04.1
Nagy Lóránd
(1890. okt. 23. – 1971. ápr. 1.)
agrárökonómus, egyetemi tanár, a mezőgazdasági tudományok doktora. Üzemelemzési
kutatásokkal, az állattenyésztés, növénytermesztés, takarmánytermesztés
üzemi vonatkozású kérdéseivel foglalkozott.
Zsigmondy Richárd
(1865. április 1. – 1929. szeptember 23.)
magyar származású
osztrák-német kémiai Nobel-díjas (1925) vegyész, a kolloidkémia
kiemelkedő alakja. 1925-ben elnyerte a kémiai Nobel-díjat.
Weiner Sámuel
(1874. április 1. – 1944. december 14.)
gabonakereskedelmi vállalatoknál dolgozott tisztviselőként. 1895-ben
került a Hungária Egyesült Gőzmalmi Rt.-hoz, melynek 1922-ben igazgatója
lett. Malomipari szakértő és több malomipari vállalat igazgatósági tagja.
04.2
Kemenesy Ernő
(1891. ápr. 2. – 1985. júl. 8.):
mezőgazdász, a mezőgazdasági tudományok doktora, Kossuth-díjas. Foglalkozott a húshasznosítású
juhfajták, valamint a szarvasmarha-tenyésztés és -hizlalás kérdésével. A
biológiai alapon álló, takarékos talajművelés fontosságát hirdette.
Czettler Jenő
(1879. április 2. – 1953. április 29.)
jogászdoktor, közgazdász,
egyetemi tanár, földművelésügyi államtitkár, az MTA levelező tagja, a
Magyar Gazdaszövetség igazgatója, majd alelnöke.
04.5
Juhász-Nagy Pál
(1935. jan. 29. – 1993. ápr. 5.)
Széchenyi-díjas biológus,
ökológus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező 1990). A
szupraindividuális biológia elméleti alapjainak megteremtője, az
operatív ökológia szükségességének felismerője.
04.6
Doby Géza
(1877. december 30. – 1968. április 6.)
agrokémikus, növény-biokémikus,
növényfiziológus, egyetemi tanár, a MTA rendes tagja. A magyarországi
növényi biokémia és enzimológia iskolateremtő alakja.
04.7
Natter-Nád Miksa
(1893. február 16. – 1982. április 7.)
újságíró, biológus. 1913-tól jelennek meg mezőgazdasági és kertészeti növényekről szóló ismertetései.
04.8
Vásárhelyi Pál
(1795. március 25. – 1846. április 8.)
vízépítő mérnök, a Tisza szabályozásának mérnöke, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
04.9
Prohászka Ferenc
(1904. szept. 29. – 1984. ápr. 9.):
kertészmérnök, szőlész, főiskolai tanár. Munkássága révén megvalósítója volt a nagyüzemi
szőlőtermesztés magasművelésre való áttérésének; emellett a
legnépszerűbb szőlészeti szakíró, akinek a Szőlő és bor című könyve 14
kiadásban jelent meg.
04.10
Czakó József
(1923. augusztus 25. – 1990. április 10.)
mezőgazdász, a mezőgazdasági tudományok doktora (1975), egyetemi tanár.
Harnos Zsolt
(1941. március 27. – 2009. április 10.)
Széchenyi-díjas egyetemi tanár,
a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a biomatematika, alkalmazott
ökológia, és klímakutatás kiemelkedő művelője.
04.11
di Gléria János
(1899. április 11. – 1976. június 21.):
vegyész, egyetemi tanár, a mezőgazdasági tudományok doktora. Érdeklődése kiterjedt a talajfizika, talajkolloidika és talajkémia különböző területeire.
Lónyay Ferenc
(1861. január 8. – 1945. április 11.)
jogász, borászati szakember, jelentős tevékenységet fejtett ki a magyar szőlőrekonstrukció terén. Ő alkotta meg az 1893. évi bortörvényt.
