A csicsóka Észak-Amerikában őshonos, a napraforgó közeli rokona.
Csókapityók? Tótrépa? Igen, ezek a
csicsóka népnyelvi nevei. Sikerrel termeszthető a gyengébb talajokon is (pl. sekély termőrétegű
homokon is), viszont a tápanyagokban gazdag, meleg, napos élőhelyeken
gyorsabban és egészségesebben fejlődik. A talajra és a fény mennyiségére nem igényes, ebből kifolyólag jól tűri a szárazságot és az árnyékosabb helyet is. Ehető gumói szeptembertől egészen a következő év tavaszáig szedhetőek. A gumókat friss felszedést követően párolhatjuk, süthetjük, és főzhetjük is. A talajban hagyott gumók újra hajtanak, így egy ideig nincs szükség frissítésre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése