Vannak árulkodó jelei annak, ha egy cég feltehetően nem szándékozik kifizetni a számláját. Minél hamarabb tudatosul a szállítóban, hogy mire készülhet a vevője, annál nagyobb valószínűséggel tudja kikényszeríteni a fizetést. De melyek ezek a jelek? Az fn.hu csokorba gyűjtötte.
A Coface Hungary 50 ezer cégre kiterjedő felmérése szerint a magyar üzleti életben a nemfizető vállalatok húsz százaléka tudna ugyan, de nem akar fizetni. Harminc százalékra tették azok arányát, akik valamilyen adminisztratív hiba miatt nem fizetnek. A „maradék” ötven százalékról pedig azt találták, hogy átmeneti vagy folyamatos finanszírozási gondokkal küzdenek.
Az fn.hu arra volt kíváncsi, honnan sejthető, ha egy üzleti vevő nem tudja vagy nem akarja kifizetni a számláját. Melyek azok a jelek, amelyek nagy valószínűséggel arra utalnak, hogy a vevő időt húz, vagy esze ágában sincs rendezni a számláját. És mit tehet a szállító, hogy megakadályozza őt ebben a szándékában?
Íme a 9 pont, ami felveti annak gyanúját, hogy cége számláját nem fogják kifizetni.
1. A vevő gyakran változtatja a telefonszámait, vagy állandóan letagadtatja magát telefonon, sűrűn van átirányítva, vagy mindig üzenetet lehet csak hagyni neki, stb.
Tapasztalatok szerint nagyon beszédes, egy esetleges későbbi nemfizetésre utaló jel, ha a vevő sűrűn változtat telefonszámot. Az üzleti életben hosszú távra tervező, stabil ember egy telefonszámmal dolgozik. Az állandó számváltó cégek, vállalkozók eleinte csak bujkálnak, aztán rendszerint nyomtalanul eltűnnek.
A behajtásban főszabály, hogy ha egy hétig semmilyen telefonszámon egyáltalán nem lehet elérni az adóst, az maga a vészcsengő.
Ha csak nem lehet biztosan tudni az okot (például az adós elutazott, beteg, kórházban van), írásbeliségre kell váltani, azonnal fizetési felszólítót küldeni, ajánlott levélben.
2. Rengeteg dokumentumot kér a vevő a számla befogadásához.
Főképp az építőiparban jellemző a dokumentumgyűjtés, teljesítési igazolások, nyilatkozatok, stb. bekérése. Ezek hiányára hivatkozva befogadásra, feldolgozásra sem kerül a vevőnél a számla, nemhogy kifizetésre. Sűrűn előfordul, hogy a vevő azért kéri a rengeteg dokumentumot, hogy lassítsa a fizetési folyamatot, vagy azért, mert egyáltalán nem is akar fizetni, csak az időt húzza.
Mit lehet tenni? Már a munkakezdet előtt tisztázni kell a megrendelő fizetési feltételeit. Tájékozódni kell, kinek, milyen címre kell küldeni a számlát, melyek a számlabefogadás feltételei, hogyan zajlik a számla jóváhagyása, és ki dönt a kifizetésről. Visszatérve az építőiparhoz, nem elég az építésvezetőt ismerni, a pénzügyest sem árt.
3. Minőségi kifogás, kötbér, beszámítás bejelentése.
Szintén az építőiparban fordul elő leginkább. Az adós előállhat például azzal, hogy azért nem fizet, mert a szállító egy másik munkájánál kötbérre tart igényt, és azt beszámítja az aktuális számlába. Mindezt úgy, hogy esetleg a kötbér csak egy fiktív megállapításon alapul. Mindennapos eset. A minőségi kifogás alátámasztására sokszor egy háromsoros papírfecnit tud csak bemutatni az adós, mint szakértői véleményt, de arra hivatkozva visszatartja akár a negyvenmilliós kifizetést is.
A vitatott követelés kifizetését nagyon nehéz érvényesíteni. A szállító a megvitatott követelésnél két úton indulhat el. Az egyik a fizetési meghagyásos eljárás, amely hosszadalmas és költséges, jellemzően csekély eredményességgel. A követeléskezelő inkább a peren kívüli egyezségben hisz, ahol a gyakorlatban a szállítók sokszor kényszerülnek engedményeket tenni, de ez még mindig jobb, mint egy többéves per után ott állni egy végrehajtható irattal, miközben az adós cégnek már se vagyona, se munkája nincs, vagy felszámolás alatt áll.
4. Alighogy lejárt a számla, reklamál a vevő.
Van olyan cég, ahol a számla befogadásával megbízott alkalmazottaknak ki van adva, hogy minden egyes számlát első alkalommal vissza kell küldeniük, méghozzá az erre a célra rendszeresített legalább húsz pontból álló számlareklamációs listára hivatkozva. Bevált trükk a reklamáció. Aki ugyanis nem akar (időben) fizetni, az sosem a számla kézhezvételekor reklamál, hanem mindig csak a lejárat után, mert ezzel is megy az idő.
