3530 Miskolc, Uitz B. u. 1. | 06/46-783-463 | msziki@gmail.com | www.farminfo.hu
Heti Online Hírlevél
2011-05-24
Tartalom
Hogyan olvassunk főkönyvi kivonatot?
Teendők inkasszó esetén
Társasági adó túlfizetés visszaigénylése
Egyéni vállalkozás, egyéni cég előnyei, hátrányai
A szabadság kiadása
Hogyan olvassunk főkönyvi kivonatot?
A cégvezetők, cégtulajdonosok nem mindig élnek a főkönyvi kivonat lehetőségeivel, információival, mert nem tudják, hogy a könyvelés mire képes az érdekükben.
A főkönyvi kivonat a vállalkozás által vezetett főkönyvi számlák adatállományáról – az oda feljegyzett gazdasági eseményekről – adott időpontra készített összesített kimutatás, amely tartalmazza valamennyi megnyitott és vezetett főkönyvi számla
-számjelét és megnevezését növekvő számlaszám sorrendben,
-tartozik és követel forgalmát (növekedés és csökkenés forgalmát),
-valamint tartozik és követel egyenlegét (amely tartalmában pozitív, vagy negatív számot jelent).
A főkönyvi kivonat a gyakorlatban arra való, hogy a cég vagyoni helyzetére vonatkozóan tudjunk következtetéseket levonni. Az 1-4. számlaosztályokban egy statikus állapot szerinti, egy adott napra vonatkozó vagyoni értéket látunk, az 5-9 számlaosztályokban pedig az év elejétől eltelt időszak alatt megtermelt bevételt és a bevétel elérése érdekében felmerült költségeket, ráfordításokat látjuk. A bevételek és költségek, ráfordítások különbözete az eredmény, amely egyetlen soron jelenik meg az 1-4 számlaosztályban: a mérleg szerinti eredmény főkönyvi számon, amelyet általában év végén az elfogadott beszámoló alapján könyvelünk le.
A fentiekből is következik, hogy az 1-4. számlaosztály a cég alapításától eltelt időszakban bekövetkezett változásokat tükrözi. Természetesen a könyvelésben mindig az az érték jelenik meg, amely a beszerzéskor, megvásárláskor a számlákon, vagy egyéb dokumentumokon szerepelt, vagyis amennyibe akkor került, amikor megvettük az adott befektetett eszközt, készletet, követelést. Ha régóta működik a cég, és például 15 éve vásárolt egy ingatlant néhány millió forintért, az a főkönyvi kivonatban még mindig viszonylag alacsony értéken szerepel, holott lehet, hogy a 15 évvel ezelőtti értéknél lényegesen többet ér. A számviteli törvény lehetőséget ad arra, hogy az ilyen irányú eszközérték-többletet kimutassuk, de ezeket általában nem alkalmazzák a társaságok. Megjegyzendő, hogy az eszközérték csökkenését viszont kötelezően előírja a törvény, ezt diktálja az óvatosság elve...
Az 1-4 számlaosztály egyenlegei egy adott időpontban mutatják meg az eszközök és források pillanatnyi értékét. Az 5-9 számlaosztályok pedig a tárgyévben eltelt időszakban felmerült költségeket és bevételeket tartalmazzák.
