Idegenhonos és inváziós fajok

Idegenhonos és inváziós fajokat bemutató ismeretterjesztő kötetet adott ki az ELKH Agrártudományi Kutatóközpont (ATK) - közölte az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) pénteken.

    Az idegenhonos és inváziós károsítók kutatása és az ellenük való védekezési stratégiák kidolgozása mindig kiemelt feladata volt az ATK Növényvédelmi Intézetének. A most megjelent kötet az elmúlt évtizedek kutatási eredményeiből mutat be néhányat Kontschán Jenő intézetigazgató összeállításában.
    A csaknem 100 oldalas kötetben többek között az újonnan kimutatott növényi vírusokról, növényeket károsító baktériumokról, gombákról, házas és meztelencsigákról, különféle rovarokról és atkákról is olvashatnak az érdeklődők.
    Mint felidézik, az ATK már az alapítását is egy inváziós károsító megjelenésének köszönheti, ugyanis az intézmény elődje a XIX. század második felében a szőlőket veszélyeztető, Észak-Amerikából származó filoxéra elleni védekezés kidolgozására jött létre. Később a burgonyabogár kutatása céljából alapították a keszthelyi, az amerikai fehér szövőlepke vizsgálatára pedig a nyíregyházi laboratóriumokat.
    Az elmúlt évtizedekben a fokozódó klímaváltozás, a növekvő globális kereskedelem és a nyitott határok miatt újabb és újabb idegenhonos és inváziós kórokozók, valamint kártevők jelentek meg Magyarországon, amelyek megismerése és a velük szembeni környezetbarát védekezés kidolgozása ma is az egyik legfontosabb feladata az intézetnek. A számos színes képpel illusztrált kötetben ezért az idegenhonos és inváziós károsító fajok mellett bemutatják a környezetbarát védekezés lehetőségeit, például az egyes idegenhonos gyomfajok anyagcseretermékeinek potenciális növényvédelmi alkalmazását. Emellett szó esik még egy, a kétéltűinket fenyegető idegenhonos gombabetegségről is.
    A kötet ingyenesen letölthető a https://drive.google.com/file/d/1Y2iZK4_2-olcmFS0rrvYZm24XFbsj8IS/view?fbclid=IwAR1_QKuuQ5vrTzcVey1qUELC_6N5iYizxYa64pJSH1EHC2p3XWpguaNaUVI linkről. (F:MTI)

Bioszféra-rezervátumok

Ingyenes tudománynépszerűsítő programokon mutatkoznak be a magyarországi bioszféra-rezervátumok az ELKH Agrártudományi Kutatóközpont (ATK) tudományos élményközpontja, az Agroverzum, az UNESCO MAB és az Agrárminisztérium közös rendezvényén szeptember 17-én Martonvásáron.

A rendezvény célja, hogy felhívja a figyelmet a biodiverzitás megőrzésének és természeti értékeink megóvásának a jelentőségére - közölte az ELKH hétfőn az MTI-vel.

    Az UNESCO 1971-ben indította útjára az Ember és Bioszféra Programot, amely a természeti környezet megóvását, valamint az ember és környezete kapcsolatának javítását tűzte ki céljául. Az Agroverzum eseményén a hazai bioszféra-rezervátumok bemutatkozása révén az érdeklődők megismerhetik ezt a kezdeményezést.
    A közlemény szerint a bioszféra-rezervátumok fő funkciója, hogy a biológiai sokféleség és a természeti értékek megőrzése mellett egyben a fenntartható gazdasági fejlődés mintaterületei is legyenek. A Magyarországon kijelölt bioszféra-rezervátumok az országra jellemző különféle élőhelytípusokat, tájtípusokat őriznek és mutatnak be. A hat hazai bioszféra-rezervátum részét alkotja az UNESCO MAB programja által kijelölt Bioszféra-rezervátumok Világhálózatának (WNBR).
    Az eseményen az Aggteleki Bioszféra-rezervátum, a Hortobágyi Bioszféra-rezervátum, a Kiskunsági Bioszféra-rezervátum, a Pilisi Bioszféra-rezervátum és a határon átnyúló Mura-Dráva-Duna Bioszféra-rezervátum képviselői vesznek részt, akik bemutatják, hogy a rezervátum területén milyen természeti értékeket őriznek, hogyan végzik ezt a munkát, illetve miért fontos ez a védelem.
    A rendezvény részletes programja az Agroverzum honlapján érhető el.(F:mti)

Ökológus kongresszus

A hazai ökológusok legfontosabb, háromévente megrendezett kongresszusát több mint kétszáz kutató részvételével tartják Vácon - közölte az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) Ökológiai kutatóközpontja (ÖK) kedden az MTI-vel.