A tisztességes adósi magatartás az lenne, ha rögtön a számla megérkezése után reklamálnának. (Számlareklamációt egyébként a törvény szerint a lejárat után legfeljebb 15 napon belül lehet kezdeményezni.)
A reklamáció oka szinte bármi lehet: rossz a megnevezés, nem megfelelő a forma, a kinézet, a tartalom, nem jó a cím (akiknél több telephely van, nem ritkán játszogatnak vele, hogy mindig más címre kérik a számlát), stb.
A követeléskezelő azt ajánlja, ha csak hallja is a szállító, hogy a vevője visszadobálja a számlákat, vagy már az övével is megtette, sürgősen írásban (faxon vagy ajánlott levélben) küldjön neki egyenlegközlőt. A levélben legyen benne az adós aktuális tartozása, és az is, hogy amennyiben 3 napon belül nem reagál, az egyenleget a hitelező elfogadottnak tekinti. Ezt a módszert kevés hitelező alkalmazza, pedig később, ha nem fizet az adós, és perre kerül a sor, döntő érv lehet, hogy az egyenlegközlőt nem vitatták.
5. Azt hallani a vevőről, hogy már van olyan szállítója, akinek nem fizetett.
Nem zörög a haraszt… egy ilyen hírnek általában oka van. Ha egy cég valakinek már nem fizetett, akkor másnak sem fog. Persze vannak rosszindulatú híresztelések is, de többnyire bízni lehet a piacon terjedő információkban.
Célszerű lehet pár telefonnal utánajárni, kideríteni, mi a hír valóságalapja. A kapott információknak megfelelően kell eljárni. Ha már van kinnlevőség, akkor a behajtásra kell koncentrálni. Amennyiben ez lenne a vevő első vásárlása, készpénzes vagy előreutalásos fizetésben célszerű megállapodni, semmi esetre sem átutalásban.
6. A vevőnk elkezd vásárolni a konkurenciától.
Egyszerre kétfelé – a mai finanszírozási lehetőségek mellett – ritkán teljesíti jól fizetési kötelezettségeit a vevő. Az új szállítónál új vevőként valószínűleg csak készpénzzel fizethet, ami tovább rontja annak esélyét, hogy a régi számláit kifizesse.
Ez a helyzet a szállító hibájából is előadódhat, ha a fizetési késedelemre válaszul letiltja a szállításokat az adós irányába. Pedig ilyenkor jobb leülni tárgyalni.
Pluszbiztosítékot lehet építeni az üzletbe, vagy áthidaló megoldást keresni. Utóbbira jó példa az APEH: a régi tartozásra részletfizetést ajánl, de az új kötelezettségek teljesítését elvárja. Ez a stratégia hozzásegítheti az adóst, hogy kikeveredjen az adósságból, fennmaradhat az üzleti kapcsolat, és mindkét fél jól járhat.
Gyakorlatban naponta alkalmazzák átmeneti fizetési gond enyhítésére a 100-at fizetsz 50-et vihetsz konstrukciót. Azaz az adós befizet 100 forintot, amit a meglévő tartozásaira könyvel el a szállító és 50 forintért vihet árut, hogy tudjon dolgozni, termelni.
7. A vevő alkut ajánl, hogy a tartozás bizonyos százalékának elengedése fejében fizet csak.
Előfordult már, hogy az alku elfogadása után a szállító a haját tépte, mert tudomására jutott, hogy az adós exkluzív nyaralásra vitte a családját. Vélhetően az engedményből.
Ahol ott a 70 százalék, ott rendszerint megvan a 100 is, nem szabad az ilyen engedménykérésnek bedőlni.
8. Az adós állandóan panaszkodik, hogy mennyi kinnlevősége van.
Előfordult, hogy a követeléskezelési eljárásban az adós állandóan arra hivatkozott, hogy egy cég tartozik neki, de hogy melyik, azt nem akarta elárulni. A végén kiderült, hogy saját korábbi cége volt az, amely felszámolás alatt állt…
Muszáj addig faggatni a vevőt, amíg el nem mondja, ki és mennyivel tartozik neki. Aztán utána kell nézni a dolognak, ezt nem célszerű megspórolni. Sajnos a legtöbb esetben az derül ki, hogy a követelés, amire hivatkozik, vitatva van, vagy nincs is.
9. A vevő arra hivatkozik, hogy nincs meg a számlája.
Gyakori eset, szinte mindennapos.
Javaslat: a számla ajánlottan kerüljön kiküldésre, vagy személyesen vetessék át, de ne küldjék sima küldeményben még akkor sem, ha így olcsóbb. A céges adatbázisba érdemes bejegyezni, melyik ügyfél panaszkodik folyton arra, hogy elveszett a számlája. A vevőt úgy lehet például leszoktatni erről a fajta időhúzásról, hogy a szállító beleveszi a szerződésbe: számlamásolatot csak egyszer küld ingyen, másodjára már felszámít ezer forint számlamásolati díjat.(f:fn)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése