Az erdő finom...

  A vadon termő növények ismerete évszázadokon át szóban öröklődött. Írásban nem jelentek meg ez idáig az ismeretek. Bózsó Gyula ezt a tudást most két könyvben örökítette meg: Az ERDŐ finom és az ehető ERDŐ című kötetek hiánypótló kiadványként jelentek meg. – Ez nem csupán egy szakácskönyv, ami csak recepteket tartalmaz. Sokkal inkább botanikai kalauz, ami az alapanyagokat mutatja be, és segít felismerni, mire jó az, amit az erdő kínál. Sokáig kerestem forrásokat, de sem magyarul, sem idegen nyelven nem találtam használható anyagokat az ehető vadnövényekről. Ez a tudás eddig nem volt leírva. Az volt a célom, hogy megmaradjon mindez, és ne csak nekünk, hanem az unokáinknak is.  Az erdő nemcsak az örökségünk, hanem a jövőnk része is – mondja Bózsó Gyula. És ha figyelünk rá, még sokáig az is maradhat.

Elődök tisztelete (TL)

Thaisz Lajos (1867. márc. 19. – 1937. szept. 23.) mezőgazdász, botanikus. Elsősorban rétjeink és legelőink javításával és növényzetük szakszerű kezelésével foglalkozott. Kidolgozta a vetőmagvizsgálat több technikai és elvi kérdését.

Zöld Könyvtár...

Szeretettel várjuk az érdeklődőket Zöld Könyvtár sorozatunk következő előadásán 2025. január 21-én 17 órától.

Fenyő: az ideális férfi szimbóluma – különleges kalandozás botanikában és művészettörténetben, Hopp Ferenc szellemében.

Előadó: Gódorné Hazenauer Zita japánkert kutató (Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum)

Vajon miért lett a fenyő a férfiasság, az erő és az állhatatosság ikonikus jelképe? Az előadás során felfedezzük a fenyőfa szerepét a természetben, a kultúrában és a művészetekben,
miközben rávilágítunk arra, hogy a múlt és a jelen miként fonódik össze ezzel a lenyűgöző szimbólummal. Egy este, ahol a tudomány, a hagyomány és az esztétikum találkozik.
Várunk mindenkit szeretettel és az alkalomhoz illő prémium fehér teával.

Helyszín: MMgMK Mezőgazdasági Könyvtár (1012 Budapest, Attila út 93.), Tessedik-terem

     

Országos Könyvtári Napok

Idén is változatos programokkal várjuk az érdeklődőket az Országos Könyvtári Napokon 2024. október 1. és 6. között az MMgMK Mezőgazdasági Könyvtárában.

1. Vízközelben – Vizek és vízpartok élőlényei október 1. 16 óra

Előadó: Lükőné Örsi Gabriella kertészmérnök

Folytatva “hajózásunkat” a hazai vizeken, az előadáson számos érdekes és különleges növény- és állatfaj kerül bemutatásra.

Helyszín: MMgMK Mezőgazdasági Könyvtár (1012 Budapest Attila út 93.) Tessedik-terem

2. Könyvtári könyvműhely - Egyedi hajtogatott könyv készítése október 3. 17 óra

Vezeti: Vincze Petronella

Könyvműhelyünk következő foglalkozásán a résztvevők egyedi hajtogatott könyvet készíthetnek, kézzel festett papírral borítva.

3. Szél szárnyán – Növényismereti séta a Tabáni Botanikai Tanösvényen október 4. 15 óra

Vezeti: Lükőné Örsi Gabriella kertészmérnök

A hűvös őszi szelek nem csak a színesedő leveleket veszik a hátukra, hanem sok növényfaj termésének terjesztésében is közreműködnek. Tabáni Botanikai Tanösvényen tartott növényismereti sétánk során most a levegőben terjedő termések lesznek a főszereplők.
A séta október 4-én 15 órakor a MMgM Mezőgazdasági Könyvtár (1012 Budapest Attila út 93.) bejárati csarnokából indul.

A Mezőgazdasági Könyvtár programjai

Három érdekes programmal várjuk az érdeklődőket a Mezőgazdasági Könyvtárban szeptember 24-én, 25-én és 26-án.

Szeptember 24-én (kedd) 11 órától hónap könyve könyvtárunkban:

Mary Caperton Morton: 500 kirándulás a világ nemzeti parkjaiban. Túraútvonalak és barangolások a természet legvonzóbb helyszínein

A könyvet Závorszky-Simon Márton könyvtáros mutatja be.

Mary Caperton Morton amerikai tudományos író és útikalauz-szerző, aki geológiából szerzett diplomát,
rendszeres közreműködője az Earth Magazin geológia rovatának, és utazásait népszerű túrablogján dokumentálja.

A Föld legszebb túraútvonalait színes fotókkal, térképvázlatokkal és szemléletes leírásokkal bemutató
500 kirándulás a világ nemzeti parkjaiban tökéletes ihletforrás minden felfedező számára.
A világ nemzeti parkjai által védelmezett, lenyűgöző tájak inspiráló útikönyve segít megtervezni a tökéletes kalandot.

Helyszín: MMgMK Mezőgazdasági Könyvtár, olvasóterem (Budapest, I. kerület Attila út 93.)

Szeptember 25-én (szerda) 11 órától Boronkay Ferencné Kovács Ágnes ny. kertvezető (Tuzson János Botanikus Kert), biológia szakos tanár, botanikai szaktanácsadó
Fél évszázados a Nyíregyházi Egyetem Tuzson János Botanikus Kertje című előadására kerül sor.

A Nyíregyházi Egyetem Tuzson János Botanikus Kertje a Sóstói-erdő szomszédságában található. Létrehozásának gondolata már a nyíregyházi Tanárképző Főiskola 1962-es alapításakor megfogalmazódott. Dr. Pál Miklós akkori igazgató-helyettes 1970 novemberében jelentette be, hogy az országos és a megyei szervek elfogadták az arborétum és botanikus kert tervét. 1972-ben a Felsőtiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság kezelésében lévő és Nyíregyháza város belterületén fekvő 4,5 hektár erdő területet átadta arborétum létesítése céljára a Tanárképző Főiskola részére. A tényleges építés kezdete 1973-re nyúlik vissza. 1984-ig elkészült a rendszertani terület, a tó és környéke, a sziklakert, a különböző növénytársulásokat bemutató erdőterület, két faház, két nagyméretű fóliaház, valamint a kert víz- és villanyrendszere. A pálmaház első részét 1984-ben, a kaktuszházat 1992-ben, a mediterránházat pedig 1997-ben adták át a rendeltetésének. 1998-ban helyi Védett Természeti Hellyé nyilvánították, és területe 4,5 hektárról 5,6 hektárra növekedett.

A Nyíregyházi Főiskola Botanikus Kertje 2002. május 9-én vette fel Dr. Tuzson János botanikus akadémikus nevét. Ő az a tudós, aki a Bátorliget körüli értékes területek felfedezésével a Nyírséget kiemelte a többi tájegység közül, Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyét pedig botanikai szempontból európai hírűvé tette. A kert fejlesztése az ezredforduló után sem állt meg. 2005-ben átadásra került a trópusi haszonnövényház és az „Élet fája” bemutatópark. 2006-ban Látványhíd épült, 2007-ben Japánkert, 2009-ben tujákból álló Labirintus és Huszár Játszókert került kialakításra. A 2010-es években megújult a Sziklakert, és Rózsakerttel, sétaösvényekkel gazdagodott a létesítmény.
A Botanikus Kert nyugalmazott vezetője, Boronkay Ferencné vetített képes előadásában bemutatja a „boldogság kertjének” történetét, és szabadföldi, valamint üvegházakban található páratlan növénygyűjteményét.

Helyszín: MMgMK Mezőgazdasági Könyvtár, Tessedik-rendezvényterem (Budapest, I. kerület, Attila út 93.)

Szeptember 26-án (csütörtök) 17:30-tól Zöld Könyvtár sorozatunkban

Weiner Sennyey Tibor költő, író és méhész Elfelejtett magyar méhészet című előadást hallgathatják meg.

Weiner Sennyey Tibor költő, író és méhész előadása arról, hogy mi mindent felejtettünk el a magyar méhészet évszázadaiból?
Mi mindent? Elfelejtettünk például hagyományokat, szokásokat, varázslatokat és recepteket, aztán elfelejtettünk módszereket és eszközöket, és sajnos a nagy tudású méhész-elődöket is.
Elfelejtettük a méhes házakat és végül egész méhészeti gazdaságokat és a méhészeti szakképzést is.
Milyenek voltak ezek régen és mit tehetünk most, amikor létkérdés lenne a beporzók és rovarok megmentése,
akikhez a mezőgazdaságban mindennapos közelségben éppen a méhészek állnak?
Miért lenne fontos, hogy a múltunkkal éppen annyira tisztában legyünk, hogy megértsük jelenünk és megmentsük a jövőnk?
Ezekre a kérdésekre kapnak választ az előadásra eljövők.