Az 1-4 számlaosztályban – mivel ez a főkönyvi kivonat tartalmazza a nyitó egyenlegeket is – láthatjuk az év elejéhez képest bekövetkezett változásokat. Például: az 1-es számlaosztályban, amely a befektetett eszközöket tartalmazza, növekedés tapasztalható, tehát valószínűleg a cég vásárolt valamilyen tárgyi eszközt. Ennek vajon mi lehetett a forrása, miből vehette meg az adott tárgyi eszközt a cég? Nézzük csak meg a pénzeszközöket a 3-as számlaosztályban: a nyitóegyenlegük alacsony, év elején nem volt pénze a cégnek, a vevőkövetelése sem túl magas a nyitóállományban, tehát nem valószínű, hogy a gépvásárláshoz év elején megvolt a megfelelő összeg. Vizsgáljuk tovább a számokat, lássuk a 4-es számlaosztályt, amely jellemzően a forrásokat tartalmazza. Láthatjuk, hogy jelentős változás állt be a szállítóknál, akár azt is hihetjük, hogy a megvásárolt gépet még nem fizette ki a cég. Ez egy lehetséges magyarázat, de nézzük tovább…
Az 5-9 számlaosztályban felfedezhetjük, hogy ez a cég a 16,5 MFt-os ráfordításából több, mint 20 Mft-os árbevételt tudott elérni, és jelenleg több, mint 3,5 MFt-os eredménye (nyeresége) van. Még az is lehet, hogy az adott tárgyi eszközt az év közben elért eredményéből sikerült megvásárolnia, ha a vevőkövetelése befolyik, akkor gond nélkül ki tudja fizetni a szállítóját. Ennél többet, azonban pusztán a főkönyvi kivonatból nem tudunk megállapítani.
Még az is lehet, hogy folyamatban van egy hitelkérelme, és majd ha azt megkapja a banktól, akkor fizeti ki a szállítót. Tehát a lehetőségek sora végtelen. Egy fix pont van: növekedett a tárgyi eszköz állománya, valamint az év elejétől jelen pillanatig nyereségesen működött a társaság.
Láthatjuk még, hogy az 1-4 számlaosztály egyenlege ugyanazt mutatja, mint az 5-9 számlaosztályé, csak ellentétes előjellel. Ez a szám pedig az eredmény. Ez az, amiért minden cég dolgozik, ez a befektetett pénz és munka haszna. Látható, hogy ha az 1-4 számlaosztály egyenlege pozitív, akkor nyereséget mutat, és ez esetben az 5-9 számlaosztály egyenlege pedig negatív. Veszteség esetén tehát pont fordított a helyzet.
Tehát a gazdálkodás akkor jó, ha az 1-4 számlaosztály összevont egyenlege minél nagyobb pozitív számot mutat, illetve az 5-9 számlaosztályé minél nagyobb negatív számot. Természetesen vannak olyan főkönyvi kivonatok, ahol az egyenleg is két rovatból áll: tartozik egyenleg és követel egyenleg. Ez ugyanazt jelenti, a tartozik a pozitív „oldal” és a követel a negatív „oldal” – de minden főkönyvi számnál csak az egyik oldalon lehet egyenleg!
Minél jobban mélyedünk el a főkönyvi kivonat számainak tanulmányozásában annál jobban megismerjük az adott cég működését, az esetleges rejtett lehetőségeket, vagy buktatókat. A főkönyvi kivonatot könyvelők állítják össze, ők nagyon jól tudják ennek jelentőségét. A könyvelők többsége tisztában van azzal, hogy év közben sok hibát véthet az adminisztráció, nem mindig van mód egyeztetésre, ezért egy év közbeni főkönyvi kivonat nem minden esetben mutatja a helyes képet a cég működéséről. Ez magyarázza azt is, hogy a könyvelés legtöbbször nehézkesen adja ki a főkönyvi kivonatot főként kisebb, nem saját könyvelési apparátussal dolgozó cégek esetében.
A cégvezetők, cégtulajdonosok nem mindig élnek a főkönyvi kivonat lehetőségeivel, információival, mert nem tudják, hogy a könyvelés mire képes az érdekükben. Egy további vezetői hiba mindent rábízni a könyvelőre, mert neki nincs rálátása a gazdálkodás sajátosságaira, a termelés, illetve a tevékenység folyamatára. A főkönyvi kivonat információkat ad az elmúlt időszak gazdasági eseményeiről, és alapul szolgál a jövőben döntésekhez. Ezekből következően cégalapításnál, de a működés során is - a legfontosabb – valóban, minden mást megelőző teendő a számlarend és a könyvelő által szolgáltatandó főkönyvi kivonat tartalmának, részletezésének és gyakoriságának kialakítása. A cégvezető közölje a könyvelővel, hogy az előírásokon túl milyen adatokat szeretne látni, milyen bontásban. Ekkor a könyvelő cégre, és személyre szabottan olyan főkönyvi kivonatot tud szolgáltatni a cégvezetőnek, amely mind a bevételeket, mind a költségeket (ráfordításokat) termékekre, és költséghelyekre (pl. telephelyre, üzletre) lebontva is tartalmazza. Ez persze azt a többletfeladatot rója a vezetőre, hogy illetve a beosztottjára, hogy minden bejövő számlára, bizonylatra vezesse rá a szükséges információt: - melyik terméket, vagy telephelyet érinti. Ezt a szisztémát már érdemes alkalmazni egy nagyobb cégben, ahol megosztott döntési és felelősségi szintek vannak. Ahol azonban a vezetés kezén megy át minden bejövő számla és a vezetés képes is minden információt maga kezelni – ott a magyar cégvilágban kialakult gyakorlat szerint a vezetők nem élnek a főkönyvi kivonat lehetőségeivel, elégségesnek tartják csak a bankszámlát és pénztárat figyelni napi rendszerességgel.
A főkönyvi kivonat egyvalamit nem tud: naturális, mennyiségi egységekkel szolgálni, a vezetői döntésekhez sokszor ezekre is szükség van. Ezeket analitikus nyilvántartásokból kell beszerezni.
Teendők inkasszó esetén
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvényben 2011. január 1-jétől változott többek között a jogosulatlanul beszedett adó és a költségvetési támogatás visszatérítése napjáig fizetendő kamatra vonatkozó szabályozás.
Az adóhatóságnak ez év elejétől nem kell kamatot fizetnie akkor, ha az adózó késett az adófizetéssel és a hivatal addigra benyújtotta hatósági átutalási megbízását (inkasszóját) az ügyfél pénzforgalmi számlájára, amennyiben az így beszedett összeget a befizetéstől számított 8 napon belül visszatéríti.
Például: ha az ÁFA befizetésének esedékessége január 20-a, de az adózó január 22-én fizette azt meg, és az Adóigazgatóság január 23-án nyújtotta be az „inkasszót”, a hivatal a jogosulatlanul beszedett összeget a befizetéstől (január 22-től) számított 8 napon belül (január 30-ig) kamat nélkül utalja vissza.
Amennyiben adózó tudomására jut, hogy számláját inkasszó terheli, de a kötelezettségét időközben teljesítette, úgy telefonon vagy személyesen vegye fel a kapcsolatot az adóhivatallal. A megyei adóigazgatóságok telefonszáma a www.nav.gov.hu internetes honlapon is megtalálható a Kapcsolatfelvétel/Ügyfélszolgálat/Közép-dunántúli Regionális Főigazgatóság oldalán. Személyesen bármelyik Ügyfélszolgálatot felkeresheti, ahol igazolhatja befizetését.
Az inkasszó soron kívül visszavonásra kerül a teljesítés igazolását követően.
Ha az adózó úgy teljesíti befizetését, hogy azt nem lehet beazonosítani, a határidő a beazonosításától kezdődik. Beazonosítható a befizetés, ha a pénzforgalmi-számla nyitásra kötelezett adózó a bejelentett számlájáról utal, vagy az adószámát feltünteti az utaláson, illetőleg, ha nem kötelezett pénzforgalmi-számla nyitásra, úgy ha feltünteti az adószámát, adóazonosító jelét.
Az Adóigazgatóságnak továbbra is fennáll a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatfizetési kötelezettsége abban az esetben, ha az „inkasszót” nem valós tartalmú végrehajtható okirat alapján vagy végrehajtható okirat hiányában, de a fizetési határidő időpontja előtt nyújtotta be és az teljesült. A kamatot a teljesítés napjától a visszatérítés napjáig kell felszámítani.
Forrás: www.apeh.hu
NAV Veszprém Megyei Adóigazgatósága
Társasági adó túlfizetés visszaigénylése
Közeledik 2011. május 31-e, amikorra a gazdálkodó szervezetek el kell készíteni a 2010. évi adatok alapján a társasági adó bevallásukat.
A társasági adóbevallások adatainak feldolgozásával az adózó folyószámla kivonatán a társasági adó adónemen az egyenleg a következőképpen alakulhat:
-Az előző évi bevallás alapján előírt adóelőlegek és a kiegészítési kötelezettség adatai valamint az éves adó különbözete pozitív előjelű, ami fizetési kötelezettséget jelent.
-Az előző évi bevallás alapján előírt adóelőlegek és a kiegészítési kötelezettség adatai valamint az éves adó különbözete negatív előjelű, ami visszaigénylési lehetőséget jelent.
Az elszámolási különbözet esedékessége 2011. május 31.
Az Adózás rendjéről szóló 2003. évi CXII. törvény (továbbiakban Art.) 37. § (4) bekezdésében szabályozott kiutalásra nyitva álló határidő május 31-ével kezdődik.
A túlfizetés visszaigénylése 1117-es nyomtatvány benyújtásával lehetséges.
Fontos tudni, hogy, ha a 1117-es nyomtatvány május 31. előtt érkezik az Adóigazgatóságra, a kérelem elbírálására a bevallás benyújtási határidőt követően kerül sor, az utalás az előzőekben leírt esedékességgel indítható.
Ha az adózó az adott év során a jogszabálynak megfelelően bevallott előlegek és a december 20-áig bevallott kiegészítési kötelezettségnél nagyobb összeget fizetett be a társasági adóra, akkor a különbözet az Art. 43. § (5) bekezdése és a 4. § (3) bekezdés a) pontja alapján túlfizetésnek minősül. Ebben az esetben a folyószámlán kimutatott túlfizetés az adózó részére az adóévet követő május 31-e előtt is kiutalható és/vagy átvezethető.
Forrás:
www.apeh.hu
NAV Komárom-Esztergom Megyei Adóigazgatósága
Egyéni vállalkozás, egyéni cég előnyei, hátrányai
-A már működő és az új egyéni vállalkozók számára előnyös lehet a törvény által felkínált korlátolt felelősségű egyéni cég forma (kfc.) választása. Azt nem kell ecsetelni, hogy vállalkozni veszélyes, megnyugtató érzés ettől a potenciális veszélyforrástól védve tudni a magánvagyont.
-Ugyancsak előnyös az, hogy az egyéni cégben lehetőség van a vagyoni betét, tehát a „cég” eladására. Ilyen lehetősége az egyéni vállalkozónak nincsen, ott csak az eszközök értékesíthetők, de a cég maga nem. Lényeges ez a különbség, mert egy vállalkozás nem biztos, hogy az eszközei által értékes. A cégértékben megjeleníthető a jó hírnév, az ügyfélkör, a bejáratottság, ismertség – az egyéni vállalkozó ezeket nem tudja eladni – az egyéni cég igen. (Az egyéni vállalkozó halála esetén az örököse továbbviheti a vállalkozást, és az egyéni céget is – ebben nincs különbség a két vállalkozói forma között.)
-Adózásban is kedvező lehet, hogy az egyéni cégben – szemben az egyéni vállalkozással - nincs kötelező osztalék-elszámolás – az adózott eredményt nem kötelező osztalék-fizetésre felhasználni és megadózni, hanem eredménytartalékba helyezhető.
Ezen előnyök mellett azonban számba kell venni a következő hátrányokat:
-Egyéni cég alapításához először meg kell szüntetni az egyéni vállalkozást, amely olyan adófizetési kötelezettséggel járhat, amellyel enélkül nem kell számolni. Erre a kérdésre egy példán levezetve külön is kitérünk. A törvény tartalmaz e kérdésben kedvezményt – három éves részletfizetést – ezt is be lehet vonni a mérlegelésbe.
-Az egyéni cég átkerül a számviteli törvény hatálya alá, ahol a bevételt már nem a kifizetéskor, hanem a kiszámlázásakor kell elszámolni, azaz a meg nem fizetett számla után is kell fizetni a társasági adót. Tehát az általános adózási pozíció ilyen szempontból romlik.
-A számviteli törvény hatálya alatt az egyéni cég pénzkezelési szabályzatot köteles készíteni, amelyben rendelkeznie kell a napi készpénz záró állomány maximális mértékéről is, amely nem haladhatja meg az előző üzleti év - éves szintre számított - összes bevételének 2%-át, illetve ha az előző üzleti év összes bevételének 2%-a nem éri el az 500 ezer forintot, akkor az 500 ezer forintot. Ezen pénzkezelési szabályok megsértése esetén az adóhatóság az egyéni céget 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújthatja (Art. 172.§/1/ e./). Az egyéni vállalkozóra nem vonatkozik a Számviteli törvény, így nincs kötelezettsége pénzkezelési szabályzat készítésére sem, így annak megsértése miatt sem szankcionálható. Vonatkozik rá viszont az Szja törvény – amelynek kamatkedvezményre vonatkozó rendelkezései jöhetnek szóba az elszámolásra átvett és 30 napon belül el nem számolt pénzek kapcsán (lásd: Szja tv. 72.§).
-Ha eva alatt adózik az egyéni vállalkozó – akkor az egyéni cég alapítása miatti megszűnés miatt megszűnik ez eva adóalanyisága. Bizonyos szolgáltatási iparágakban még a 30%-os eva mellett is azt lehet mondani, hogy az eva a legkevésbé terhes adózási forma.
-Az egyéni cég nem élhet a vállalkozói tevékenység szünetelésének lehetőségével. A szünetelés új intézmény, és nagyon előnyösnek tűnik azon egyéni vállalkozók számára, akik egyáltalán élhetnek vele. Ezzel külön is foglalkozunk.
-Az egyéni cég hátrányaként kell megemlítenünk, hogy a cégnyilvántartásban való szereplése folytán a cég szervezete, alapító okirata, működése viszonylag nagyobb nyilvánosságnak van kitéve, mint egy egyéni vállalkozó. A cégjegyzék nyilvános, abba bárki betekinthet, onnan adatot kérhet. Az egyéni céget – ha kettős könyvvitelt vezet – beszámoló letétbe-helyezési és mérleg-közzétételi kötelezettség is terheli, ez is fokozza a működés nyilvánosságát. Hátrányként azért említem meg, mert mindezek a törvényi előírások a privátszférát érintik, a vállalkozásnak is vannak magántitkai.
A szabadság kiadása
A Munka Törvénykönyve szabályait ismertetjük. A szabadság kiadásának időpontját - a munkavállaló előzetes meghallgatása után - a munkáltató határozza meg. Az alapszabadság egynegyedét - a munkaviszony első három hónapját kivéve - a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét a szabadság kezdete előtt legkésőbb tizenöt nappal be kell jelentenie. Ha a munkavállalót érintő olyan körülmény merül fel, amely miatt a munkavégzési kötelezettség teljesítése számára személyi, illetőleg családi körülményeire tekintettel aránytalan vagy jelentős sérelemmel járna, a munkavállaló erről haladéktalanul értesíti a munkáltatót. Ebben az esetben a munkáltató az alapszabadság egynegyedéből összesen három munkanapot - legfeljebb három alkalommal - a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban, a tizenöt napos bejelentési határidőre vonatkozó szabály mellőzésével köteles kiadni. A munkavállaló a munkáltató felszólítása esetén a körülmény fennállását a munkába állásakor haladéktalanul igazolni köteles.
A szabadságot esedékességének évében kell kiadni. Az esedékesség évében kiadottnak kell tekinteni azt a szabadságot, amelynek megszakítás nélküli tartama - az esedékesség évében történő megkezdése esetén - a következő évben jár le, és a következő évre átnyúló szabadságrész nem haladja meg az öt munkanapot. A munkáltató
a) kivételesen fontos gazdasági érdek, illetve a működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén a szabadságot legkésőbb az esedékesség évét követő év március 31-ig, kollektív szerződés rendelkezése esetén az esedékesség évét követő év június 30-ig,
b) a munkavállaló betegsége vagy a személyét érintő más elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől számított harminc napon belül
adja ki, ha az esedékesség éve eltelt. E rendelkezésektől érvényesen eltérni nem lehet.
A szabadságot kettőnél több részletben csak a munkavállaló kérésére lehet kiadni.
A szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt egy hónappal közölni kell. Az időpontot a munkáltató csak rendkívül indokolt esetben változtathatja meg, és a munkavállalónak ezzel összefüggésben felmerült kárát, illetve költségeit köteles megtéríteni.
A munkáltató a munkavállaló már megkezdett szabadságát a működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok vagy kivételesen fontos gazdasági érdeke miatt megszakíthatja. Ebben az esetben a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre, illetőleg a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít be. A munkavállalónak a megszakítással összefüggésben felmerült kárát, illetve költségeit a munkáltató köteles megtéríteni.
Kivételesen fontos gazdasági érdeken a rendes szabadság kiadásával kapcsolatos, munkaszervezéstől független olyan körülményt kell érteni, melynek felmerülése esetén a rendes szabadságnak az esedékesség évében teljes mértékben történő kiadása a munkáltató gazdálkodását meghatározó módon hátrányosan befolyásolná.
A rendes szabadság esedékesség évében nem teljes mértékben történő kiadása esetén a munkáltató nem hivatkozhat a működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok, illetve a kivételesen fontos gazdasági érdek fennállására, ha az esedékesség évéből még fennmaradó időtartamban a rendes szabadságot kiadhatta volna.
A szabadság kiadásánál a munkarend (munkaidőbeosztás) szerinti munkanapokat kell figyelembe venni. A heti kettőnél több pihenőnapot biztosító munkaidőbeosztás esetén a szabadság kiadása tekintetében a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkavállaló két pihenőnapját, valamint a munkaszüneti napot.
Annak a munkavállalónak, akinek a munkaidőbeosztása nem biztosít hetenként két pihenőnapot, úgy kell számítani a szabadságát, hogy azonos naptári időszakra (hétre) mentesüljön a munkavégzés alól, mint az ötnapos munkahéttel dolgozók.
A munkavállaló munkaviszonya megszűnésekor, illetőleg sorkatonai vagy polgári szolgálatra történő behívásakor, ha a munkáltatónál eltöltött idővel arányos szabadságot nem kapta meg, azt pénzben kell megváltani. Egyéb esetben a szabadságot pénzben megváltani nem lehet; ettől érvényesen eltérni nem lehet.
Ha a munkavállaló a munkaviszonya megszűnéséig több szabadságot vett igénybe annál, mint ami a munkáltatónál töltött időre megilletné, a különbözetre kifizetett munkabért köteles visszafizetni. Nem követelhető vissza a túlfizetés, ha a munkaviszony a munkavállaló nyugdíjazása vagy halála, illetve a munkáltató jogutód nélküli megszűnése miatt szűnt meg, vagy a munkavállalót sorkatonai, illetve polgári szolgálatra hívták be.
Impresszum: Dr. Kiss István mezőgazdasági szakértő online hírlevele. Készült az ADÓNET.HU Zrt. közreműködésével.
Jogi nyilatkozat: A hírlevélben közölt információk kizárólag a tájékoztatást szolgálják, nem minősülnek tanácsadásnak.