    A Magyar Ökológusok Tudományos Egyesülete (MÖTE) és az ELKH ÖK augusztus 24. és 26. között rendezi meg a 12. Magyar Ökológus Kongresszust a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskolán. A rendezvényen a kutatók bemutathatják legújabb tudományos eredményeiket, megvitathatják a szakmai problémákat, továbbá hasznos kapcsolatokat alakíthatnak ki.
    Az idei kongresszusra több mint kétszáz ökológuskutató regisztrált, elsősorban az egyetemek és a kutatóintézetek műhelyeiből. Az eseményen részt vesznek az ökológiai ismereteket alkalmazó intézmények - minisztériumok, nemzetipark-igazgatóságok, civil szervezetek - kutatói is. A háromnapos rendezvényen öt plenáris és 108 szekció-előadás hangzik el, 76 kutatást pedig poszter formájában mutatnak be.
 A három teremben párhuzamosan zajló szekcióülések egy részében az ökológia alapkérdései szerepelnek, többek között a társulások szerveződése, a közösségi ökológia, a vegetációdinamika, a populációbiológia, a viselkedésökológia, a tájökológia, a molekuláris ökológia, az ökoszisztémák működése vagy az ökofiziológia.
    Más szekciók a globális problémákhoz kapcsolódó alkalmazott ökológiai kutatások témaköreit gyűjtik össze, mint például a gyep- és erdőkezelés ökológiai hatásai, a városokban zajló ökológiai folyamatok, a klímaváltozás és az invazív fajok elterjedésének hatásai, a természetvédelmi területek tervezése és kezelése, valamint az ökológia és a társadalomtudományok kapcsolódási pontjai.
    A plenáris előadások a tájökológiába, a viselkedésökológiába, a vegetációtudományba és az ökológiai modellezésbe nyújtanak betekintést. A szakmai programokon túl a MÖTE megtartja ünnepi közgyűlését is, amelyen díjazzák a legkiválóbb szenior és junior kutatókat.(F:mti)

Új kukoricahibridek

Állami minősítést kapott az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) Agrártudományi Kutatóközpont Mezőgazdasági Intézet (ATK MGI) kukoricanemesítési osztályának hat fajtajelöltje és egyúttal felkerült az Európai Unió közös fajtalistájára - közölte az ELKH csütörtökön az MTI-vel.

    A kukoricahibridek előállítására létrehozott kísérleti rendszer több országra (például Romániára, Szlovákiára) ezzel több, eltérő klímával rendelkező területre kiterjed. Így a kutatók olyan hibrideket választhatnak ki, amelyek az időjárási viszonyokhoz a leginkább képesek alkalmazkodni. Az új hibridek minősítésével valamennyi éréscsoportban gazdagodott a martonvásári intézet szemeskukorica választéka - közölték.
    Az ATK számára fontosak azok a kísérleti helyek, ahol sok év átlagában az országos átlagnál kevesebb csapadék hullik, valamint azok az öntözött területek, ahol a kukoricahibridek terméspotenciálját hektáronként 15 tonna vagy afölötti termésszinten vizsgálják. Ezenfelül a kutatók speciális klímájú helyszíneken értékelik a hibridek hidegtűrését, illetve kezdeti fejlődésük erősségét.
    A szakemberek néhány hibridet a romániai állami kísérletekbe bekapcsolódva vizsgáltak, ahol a magyarországinál már most is melegebb és szárazabb az időjárás. Olaszországban intenzív technológia mellett, Szlovákiában hűvösebb területen értékelték a magyar hibridek teljesítményét.
    Magyarországon a kukorica vetésterületének kilencven százalékán szemes kukoricát, tíz százalékán silókukoricát termesztenek, ezért az ATK-MGI-ben is több kutatási kapacitást fordítanak a szemes hibridek előállítására, mint a silókukoricák nemesítésére.
    Közölték, a szemes kukorica mindenekelőtt állati takarmányként hasznosul, de az utóbbi időben a bioetanol-gyártásnál is egyre több kukoricát dolgoznak fel. A silókukorica amellett, hogy alapvetően a kérődző állatok takarmányozására használják, a biogáz-előállítás alapanyagaként is szolgál.(F:mti)

Ökológusok szerepe

Ökológusok nélkül nem lehetne kellő mélységgel megismerni a tájban élő emberek - pásztorok, gazdák - ökológiai tudását, ugyanakkor a hagyományos ökológiai tudás kutatása során a társadalomtudósok tapasztalataira is szükség van - mutatnak rá az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) és az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont (BTK) kutatói legújabb cikkükben, amely a Trends in Ecology and Evolution című szaklapban jelent meg.

    A tanulmányban a kutatók arra keresték a választ, hogy milyen módszerekkel, milyen kutatói hozzáállással lehet a leghatékonyabban vizsgálni a tájjal együtt élő, a természettel együttműködő emberek ökológiai tudását - olvasható az Eötövös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) keddi közleményében.
    A beszámoló szerint a hagyományos ökológiai tudás kutatása során az egyik legnagyobb kihívást az jelenti a kutatók számára, hogy megismerjék és megértsék, hogy mit tudnak a természetről a tájjal együtt élő emberek, illetve hogy ezt a tudást hogyan használják a mindennapokban, amikor a szántásról, vetésről, kaszálásról vagy legeltetésről döntenek.      
    "Embertársaink természetismeretének a kutatásához egyszerre kell biológusnak és ökológusnak, másfelől kulturális antropológusnak, néprajzosnak és pszichológusnak lennünk. Mivel a természet és az ember kapcsolatát próbáljuk megérteni, miközben e tudás nagy részét kevésbé lehet szavakba önteni, meglehetősen nehezen kutatható ez a terület" - összegzi a kihívásokat Molnár Zsolt ökológus, az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) kutatócsoport-vezetője.
    Mint a közleményben megjegyzik, a világ különféle kultúrái sokféle módon vélekednek a körülöttük lévő világról. A mai modern ember hajlamos erőforrásként, szolgáltatásként tekinteni a természetre. A legtöbb hagyományos kultúra azonban nagyobb alázattal közelít a természethez, tagjai az erdők-mezők állatait és növényeit az ember rokonainak tartják, egyfajta családtagként viszonyulnak hozzájuk. Egyes kultúrákban pedig az élőlényeket, a természeti képződményeket önálló akarattal és döntési képességgel ruházzák fel az emberek. Egy mongol pásztornak például a természet tanítja meg, hogy hogyan éljen, hogyan legeltessen fenntarthatóan, míg az inuitok úgy tartják, hogy a kanadai hód "gondoskodik" az inuit vadászról, hogy a családjának elegendő élelme legyen.
    A fősodortól ennyire eltérő világnézetbe ágyazott ökológiai tudás kutatása komoly módszertani felkészülést igényel. A kérdőíves kutatás ehhez nem elég, a kutatóknak ott kell lenniük, amikor ez a tudás az adott tájban és közösségben képződik, felhasználódik, adaptálódik és tesztelődik, azaz megerősítést nyer vagy megkérdőjeleződik - mutatnak rá a kutatók.
    A cikk több évtizeden át szerzett módszertani tapasztalatokat szintetizál. A kutatók úgy vélik, ökológusok nélkül nem lehetne kellő mélységgel megismerni a tájban élő emberek ökológiai tudását. Ugyanakkor azt is hangsúlyozzák, hogy a társadalomtudósok tapasztalataira, segítségére, módszereik ismeretére is szükség van, hiszen ezek nélkül könnyen felszínessé válhat egy ilyen témájú kutatás.
    A cikkben olyan szempontokat is az ökológusok elé tárnak a kutatók, amelyek növények vagy állatok kutatása kapcsán ritkán merülnek fel - így például a kutató és a kutatott személy közötti bizalom, valamint a hosszú távú, kölcsönösen előnyös együttműködés fontosságát. Ilyen szempont továbbá a tanítási módszerek kölcsönös tisztelete, amely során a kutatók és a pásztorok, gazdák összevetik sokszor eltérő természetismeretüket. De ilyen szempont a különböző kultúrák és társadalmi csoportok eltérő etikai normáinak a tiszteletben tartása, vagy az eltérő világnézetekből fakadó különböző természetmagyarázatok és tudásellenőrzési (validálási) módszerek kölcsönös elfogadása. A szerzők rámutatnak arra is, hogy az ilyen jellegű kutatásoknál kiemelten fontos az emberi jogok figyelembevétele, valamint a kutatási módszerek úgynevezett dekolonizálása.
    "Azt reméljük, hogy a hagyományos ökológiai tudás egyre szélesebb körű kutatása lehetőséget nyújt arra, hogy elődeink tudása hozzájárulhasson ahhoz, hogy Földünk még sokáig az otthonunk maradhasson. Egy pásztort idézve, hogy ne maradjon magára a természet" - fűzi hozzá Molnár Zsolt.
    Molnár Zsolt és Babai Dániel, az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont (BTK) kutatócsoport-vezetőjének összefoglaló módszertani cikke a Trends in Ecology and Evolution című szaklapban jelent meg május 21-én. (F:mti)