04.13
Cserháti Sándor
(1852. szept. 14 - 1909. ápr. 13)
műveivel, fölfedezéseivel, tanításaival, emberségével és szilárd
jellemével kivívta az utókor megbecsülését. A növénytermesztés
minden ágában korszerű és nagy volumenű kutató és kutatásszervező
munkát indított be
04.15
Paál Árpád
(1889. április 15. – 1943. április
9.)
botanikus, növényfiziológus, egyetemi tanár. A növényi hormonok
élettani jelentőségének világviszonylatban is első kutatói közé
tartozott.
id.Rázsó Imre
(1873. július 20. – 1922. április 15.)
gazdasági akadémiai tanár, a hazai növénynemesítés egyik úttörője.
04.17
Guba Sándor
(1927. ápr. 17. – 1984. febr. 20.)
mezőgazdasági mérnök, főiskolai igazgató, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa.
Fő kutatási területe a magyarországi szarvasmarha- és sertésállomány termelőképessége volt, kialakított új törzstenyészeteket.
Révy Dezső
(1900. október 7. – 1954. április 17.)
botanikus, egyetemi tanár.
A változatos élőhelyeket kutatva, részletesen leírta a tápnövényeket és
2500 fajt tartalmazó, 30 000 példányból álló gazdag gyűjteményt hozott
létre.
04.20
Belák Sándor
(1919. április 20. – 1978. december 27.)
mezőgazdász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
Cselkó István
(1847. április 20. – 1930. július 24.)
mezőgazdász, gazdasági akadémiai tanár. Fő
tárgya az állattenyésztéstan lett. Az első magyar nyelven írt,
tudományos igényű szarvasmarha-tenyésztési szakkönyv szerzőjét
személyében tisztelhetjük.
Tessedik Sámuel,
(1742. április 20. – 1820. december 27.)
evangélikus lelkész, pedagógus, pedagógiai és gazdasági szakíró.
Kidolgozta a szikesek megjavításának módszerét, Szarvas
lakóival megismertette a kor legkorszerűbb földművelési
technikáit. Sokat tett az akác meghonosításáért, a futóhomok
megkötéséért az Alföldön.
04.22
Mauthner Ödön
(1848. április 22. – 1934. november 25.)
magkereskedő, kertész, kertészeti szakíró, a magyar magexport megteremtője.
04.24
Károlyi Sándor
(1831. november 10. – 1906. április 24.)
politikus, kórházalapító, az MTA tagja. Munkásságának eredményeként jöhetett létre országszerte a Magyar
Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet vagy közismertebb
nevén a Hangya Szövetkezet.
Mosonyi Emil
(1910. november 10. – 2009. április 24.)
Kossuth- és Széchenyi-díjas
vízépítő mérnök, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.
Széchenyi Zsigmond
(1898. január 23. – 1967. április 24.)
vadász, utazó, író. A
magyar vadászati kultúra kimagasló alakja. Afrika, India, Alaszka és
Európa vadásza.
04.25
Károly Árpád
(1924. júl. 18. – 1987. ápr. 25.):
kertészmérnök, a magyarországi fólia alatti zöldségtermesztés egyik
elindítója.
Kanitz Ágoston
(1843. április 25. – 1896. július 12.)
botanikus. Jelentős érdemeket
szerzett a korabeli Magyarország, valamint Délkelet-Európa területén
végzett florisztikai kutatásaival és botanikai leírásaival.
Tolnay Sándor
(1747. szeptember 8. – 1818. április 25.),
az állatorvoslás első egyetemi professzora.
Élete nagy része az állatorvoslás elismertetéséért folytatott harc jegyében telt el. Jelentős irodalmi munkásságot fejtett ki.
04.27
Darányi Ignác
(1849. január 15. – 1927. április 27.)
jogász, agrárpolitikus, miniszter. A 19–20. század fordulójának
agrárpolitikusa, aki munkásságával a magyar mezőgazdaság fellendítését
szolgálta és 12 éven át irányította a Földművelésügyi Minisztériumot.
Schandl József
(1885. április 27. – 1973. július 10.)
mezőgazda, állatorvos, egyetemi tanár, a MTA tagja.
A magyar állattenyésztésnek hosszú időn át vezéregyénisége volt. Főként a
juhtenyésztés és a gyapjútermelés témájára szakosodott.
04.29
Sávoly Ferenc
( 1870. április 29. – 1938. május 16.)
meteorológus, egyetemi tanár, a magyarországi agrometeorológia
megalapozója.