Weiner Sennyey Tibor József Attila-díjas költő, író. Szentendrén él, az olvasás és írás mellett kertészkedik és gyakorló méhész.
Legutóbbi könyvei a ‘A méhészet művészete', ami valójában a méhek kultúrtörténete, a kezdetektől napjainkig,
olvasmányos stílusban megírva, a szerző méhészeti tapasztalataival és megfigyeléseivel gazdagítva,
különös tekintettel arra a válságra, ami a beporzókat érinti jelen helyzetünkben.

Helyszín: MMgMK Mezőgazdasági Könyvtár, Tessedik-rendezvényterem (Budapest, I. kerület Attila út 93.)

Szeretettel várjuk az érdeklődőket!

57 fán 300 gyümölcsfajta - egy hobbikertész sikerei (2009)

Emlékezés az elődökre...

Ubrizsy Gábor (1919 - 1973)

Ubrizsy Gábor (1919. szeptember 23. – 1973. május 25.) Kossuth-díjas növénypatológus, mikológus, botanikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Az egyes növénybetegségek hátterében álló mikroszkopikus gombák kutatásán, növényvédelmi módszerek kidolgozásán túlmenően Moesz Gusztáv mellett a 20. századi magyarországi mikológia (gombatan) kiemelkedő alakja volt. Két évtizeden keresztül, 1950-től 1969-ig irányította alapító igazgatóként a Növényvédelmi Kutatóintézetben folyó tudományos munkát.

1946-tól 1949-ig a szarvasi mezőgazdasági középiskolában oktatott, majd 1949-ben a mikológia magántanára lett a Debreceni Tudományegyetemen. Ezzel párhuzamosan 1949–1950-ben a budapesti Mezőgazdasági Tudományos Központban is dolgozott főelőadóként, illetve – ugyancsak 1949-ben – a fővárosi Növényegészségügyi Intézet munkatársa lett. Ez utóbbi helyen feladata az intézet szervezeti-szakmai átalakítása volt. A Növényvédelmi Kutatóintézet néven újjászervezett kutatóhely első igazgatója volt 1950-től egészen 1969-ig, azt követően tudományos tanácsadóként segítette a növényvédelmi kutatómunkát. Ezzel párhuzamosan 1960 után szakértőként részt vett az Európai és Földközi-tengeri Növényvédelmi Szervezet (European and Mediterranean Plant Protection Organization, EPPO) munkájában, 1964-től pedig a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola magántanára volt.

Pályája elején a botanika egyes területei, a florisztika és a növénytársulástan vonzották kutatói érdeklődését. Későbbi tudományos-szakmai munkássága azonban elsősorban a növénykórtanra irányult, azon belül a mikroszkopikus gombák cönológiájának és a gyomnövénytársulások ökológiájának elismert tudósa volt. A környezet védelmét szem előtt tartó, okszerű és tervezett ún. integrált növényvédelmi módszerek híve volt. Kutatásai kiterjedtek az emberi települések és egyéb haszonnövények (szőlő, rizsföld stb.) közelében végzett vegyszeres irtás hatáselemzésére is, melynek során részletesen összefoglalta a folyamatos gyomirtókezelésekkel járó negatív környezeti hatásokat, a növénytakaró és az ökoszisztéma megváltozásának mechanizmusát. Részt vett a burgonyarák , az amerikai fehér szövőlepke és az olajfalégy elleni növényvédelmi eljárások kidolgozásában.

Élete utolsó szakaszában a herbológia és a környezetvédelem behatóbban is foglalkoztatta. Emellett tanulmányozta a növénykórtan tudományágának történetét, de művelődéstörténeti vonatkozásait is: filológiai igénnyel elemezte ókori és középkori szerzők növénybetegségekről alkotott felfogását.

Két évtizeden átívelő intézetvezetői korszaka alatt a Növényvédelmi Kutatóintézetet nemzetközileg elismert kutatóhellyé fejlesztette. Alapvető növényvédelmi és növénykórtani áttekintései, mikológiai kézikönyvei mellett mintegy másfél száz tanulmánya és a kétszázötvenet is meghaladó ismeretterjesztő cikke jelent meg. Részt vett a Magyar Gombászati Lapok, a Mezőgazdasági Tudományos Közlemények, az Acta Agronomica Hungarica szerkesztőbizottsági munkájában, 1966-tól haláláig főszerkesztője volt az Acta Phytopathologica Hungarica című növénykórtani szakfolyóiratnak.

1965-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1973-ban rendes tagja lett, elnökként irányította a növényvédelmi bizottság munkáját. Ugyancsak elnöke volt a Magyar Agrártudományi Egyesület Növényvédelmi Társaságának. 1966-tól ugyancsak elnökségi tagja volt az Európai Gyomnövénykutatási Társaságnak (European Weed Research Society, EWRS).