A magyar mezőgazdasági szakirodalom egyik megteremtője, a
keszthelyi Georgikon tanára, Pethe Ferenc (Büdszentmihály, 1763. márc. 30. –
Szilágysomlyó, 1832. febr. 22.) a debreceni református kollégiumban folytatott
teológiai és bölcseleti tanulmányokat, majd Alma Materének anyagi támogatásával
hosszú, nyolc éves külföldi tanulmányutat tett.
1797-től Pethe az első hazai
mezőgazdasági tanintézetben, a Festetics György által szervezett Georgikonban
tanított matematikát, üzemszervezést és mezőgazdasági építészetet és ő vezette
a tangazdaságot is. Különböző nézeteltérések miatt elhagyta az intézetet és
uradalmi inspektorként, bérlőként dolgozott.
Pethe főműve a terjedelmes, a mezőgazdasági üzemtan
egészét átfogó Pallérozott mezei gazdaság című könyv volt. Első
kötetében (1805) a talajtannal valamint növénytermesztéssel foglalkozott, a
második kötetben (1808) a kertészeti, szőlészeti és erdészeti ismereteket
tárgyalta, a harmadik kötetben (1814) pedig az állattenyésztés kérdéseit
foglalta össze. Felismerte a belterjes termelés jelentőségét, felhívta a
figyelmet arra, hogy a növénytermelés és állattenyésztés közötti helyes
arányokat vetésforgó alkalmazásával lehet kialakítani. Hangsúlyozta a
tejtermelés fontosságát. Legnagyobb teret a juhtenyésztés kérdésének szentelt,
mivel felismerte, hogy az európai textilipar konjunktúrája miatt ez az ágazat
nagy jövő előtt áll.
Pethe Ferenc korántsem csak elméleti ember volt;
gyakorlati szakemberként is jelentős eredményeket ért el. A talajművelésben és
az őrlésben alkalmazott eszközöket szerkesztett, tökéletesített. 1812-ben adták
ki kétkötetes Mathézis-ét, majd megjelent Természethistória című
műve, ez utóbbi azért is jelentős, mivel magyar nyelven az első kísérlet volt a
biológiai tudományok rendszerének áttekintésére.
Pethe Ferenc törekvései túlságosan is előremutatóak
voltak, korának feudális viszonyai nem kedveztek megvalósulásuknak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése