Blogszemle a méhészetről...

A méz története

Az emberiség életét jóformán végig kísérte a "méhek ajándéka". Szinte kivétel nélkül minden kultúrában jelen volt, akár kultikus szertartások részeként, vagy élelmiszerként vagy gyógyanyagként fontos szerepet játszott az emberek életében.

Mézgyűjtést már egy nagyon régi spanyolországi barlangrajzon is láthatunk, amely azt örökíti meg ahogyan egy nő méhekkel körös-körül lépes mézet szed egy üregből.

A méz közel a kőkorszak óta nem csak egyszerű élelmiszerként (édesítőszerként) funkciónál, hanem kultikus jelentőséggel is bírt. Varázslásoknál és temetéseknél, illetve egyéb ünnepségeken is felhasználták fertőtlenítő- és tartósítószerként, illetve gyógyszeralapanyagként egyaránt. ( az asszírok egyik ékírásos tábláján például mézes "gyógyszerek" receptjeit találták meg)

Tudjuk, hogy a vikingek roborálószerként mézet vittek magukkal a hajóútjaikra, a rómaiak pedig csata előtt mézzel erősítették testüket. Továbbá a halak és gyümölcsök tartósítására is felhasználták, és az egyik kedvenc csemegéjük a mézbe mártott birsalma volt, amelyet "mézalmának" neveztek.

Az ókori görögök sokat foglalkoztak a méhészettel, méhekkel, és tapasztalásaikat írásos emlékekben örökítették meg. Egyik gyakran használt erősítő ételüket, amelyet "kükeon" néven említenek, árpalisztből, reszelt sajtból és mézből készítették.

Egyiptomban a piramisokban mézes süteményt, illetve mézet találtak, és nagyobb számban kerültek elő méhviasz-szobrocskák is. Különböző írások szólnak arról, hogy mézkenyeret, mézsört és mézbort is előállítottak az aranyló nedű felhasználásával. Ami talán mindenki számára ismert, hogy az egyiptomi papok és orvosok propoliszt, viaszt és mézet (méhészeti termékeket) is felhasználtak a bebalzsamozáshoz.

Méhészeti múlt...

Az ember és a méhek kapcsolata a történelem előtti időkig nyúlik vissza. A méhek termékeinek emberi hasznosítása egyidős az emberrel. Az ember a "megpróbálni és tévedni" egyszerű módszerével hamar felismerte a méhlakás jelentőségét. A mézgyűjtést már egy 20 000 éves spanyolországi sziklarajzon is láthatunk. A Cromagnoni ősember sziklarajza az Arana barlangban (Spanyolország). A rajz egy lányt ábrázol, aki méhektől körüldöngve lépesmézet szed egy üregből. A történelem előtti idők embere az egész lépet elfogyasztotta, a petéket és a lárvákat is.

A méz a kőkorszak óta nemcsak édesítőszer, hanem különleges kultikus jelentőséggel is bír. Esküvői ünnepségeken, temetéseknél, varázslásoknál tartósító- és fertőtlenítő szerként egyaránt használták és a méz fontos gyógyszer-alapanyag is volt. Az asszírok egyik ékírásos táblája mézzel készült gyógyszerek receptjeit hagyta ránk, bizonyítva a méz akkori felhasználását. Az ókori Egyiptomban jelentős volt a méhészkedés, amit a templomi domborművek is bizonyítanak. Egy tébai sírkövön méhkas ismerhető el. A piramisokban mézet és mézes süteményt találtak. Nagyobb számban ismertek méhviaszból készült szobrocskák is. A balzsamozáshoz az egyiptomi orvosok és papok méhészeti termékeket (méz, viasz, propolisz) is felhasználtak.

Az Ószövetségben szó van a méhek gondozásáról, a méhcsaládok nap és eső elleni védelméről, a füstölésről és a méz kinyeréséről. Törvény írta elő azt, hogy a kasokat a városfalon kívül kell elhelyezni, és hogy a rajt a méhész idegen területről is elhozhatja. Ha azonban nem keresi, akkor a raj a föld birtokosának tulajdonába megy át. Méhész perekben - kivételesen - még a nők tanúvallomását is el lehetett fogadni.

A méz a zsidók felfogásában a bőséget, a jólétet jelképezte. Az újszülötteknek mézes vajjal kenték be a száját, hogy szépek és gazdagok legyenek. A zsidók szerelmi erőt is tulajdonítottak a méznek, amit bizonyít a Bibliában található szerelmes versek gyűjteménye, az Énekek éneke.

A mézet balzsamozásra is használták. Arisztobolosz túlélte az egyiptomi harcokat, de amikor sikerrel eltelve hazatért, útközben méreggel megölték. Holttestét mézbe ágyazva szállították haza Judeába. Heródes király a feleségét, Mariannát halála után hét évig mézes teknőben tartotta, hogy megőrizze szépségét.

Ibn Sina, azaz Avicenna írásából tudjuk, hogy az egész arab világ a mézet kiváló orvosságnak ismerte el. A világutazó Ibn Battuta a mézbornak (kókusztejjel elegyítve) és egy tengeri halnak rendkívüli potencianövelő hatását tapasztalta. Ezt a táplálékot fogyasztva négy hites feleségét és egy-egy ágyasát 18 hónapon át naponta rendkívüli élményben részesítette. Az ősi kínai kultúrában a méz fontos gyógyszernek számított. Egy kb. 3700 éves orvosi mű (Nü-ci-hiang) tanácsolja azt, hogy porított ginseng-gyökeret mézzel keverjünk össze, és azt rendszeresen fogyasszuk - ettől hosszú lesz az életünk.

Belső-Ázsiában a Stein Aurél által feltárt asztanai temető egyik aknasírja falfestményén méhkaptárt és méheket láthatunk. Az ótörök nyelvben a méhet "meh"-nek, a mézet "mer"-nek nevezik. A méhészettel együtt járt a mézsör, a mézbor és a mézeskalács-készítés. Az ételeknek mézzel való édesítése egész Eurázsiában az őskortól szinte napjainkig megmaradt.

Az ókori görögök sokat foglalkoztak a méhekkel és a méhészeti termékekkel. Homérosz vakságát a kortársai méhszúrásnak tulajdonították. Az Iliász és Odüsszeia eposzokban a mézet az istenek ajándékának tartották, úgy gondolták, hogy a virág nektárját, melyet a méhek gyűjtenek, az istenek éjjel hullajtják alá. Hippokrátész mézzel is gyógyított. A méh pedig a szorgalmat, a háziasságot, a takarékosságot, a jótékonyságot, a bátorságot, a kitartást, az éberséget és az ügyességet jelképezte.

Rómában ie. 171-ben nyílt meg a süteményesek piaca, a forum cupenidis. Cato felsorolta az ott található édességeket, amelyek között remek mézeskalácsok is voltak. A császárság korában úgy illett, hogy a nagy lakomákon a második tálalóasztalon legyen lépesméz, mézzel sütött kalács és többféle, mézzel tartósított gyümölcs, jegyezte fel Martialis, Plinius és Varro. A rómaiak mézbort, a kelták a mézsört készítették. A rómaiak sok viaszt használtak fel a viasztáblákhoz, amelyekre írtak, valamint gyertyák, fáklyák készítéséhez, nedvesség elleni szigetelésre és a házi istenek szobraihoz.

Aquincumban (a mai Óbuda területén) az ásatások során olyan piros és szürke negatív cserépformákat találtak, amelyek segítségével mézeskalácsot készítettek. Ennek a tevékenységnek az alapja a hatásos méhészkedés volt. A méhészeti ismereteket a rómaiak átadhatták a keltáknak és a germán törzseknek, azok pedig az avaroknak majd a szlávoknak. A méhészkedést a Kárpát-medencébe érkező magyarok tovább folytatták. A római birodalom hanyatlása és bukása károsan hatott a méhészkedésre. A birodalmat megdöntő barbár népek a klasszikus görög és római tudást nem ismerték.
A méz és a méhészet a középkori Magyarországon

A méhészet őseink kialakulásának helyén és idején Eurázsiában rég elterjedt foglalkozási ág volt, a méh és a méz szavak egyaránt megvannak a kínai és a török nyelvekben. Kínai Évkönyvek szerint a kínaiak négyezer éve méhészkednek, de a Kárpát-medencében a honfoglalás előtt is ismert mesterség volt a méhészet. A honfoglalás után a keresztény hit elterjedésével egyre nagyobb szükség lett a méhviaszból való gyertyára, így írásos emlékünk a méhészetről már Szent István korából származik. 1019-ben Szent István a zalavári adományozólevélben meghagyja, hogy az apátságot méhészetében senki se háborgathassa és az apátságnak évenként tizenkét font méhviasz jár.

