták, hogy az erjesztéshez használt élesztő magasabb hőmérsékleten (20°C körül) dolgozik. Pont ezért elterjedt típus a házi illetve kisüzemi sörfőzés területén, mivel az erjedéshez szükséges körülmények megteremtése általában nem kerül plusz erőfeszítésbe. A harmadik, és egyben legmodernebb csoport az alsó erjesztésű sörök köre, amely a 19. századtól tört előre, és mára a legelterjedtebb, és legtöbb sört tartalmazó csoporttá vált. Itt az élesztő viszonylag alacsony hőfokon dolgozik (5-8 °C), az érlelés pedig minimum egy hét 0 °C körüli hőmérsékleten történik. A nagyüzemi söröknek ez kedvező, mivel az alacsony hőmérsékleten történő erjesztés és tárolás megelőzi, hogy egyéb nemkívánatos baktériumok, kórokozók szaporodjanak el a sörben és így tönkremenjen.
