Nehéz helyzetben van az egész ország, a mezőgazdaság pedig különösen nehézben – mondta Ángyán József, a Vidékfejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára nemrég egy tanácskozáson. Az állam eredeti feladata a magyar társadalom érdekeinek védelme lenne. Csakhogy a balliberális kormányzás idején az állam átállt az idegen erők oldalára, s a multinacionális tőke, illetve a globalizmus hazai helytartója lett. Ángyán József meglátása szerint ez a helytartói réteg sokszor éhesebben és agresszívabban vetette rá magát a magyar társadalom javaira és értékeire, mint maguk a multinacionális érdekeltségek.
Ángyán József, a vidékfejlesztési tárca államtitkára szerint mindenekelőtt az államot mint intézményt kell visszavenni ahhoz, hogy jobbra forduljon a mezőgazdaság helyzete is. Ahogy fogalmazott, nyilván nem lesz könnyű az ÁVH-ból MVH-t (Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalt) csinálni, de lépni kell. Itt van például a termőföld ügye. Nehezen mozdul a Nemzeti Földkezelő Alap, még mindig nincsenek a kormány asztalán a régóta kért kimutatások az állami területek bérleteiről. Az viszont már így is látható, mekkora baj van. Egy olasz érdekeltség például jelentős állami földterületet bérel Észak-Magyarországon. A ma is érvényes szerződés szerint a szántókért száz, a legelőért ötven forint bérleti díjat fizet hektáronként, évente! Az erdőért pedig semmit! Ráadásul ez az érdekeltség semmit nem termel ezeken a területeken, nyilvánvaló, hogy csak spekulációs céllal, no meg a területek után járó támogatások besöprésére bérli a földeket.
Makacs maffiák
Ángyán József szerint szélsőséges esetről van szó, ám minden gyanús bérleti szerződést felül kell vizsgálni, s meg kell keresni azokat a jogi és hivatali személyeket is, akik ezeket a megállapodásokat aláírták, illetve jóváhagyták.
Nem lesz könnyű feladat, folytatta a professzor. Hálózatszerűen működő, szervezett csoportok, ahogy Ángyán József fogalmazott: maffiák tevékenykednek az állami rendszerben. Védik a multinacionális érdekeket és előjogokat, és keményen harcolnak az ebből eredő saját hasznukért is. Kifejezetten ezt a célt követve születtek a törvények, rendeletek az elmúlt nyolc esztendőben a gazdaság és a mezőgazdaság terén is. Az eredmény? A termények nyereségéből csak tíz százalék marad a gazdáknál és a családi vállalkozásoknál. A többit elviszik a kereskedők és a spekulánsok, ráadásul egyre többen épülnek be ebbe a láncolatba. Például a szállítási lobbi. Nemzetközi felmérések szerint egy szál répa ma 1847 kilométert utazik, amíg a földtől a konyhaasztalra ér. Számos multinacionális csoport érdekelt abban, hogy ez így maradjon. Noha köztudott például, hogy Magyarország legtöbb településén és kisebb térségében helyben meg lehet termelni az élelmiszerek nyolcvan százalékát. Épp ez az Ángyán professzor által most újra felvázolt helyi gazdaság rendszerének gondolata is, amelyben először saját magát és környezetét, települését látja el a termelő és a feldolgozó, s innen, belülről indulva tágítja aztán a kört, lép ki végül a nagyobb, szélesebb piacokra, persze csak azzal az áruval, amely a helyi felhasználás után megmarad.
Akár a hadsereg
Az államtitkár modern patriotizmusnak nevezte a fenti szisztémát, amelynek egyik fontos eleme a magyar termékek védelme. A szocialista kormányzás idején olyan rendeletek és jogszabályok születtek, hogy elegendő például, ha egy terméket – legyen az a marokkói paprika – itthon csomagolnak, ezzel máris rákerülhet a „magyar áru” embléma. Van ennél komorabb példa is. Például az, hogy éppen egy hungarikumot előállító cég tiltakozott a leghangosabban a behozott sertéshúsok dioxinvizsgálata ellen. Beszédes megnyilvánulás volt ez Ángyán József szerint. A jelenlegi kormány olyan szabályozást szeretne bevezetni, amely szerint például a húsiparban csak az az áru számít majd magyar terméknek, amely 95 százalékban hazai alapanyagokból készül. A fennmaradó öt százalékba gyakorlatilag már csak a só s bizonyos idegen fűszerek férnének bele.
Nem csak gazdasági stratégiáról van szó, hangsúlyozta a professzor. Az élelmiszer-termelés, benne az egészséges élelmiszer ügyével is, nemzetbiztonsági probléma, épp annyira fontos, mint a hadsereg kérdése.
Egy másik stratégiai terület a demográfia. Ezen a téren egyre rosszabbul áll az ország. Ángyán József elmondta, a kormány rendkívül előnyös földbérleti szerződést szeretne kötni azokkal a fiatal gazdálkodókkal, akik két-három gyereket is vállalnak. Azért nem adja tulajdonba ezeket a termőterületeket a fiataloknak az állam, mert szeretne bent maradni a földpiacon, és élve elővásárlási jogával megakadályozni a mindenkori spekulációs akciókat. Ez már egy erős állam beavatkozása a folyamatokba, amire azért van szükség, mert a polgári kormány tapasztalatai szerint óriási károkat okozott az úgynevezett „szabadpiaci filozófia” a mezőgazdaságban. Például az a földkárpótlás is, amelyben csak termőterületeket kaptak a jogosultak, de nem kapták meg a gazdálkodáshoz szükséges eszközöket. Ez a termőterületek vészes árcsökkenéséhez és egy tág spekulációs „játéktér” kialakulásához vezetett. Hasonlóan nagy kárt okozott a feldolgozóipar kiárusítása, amely tulajdonképpen a nyugati tőkeérdekeltségek piacszerzési akciója volt. Ma döntően a multik által behozott silány és egészségtelen külföldi termékek uralják a hazai élelmiszer-kereskedelmet. Mindez visszahatott a termelésre is, a cukorgyárak eladása és bezárása szinte lenullázta például a korábban virágzó magyarországi cukorrépa-termesztést. Másrészt pedig cukor tekintetében teljes mértékben kiszolgáltatta az országot, ami különösen most, a brazil behozatal leállásakor s a hazai cukorárak rakétasebességű emelkedésekor érzékelhető igazán. Vészes, ha nem életveszélyes kiszolgáltatottságnak számít az is, ami a szocialista agrárkormányzás filozófiája és járt útja volt az elmúlt nyolc évben. Eszerint csupán nyersanyagtermelésre rendezkedjen be a magyar mezőgazdaság, ennél többet ne akarjon.
Brüsszel és Budapest
Az államtitkár figyelmeztetett az összefogás fontosságára. Ennek az új agrárkamara lesz az egyik legfontosabb bázisa, benne a magyar mezőgazdaság minden szereplőjével. A jelenlegi agrárkamarának csak 11 ezer tagja van, ez a regisztrált termelői társadalom öt százaléka. Maga a szervezet is inkább az egykori TOT-hoz (Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa), illetve annak utódjához, a MOSZ-hoz (Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége), vagyis a szocialista nagyüzemi lobbihoz kötődik, évi 2,7 milliárd forintos költségvetésével együtt. Az új kamarának saját, választott bírósága is lesz. Olyan vitás kérdésekben hozhat majd döntéseket, mint a kötbér vagy a takarmánnyal való árfelhajtó manipulációk ügye. Ángyán József szerint ez az elképzelés teljes mértékben összhangban van a kormány készülő agrárstratégiai tervezetével, amelynek tengelye a minőségi termelés, a minőségi mezőgazdaság. Ennek fontos része lehetne a régi magyar gabona-, zöldség- és gyümölcsfajták felélesztése és nemesítésekkel történő fejlesztése is.
Felvetődhet a kérdés, mit szól majd mindehhez az Európai Unió, s nem lesz-e túl magas labda mindez azoknak a csoportoknak, amelyek folyamatosan szembe akarják állítani Brüsszelt és Budapestet. A professzor úgy vélekedett, a mindenkori magyar kormánynak arra kell törekednie, hogy a lehető legnagyobb mértékben érvényesítse nemzeti érdekeit az unió közös rendszerén belül. Nincs más út. Ahogy Ángyán József fogalmazott, a mezőgazdaság terén is igaz, hogy egy teljesen kirabolt és legyűrt Magyarországnak kell most talpra állnia. Különben elveszett.
Magyar Hírlap/AgroLine 2011.03.20