A középkorban az igények növekedésével párhuzamosan a méhészkedés ismét fejlődésnek indult. Mátyás király idejében az egy főre eső méz- és viaszfogyasztás jóval nagyobb volt mint most, mégis sok jutott exportra. A környező országokat magyar mézzel, mézeskaláccsal, mézsörel és viasszal honi kereskedőink látták el.

A méhészkedést különféle törvények védték, a visszaéléseket a helyi igazságszolgáltatás torolta meg, néha igen-igen szigorúan. 1556-ban egy tolvajt félmeztelenre vetkőztettek és büntetésképpen fejére borították az ellopott méhekkel teli kaptárt. 1569-ben Bártfa város évkönyvében feljegyezték azt, hogy egy Mutter Anna nevű asszonyt máglyán megégettek "méheknek élelmükből való kifosztása és megrontása" miatt.

A XVI. Századtól a méhészkedés lassan hanyatlásnak indult. A reformáció terjedése jelentősen csökkentette a viasz iránti keresletet, mert a protestáns templomokban nem volt szükség gyertyákra, ezenkívül új világítóanyagok - olaj, sztearin, paraffin - kezdtek elterjedni. Európában egyre több cukorfinomító épült, a kereskedők egyre nagyobb mennyiségben hozták be az országba a nádcukrot.

Mária Terézia ismerte fel annak szükségességét, hogy a méhészetet támogatni kell. 1776-ban rendeletet adott ki, hogy se a kezdő méhészek, se a tíz kasnál többel méhészkedők ne adózzanak. 1775-ben pedig végleg eltörölte a méhtizedet. 1770-ben Bécsben méhészeti főiskolát alapított és a legkülönbözőbb módokon támogatta a méhészet fejlesztését Intézkedéseivel el is érte azt, hogy a méhészet új erőre kapjon. Az 1797-ben Keszthelyen a Festetich György által alapított Georgikonban kötelezővé tették a méhészet oktatását.

Méz...

Mézről általában
Egyesek azt hiszik, hogy a méz csupán nyalánkság, csábító édesség. Nem! Annál sokkal több. Igaz, hogy édes, de cukrai olyanok, amilyenek a gyümölcsökben és a szõlõben találhatók. Egyszerûen, könnyen, az emésztõrendszer különbözõ helyein felszívódnak. A méz nem csak édes, de savas is. A méz szerves savai javítják az étvágyat, az emésztést.

A méz sokoldalú táplálék, ami többféle szükséges anyaggal látja el az ember szervezetét. A méz felveszi a küzdelmet a baktériumokkal, támogatja az emésztést, a májat, a vízkiválasztást, táplálja az izmokat, nyugtató, enyhe hashajtó. Külsõleg sebkezelésre is alkalmas. Melyik más édesítõ szerrõl lehet mindezt elmondani?

Fontos tudnivalók!
A mézek fajtájától függõen idõvel megsûrûsödik, kristályosodik, ez függ a méz szõlõcukor és gyümölcscukor arányának összetételébõl. A magas gyümölcscukor esetén a méz sokáig folyékony marad. Amennyiben a szõlõcukor aránya a magasabb, a méz gyorsan sûrûsödik illetve kristályosodik. Ez azonban nem befolyásolja belsõ értékét. A kristályos mézet folyékonnyá tehetjük, ha maximum 40 Celsius fokig melegítjük, de vigyázzunk, mert a magasabb hõmérséklet károsítja a minõségét. 

Ismertebb mézek

Akácméz Színe: víztiszta, néha halványsárga, ritkábban zöldes árnyalatú. Íze: kellemes, gyengén akácvirág illatú. Sokáig folyékony marad. Nyugtató hatású, ajánlott a gyomorsav túltermelés miatti emésztési zavarok gyógyítására. Fertõtlenítõ hatása miatt fõleg köhögés ellen javasolják. Kisgyermekeknek és idõsebbeknek különösen ajánlatos rendszeres fogyasztása. Natúr fogyasztásra, italok ízesítésére kiválóan alkalmas.

Virágméz A mézet értékes mezei virágokról, gyógynövényekrõl gyûjtötték a szorgalmas méhek és emiatt beltartalmilag kiváló méznek számít. Szakemberek szerint a legértékesebb mézek közé tartozik, mivel a természetgyógyászatban is használt különféle növényekrõl származó nektár révén a méz hatás területe is kiszélesedik. Erõsíti a szervezet védekezõ rendszerét. Színe: halványbarnás színtõl egészen a sötétbarnáig terjed, és ez függ a benne lévõ mézek összetételétõl. Hajlamos a kristályosodásra. Natúr fogyasztásra és sütemények ízesítésére kiválóan alkalmas.

Mézkülönlegességek

Vannak tiszta fajtamézek, amelyeket csak azokról a növényekrõl gyûjtenek a méhek, amelyekbõl egy helyen sok virágzik. Egyes növényfajok nektárja fajspecifikus és ennek megfelelõen hatásuk is különbözõ. Ha ismerjük a belõlük készült méz összetételét, tudatosan, célirányosan alkalmazhatjuk.

Selyemfûméz Igazi -Hungarikum-. A napfényes Duna-Tisza közén lévõ erdõszéleken, június és júliusban a különlegesen csábítóan illatozó vadontermõ növénybõl a kánikulai napsugarak csalogatják elõ a nektárt a méhek számára. Színe: víztiszta vagy kissé sárgás árnyalatú. Erõs jellegzetes ízû illatos méz. Lassan kristályosodik. Ez a méz tápértékével, nyomelemeivel, ásványisókkal dúsítva erõsíti a szervezetünket. Ami a legfõbb tulajdonsága, enyhe vérnyomáscsökkentõ. Fogyasztása: 4-5 teáskanálnyit naponta.

Erdeiméz A bódító illatú magyarországi erdõk édes nektárjából a méhek gyûjtötték. Színe: barnától csaknem a feketéig terjed. Tápértékét; a létfontosságú nyomelemeket és a legtöbb ásványi anyagot tartalmazó mézet könnyedén feldolgozza és hasznosítja a szervezetünk. Erõsíti az immunrendszert, növeli az állóképességet. Emésztést kiegyensúlyozó hatású. Beltartalmi értéke kiváló. Fogyasztása: 4-5 teáskanálnyit naponta.

Hársméz A virágzásban lévõ csodálatos illatú hársfa bõven ontja a legkiválóbb jótékony hatással rendelkezõ nektárt, amit a szorgalmas méhek összegyûjtenek. Színe: a világos sárgától a közép barnáig terjedõ, rendkívül zamatos. Nyugtató hatású méz, meghûléses betegségre, vagy annak megelõzésére. Ez a természet ajándéka a szervezetünk számára. Fogyasztása: 4-5 teáskanálnyit naponta, vagy hársfatea ízesítésére.

Ámorméz A csodálatos szépségû Tiszapart legértékesebb cserjés növénye mézelés szempontjából. Júniusban bódító illattal csalogatja a méheket, ösztönözve a természeti kincs begyûjtésére. Színe: tükrös, halványbarna. A méz élettani hatása kiváló. Növeli az érrendszer ellenálló képességét, erõsíti a szívet és szabályozza a szívmûködést. Erõsíti a szervezet védekezõ rendszerét. Natúr fogyasztásra, ételek és italok ízesítésére is kiváló. Fogyasztása: 4-5 teáskanálnyit naponta.

Krém-méz Szemet gyönyörködtetõ tavasszal a virágba borult szép sárga virágtenger, az elsõ tömeges nektárt adó kultúrnövény. A repce virágpora és méze, szinte a legtáplálóbb a méhek számára is, ugrásszerûen erõsödnek a tápértékben dús beltartalma miatt. Színe: krémszínûtõl a halvány sárgáig terjedõ, állaga krémszerû. Nagyon értékes méz, mivel közvetlenül szûrés után kerül kiszerelésre és szinte minden alkotóeleme károsodás nélkül kerül a szervezetünkbe. Erõsítõ, fertõtlenítõ és gyulladáscsökkentõ hatású. Jellemzõ tulajdonsága: gyorsan kristályosodik, krémszerû mézként kerül forgalomba. Könnyen kenhetõ.

Lépesméz Igazi Hungarikum-nak számít. A júniusban virágba boruló csodálatos magyarországi akácerdõk nektárjából és ebben az idõben a méhek által épített, mézzel töltött és lefedett lépszeletbõl áll. Szakmailag is különlegességnek számít. Az akácméznél leírt tulajdonságokat tartalmazza.

