01.1
Várallyai György
(1900. január 1. – 1954. augusztus 7.)
Agrokémikus, vegyészmérnök. Munkássága a talajerőpótlással kapcsolatos vizsgálatokra és a talajtérképezés problémáira terjedt ki.
01.2
Czimber Gyula
(1936. január 2. – 2008. december 30.)
Egyetemi tanár, agrármérnök,
biológus. Tudományos munkájában gyombiológiával, csírázásbiológiával,
cönológiával és produkcióbiológiával foglalkozott.
01.4
Kittenberger Kálmán
(1881. október 10. – 1958. január 4.)
Afrika-kutató, zoológus,
tanár, vadász és természettudományi író. A magyar vadászirodalom
klasszikusa.
Rodiczky Jenő
(1844. febr. 13. – 1915.
jan. 4.)
Gazdasági akadémiai tanár. Közgazdaságtant, statisztikát,
gyapjúismeretet, valamint
növénytermesztést egyaránt tanított a Magyaróvári Gazdasági Akadémián. Széles körű gyakorlati és gazdag szakirodalmi
munkásságot fejtett ki.
01.6
Tangl Ferenc
(1866. január 6. – 1917. december 19.)
Fiziológus, humán és állatorvos, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Az Állatélettani és Takarmányozási Kísérleti Állomás első igazgatója volt.
01.7
Nyisztor György
(1869. december 22. – 1956. január 7.)
Földmunkás, politikus, a
Magyarországi Tanácsköztársaság idején földművelési népbiztos.
01.8
Köves János
(1882. január 8. – 1977. október 21.)
Állatorvos, a Phylaxia
Szérumtermelő Rt. megalapítója, a hazai állatgyógyászati
oltóanyag-termelés megteremtője.
Lónyay Ferenc
(1861. január 8. – 1945. április 11.)
Jogász, borászati szakember, jelentős tevékenységet fejtett ki a magyar szőlőrekonstrukció terén. Ő alkotta meg az 1893. évi bortörvényt.
01.10
Gruzl Ferenc
(1897. jan. 10. – 1972. nov. 30.)
Vegyészmérnök,
1935-ben az ország főbb gabonatermő területein búza- és
lisztminősítő hálózatot szervezett. Hankóczy
Jenővel együtt elkészítették az ún. búzakatasztert. 1940-ben
szabadalmaztatta a laborográf nevű tésztaminőség-vizsgáló műszerét.
Törley József
(1858. január 10. – 1907. július 28.)
A pezsgőgyártás budafoki
meghonosítója. Nevét viseli a világ első pezsgőrendje, a Budafokon
1987-ben megalakult Chevaliers Törley.
01.11
Aujeszky Aladár
(1869. január 11. – 1933. március 9.)
Magyar mikrobiológus. Ő vezette
be Magyarországon a kutyák veszettség elleni kötelező oltását.
01.12
Bíró Gyula
(1894. augusztus 1. – 1977. január 12.)
Mezőgazdász, jogász, egyetemi tanár, a mezőgazdasági
tudomány kandidátusa.
Sporzon Pál id.
(1831. január 12. – 1917. március 27.)
Gazdasági akadémiai tanár. Utolsó nagy műve 1885-ben a tankönyvül elfogadott Gazdasági becsléstan volt.
Újhelyi Imre
(1866. jan. 12. – 1923. márc. 23.)
Gazdasági akadémiai tanár, igazgató. Elsőként ismerte föl az állati gümőkór
kártételét. Nevéhez fűződik a
Moson megyei tejszövetkezetek
megalakítása és fellendítése. Nagy súlyt helyezett a tejelőképességre, a
tenyészkiválasztásra és a törzskönyvezésre.
01.15
Darányi Ignác
(1849. január 15. – 1927. április 27.)
Jogász, agrárpolitikus, miniszter. A 19–20. század fordulójának
agrárpolitikusa, aki munkásságával a magyar mezőgazdaság fellendítését
szolgálta és 12 éven át irányította a Földművelésügyi Minisztériumot.
Grábner Emil
(1878. júl. 22. – 1955.
jan. 15.)
A magyarországi növénynemesítés tudomány első művelője és
megalapozója, kísérletügyi főigazgató. Ő szervezte meg a Magyaróvárra
helyezett Országos m. kir. Növénynemesítő Intézetet, amelynek 28 évig
vezetője volt.
01.16
Muck Endre
(1851. május 14. – 1925. január 16.)
Erdész, „a soproni erdők atyja”.
01.19
Kosutány Tamás
(1848. március 7. – 1915. január 19.)
Agrokémikus, mezőgazdasági szakíró, a mezőgazdasági ipar műszaki
fejlesztésének egyik első magyarországi kezdeményezője.
Nagyváthy János
(1755. január 19. – 1819. február 13.)
Első rendszeres magyar nyelvű munkája A szorgalmas mezei gazda címmel 1791-ben jelent meg. Ebben a művében a mezőgazdasági termelés minden oldalát feldolgozta.
01.21
Bezerédj Pál,
(1840. március 17. – 1918. január 21.)
Mezőgazdász, a magyar selyemhernyó-tenyésztés és selyemgyártás mentora.
Id. Máthé Imre
(1911. január 21. – 1993. május 2.)
Botanikus, agrobotanikus.
Florisztikai kutatásai mellett számottevő eredményeket ért el a
növényökológiában és a gyógynövények hatóanyag-vizsgálatában.
01.23
Széchenyi Zsigmond
(1898. január 23. – 1967. április 24.)
Magyar vadász, utazó, író. A
magyar vadászati kultúra kimagasló alakja. Afrika, India, Alaszka és
Európa vadásza.
01.27
Linhart György
(1844. jún. 16. – 1925. jan. 27.)
Botanikus, mikológus, gazdasági akadémiai tanár. 1874-ben
kinevezték az országban elsőként akadémiai rangra emelt Magyaróvári Gazdasági Akadémia tanárává, ahol a növénytani tanszék
vezetőjeként három évtizedig működött.
01.28
Kaán Károly
(1867. július 12. – 1940. január 28.)
erdőmérnök, az Alföld átfogó fásításának kezdeményezője, az első
természetvédelmi törvény megalkotásának közreműködője.
01.29
Juhász-Nagy Pál
(1935. jan. 29. – 1993. ápr. 5.)
Széchenyi-díjas biológus,
ökológus, az MTA tagja. A
szupraindividuális biológia elméleti alapjainak megteremtője, az
operatív ökológia szükségességének felismerője.
Westsik Vilmos
(1883. márc. 3. – 1976. jan. 29.)
Kossuth-díjas mezőgazdasági szakember. Életének 52 esztendejét szentelte a mezőgazdasági
tudományok és a homoki mezőgazdaság fejlesztésére, korszerűsítésére. Erős akarattal elérte célját „A homok terem!”
01.31
Balás Géza
(1914. február 11. – 1987. január 31.)
Kertészmérnök, biológus,
zoológus, egyetemi tanár, kandidátus, a Magyar Tudományos Akadémia
tagja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése