A mintavétel mélysége 0-30 cm. Az úgynevezett átlagminta (ezt szállítjuk be a laborba) akkor lehet reprezentatív, ha azt úgy állítjuk elő, hogy a tábla homogén részeiből 5 hektáronként 25-30 részmintát veszünk, melyeket egyesítünk. Az átlagminta tömege maximum 1-1,5 kg. A homogén táblarészek kijelölésére több lehetőségünk is van. Használhatunk különböző vegetációs indexek alapján készített térképeket (pl.: NDVI), melyek drónos vagy műholdas felvételek alapján készülnek, de a hozamtérképek is nagyban hozzájárulhatnak a táblánkon belüli „talajfoltok” lehatároláshoz. Ha ezek nem állnak rendelkezésre, akkor a korábbi talajvizsgálati eredmények, a szabad szemmel látható talajfoltok, talajtérképek (kartogramok, térképmásolatok), vagy a tenyészidőszak alatti növénymegfigyelések segíthetnek az egységesnek számító területrészek lehatárolásában. Ezek után a mintavételi területeket (menedzsment zónákat) M=1:10 000 (vagy más alkalmas) méretarányú topográfiai térkép alapján célszerű kijelölni, ennek hiányában természetesen használhatók a MePAR blokktérképek, földhivatali térképmásolatok is. A mintavételi területeket (zónákat, egységeket) és a minták azonosító jelét az alkalmazott térképen kell rögzíteni (le kell határolni az egy mintához tartozó területrészeket). Természetesen a térképen fel kell tüntetni a táblák határait, jeleit és területét is. A fentiek hiányában nem lesznek visszakereshetők a mintavételi területek. Az adott átlagminta képzésére szolgáló részmintákat a terület átlója mentén vagy cikcakk vonalban (1. ábra) ajánlatos megvenni. Egy mintavételi vonal mentén legalább 20 ponton kell azonos tömegű részmintát venni.(F:AgrárUnió)