Propoliszos-méz A benne található mézet sokfajta értékes mezei virágról gyûjtötték a szorgalmas méhek és emiatt, beltartalmilag kiváló méznek számít. A propolisz jelenléte miatt a jótékony hatása fokozottabb. Ez a méz külsõ felhasználásra is alkalmas: baktérium és gombaölõ hatásán, a vírusok szaporodását gátló tulajdonságain kívül fájdalomcsillapító és regeneráló hatásai is érvényesülnek. Belsõleg fogyasztva gyulladáscsökkentõ, mely a légutak, a tüdõ, a vesemedence, és a szívbelhártya gyulladásaira alkalmazható. Gyomor és bélhurut leküzdésében is eredményes, mert egyrészt elöli vagy szaporodásában gátolja a betegséget kiváltó kórokozókat, másrészt tannintartalmánál fogva adsztringensként is közremûködik a hasmenéses tünetek felszámolásában. Jól ismert a propolisz érprotektív, vizelethajtó és vérnyomás- csökkentõ hatása. A klimaxos panaszok enyhítésére, a gyomorfekély, a nyombélfekély és a krónikus bronchitis ellen is eredményesen alkalmazható. A propolisz alkalmazását nem javasoljuk pajzsmirigytúltengésben szenvedõknek, illetve bõrallergiás jelek észlelése esetén. Fogyasztása: napi 3-4 kávéskanállal.  Önműködő kaptárak...  A csípéseket utálja? Ezt az önműködő kaptárat önnek találták ki  Két ausztrál méhész olyan kaptárat tervezett, amiből méhcsípések, sőt, gyakorlatilag munka nélkül kinyerhető a méz – írja a Telegraph.       A méhészet jelene és jövője Magyarország Európa egyik olyan régiója, amelynek ökológiai adottságai kimondottan kedveznek a méhészkedésnek. A méhészek számát tekintve középmezőnybe tartozik hazánk, de a méhsűrűséget figyelembe véve a 2. helyen áll Európában, hiszen az átlagos méhcsalád-sűrűség Magyarországon 11,7 méhcsalád/km2. Az Európai Unió 28 tagállama közül Magyarország rendelkezik a 7. legtöbb méhcsaláddal. A méhészet haszna nagyobb részt a gyümölcsök, egyes zöldség- és szántóföldi kultúrák megporzása nyomán realizálódik, sőt a megporzás a természetes méhállományok csökkenése miatt természetvédelmi jelentőséggel is bír. A méhágazat kitettsége közé tartozik, hogy a méhek aktív időszakát két gyenge hordású periódus is megszakítja. Az első az akác virágzása utáni május végétől július elejéig tartó nyári időszak, majd a napraforgó virágzását követően augusztus utolsó harmadától szeptember első feléig alakul ki virágpor-, és nektárhiány Magyarországon. A szűkösséget az aszály ronthatja. Méztermésünk az időjárási feltételek függvényében erősen ingadozó, 15.000-30.000 tonna között változik. A megtermelt méz 75-80 %-a exportra kerül, hiszen mézeink nagyobbik része javító mézként eladható a nemzetközi piacokon a kevésbé jó adottságú melegövi mézek feljavítására. A termés összetételét mindig az adott év évjárati hatása határozza meg. Legnagyobb részét általában az akácméz teszi ki, de jelentős a repce, a napraforgó, a vegyes virágméz és a különböző fajtamézek – hárs, selyemkóró, facélia, gesztenye – együttes mennyisége is. Lehetőségek és feladatok A méhészeti ágazat genetikai és méhlegelőből adódó potenciálját nem használja ki, naturális mutatóit – mint például az egy méhcsaládra vetített méztermelés - javítani lehet, elérhető akár 60-75 kg /méhcsalád is. A hazai mezőgazdasági területek hasznosítása és azt befolyásoló állami intézkedések során (zöldítési programok, erdészeti telepítések, árterületek hasznosítása, gyommentesítési programok) a hazai fajokból összeállított vetések, facsemeték hasznosítása az adott terület kultúrállapotának megőrzése mellett méhlegelőt is biztosíthat a céltudatos faj és fajkombinációk megválasztásával, a diverzifikáció növelésével. A hazai méhágazat szempontjából a fenntarthatóság és a jövedelmezőség javítása érdekében technológiai fejlesztésekre van szükség, amely biztosítja a minőség megőrzését és a mennyiségi termelés lehetőségét. Tenyésztési munkával egy-két évtizeden belül jelentős előrehaladást eredményezhet a naturális mutatókban, termelési érték növelésében, a betegségekkel szembeni rezisztenciára történő tenyésztés pedig a méhészeti gyógyszerfelhasználás csökkentését jelentheti. Erősíteni kell a nyomonkövetést a címkézés fejlesztésével a kiemelt minőséget, a GMO-mentes környezeti feltételek melletti termelés előnyei hangsúly kapjanak. Ennek nyomán a termelő nagyobb jövedelemhez jusson, a hazai vagy európai piacon. (f:FM)