A ló (Equus caballus) közel hatezer éve társa az embernek.
A ló evolúciója 70 millió év alatt ment végbe. A vadló az amerikai kontinensen kihalt, csak az eurázsiai kontinensen maradt fenn.
Az ember és a vadló első találkozása ugyanúgy a vadász és a zsákmány találkozása volt, mint a többi állat esetében. A ló háziasítására
az i. e. 4. évezredben került sor. Kezdetben békés célra használták a
lovakat, teherszállításra, igásállatként, illetve hátaslóként. Az újabb
történelemformáló korszakot a lovasnomád népek jelentették, a lovas harcászat elterjesztésével. A lovassportok
ugrásszerű fejlődésével a fejlett országokban mára döntően a sportló
lett a lótenyésztés célja, noha a fejlődő világban a lovak legtöbbje ma
is gazdasági munkát végez. Egyes lovasnomád múltú népeknél napjainkban
is fejik a lovat, a ló húsa pedig egyik-másik nyugati országban a
gazdagok asztalára is kerül. A magyar ló történetét négy korszakra
szokták osztani: a honfoglalás korabeli magyar ló kora, az arab ló hatásának korszaka, a spanyol ló divatja és az angol telivér korszaka.
Lófajták: A lófajtákat többféle szempont alapján csoportosíthatjuk. A melegvérű lófajták közül nemzetközileg elterjedtek az arab ló és az angol telivér, magyar fajták a kisbéri félvér, gidrán, nóniusz. Hidegvérű lófajták például a belga-ardenni ló, a magyar hidegvérű ló, a muraközi ló,
a percheron. Az ember környezetének védelme, az erdők egészségének
megőrzése, megújulásának biztosítása a hidegvérű lófajták reneszánszát
hozta. További csoportot képeznek a pónifajták: shetland póni, welsh póni stb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése