Balatoni Borrégió...

 

Borvidékek...

 

A hazai borvidékek közül a Tokaji a legnépszerűbb a magyarok körében - derül ki a Csodásmagyarország.hu online felméréséből. A dobogó második fokára az Egri borvidék került, míg harmadik helyen a Villányi zárt. A rangsor negyedik helyén a Balaton-felvidéki és a Badacsonyi borvidék osztozik, az ötödik pedig a Szekszárdi lett. A válaszadók többségét elsősorban a természet közelsége és a kirándulási lehetőségek csábítják egy borvidékre, de sokakat vonzanak a borkóstolók és a pincelátogatások, valamint a wellness-szolgáltatások és a gasztronómiai programok.(F:Agrárszektor)

Borongoló 1.

 

Szőlészeti-borászati linkek

Bor szólások-közmondások

Könyvajánló...

Vörösborok...

Borrendek...

Bortörténelem...

Borvilág...

Bor - közmondások

Fehérborok...

Bormondások...

Amit a talaj el tud mondani a borról…

A talaj fontosságára való figyelemfelhívás keretében a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT) a Magyar Talajtani Társasággal (MTT) együttműködve programsorozatot indít, melynek során Magyarország 22 borvidékén, egy-egy borászat közreműködésével, azok egy kiválasztott szőlőültetvényében, egy feltárt talajszelvény bemutatásán keresztül szakemberek mesélnek a dűlő talajáról és földrajzi környezetéről. Az idei évben 11 borvidék ad helyszínt a programnak, amely 2025-ben újabb 11 borászat bevonásával folytatódik.

Az idén induló programsorozat fókuszában a talaj és annak összetett hatása áll. A talaj összetételének, szerkezetének és tápanyag szolgáltató képességének megismerése a borvidékek szőlészeinek és borászainak nemcsak hasznos információt jelent, hanem iránymutatásul szolgálhat az eredményes gazdálkodáshoz. A talaj sokféleségének és sokszínűségének megismerése csak az első, de nagyon fontos lépcsőfoka ennek a törekvésnek.

A talaj adottságai teszik egyedivé, de közben beazonosíthatóvá a bort és adnak lehetőséget a borászoknak saját egyéni stílusuk kifejezésére.

További célkitűzése a programnak, hogy felhívják a szakma és a társadalom a figyelmét a hazai termőtalajok fontosságára és állapotára. A legfrissebb uniós statisztika szerint a kontinens talajainak 60-70%-a beteg, állapota, termőképessége (tehát alapvető funkciója) romlik, ami nemcsak az élelmiszerbiztonságot, hanem a természeti környezet fennmaradását is veszélyezteti. Amíg ez nem tudatosodik a társadalom minden szintjén (és nemcsak a mezőgazdaságban), addig a szakmai szervezetek nem tudnak hatékonyan fellépni a talajok védelme érdekében.

A kampánynap időpontja 2024. szeptember 28. 10:00 óra.

További részletek és a helyszínek a HNT által kiadott közleményben olvashatók.

Forrás: Hegyközségek Nemzeti Tanácsa

Mustgáz veszély

Elkezdődött a szüreti időszak, a borkészítőknek figyelniük kell a pincéikben a mustgázképződés veszélyeire - közölte a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) szerdán az MTI-vel.

    A Nébih alapos szellőztetést javasol a borkészítésre használt helyiségekben, a levegő vizsgálatára pedig a jól ismert gyertyás ellenőrzést ajánlják. Ezzel egyszerűen és gyorsan megállapítható, hogy indokolt-e az óvatosság, a bor forrásakor keletkező mustgáz ugyanis nagy koncentrációban halált okozhat - írták.
    Ha a láng derékmagaságban vagy annál lejjebb tartva kialszik, a pincét azonnal el kell hagyni.
    A szüret különleges időszak a borászok életében, de ilyenkor is figyelmesen és felelősségteljesen kell végezniük a munkájukat, hogy elkerüljék az azzal járó veszélyeket - olvasható a közleményben.(F:MTI)

Bortermelés szabályozása...

Új szabályokhoz kell alkalmazkodniuk a bortermelőknek. A kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer (EPR) keretében bevezetésre került a borágazat számára egy egyszerűsített adminisztrációjú és alacsonyabb mértékű díjátalány, megjelent a kötelező csomagolóanyag-visszaváltási rendszer (DRS) új szabályozása és egyes borászati termékek 2023. november 15-től mentesülnek a reprezentációs adó megfizetése alól abban az esetben, ha a terméket közvetlenül az azt megtermelő borászattól vásárolják meg - sorolta pénteki közleményében az Agrárminisztérium (AM).

    Az európai uniós előírásoknak megfelelően ezen előírások teljesítése érdekében létrehozott kiterjesztett gyártói felelőségi rendszert 2023. július elsejével vezetik be a magyar hulladékgazdálkodásban. A kormányzat a Hegyközségek Nemzeti Tanácsával (HNT) folytatott konzultáció eredményeképpen arról döntött, hogy az EPR rendszer keretében az ágazat által a hulladék kezeléséért fizetendő díj mértéke a borászati termékek vonatkozásában nem lehet magasabb az eddig is alkalmazott termékdíj mértékénél. A borászoknál a termelési sajátosságok okán jelentős adminisztrációs terhek csökkentése érdekében díjátalányt vezetnek be, amely a borászati termék palackja mellett minden, a palackhoz kapcsolódó csomagolási anyagot magába foglal.
    Az EPR rendszerre vonatkozó szabályozás mostani módosításával meghatározták a konkrét díjátalány mértékeket, amelyek 2023. július elsejével visszamenőleg alkalmazandók. A döntés a borászokon túl arra a mintegy 25 ezer szőlőtermelő gazdálkodóra is hatással van, akiknek bevétele erősen függ a magyar borászok hazai és exportpiacokon történő eredményességétől, piaci pozíciójának alakulásától. Az első negyedéves EPR adatszolgáltatást 2023. október 20-ig kell teljesítenie az érintetteknek - figyelmeztetett az AM.
    2024. január elsejével indul el hazánkban a kötelező csomagolóanyag-visszaváltási rendszer. A most megjelent részletszabályok alapján a kötelezően visszaváltási díjas termékek körébe tartozik majd a tej- és tejalapú italtermékek kivételével minden üveg-, fém- és műanyag palackos és dobozos, egy deciliter és három liter közötti űrtartalmú italtermék, így az ebbe a kategóriába tartozó borászati termékek csomagolása is. Az új szabályozás alól mentességet kapnak azok a borászatok, ahol az így kiszerelt termékek mennyisége nem haladja meg éves szinten az 5000 darabot. A szabályozás alá eső termékeket a jogszabályban rögzített módon kell nyilvántartásba venni, illetve forgalmazni.
    A szabályozás lehetőséget biztosít arra, hogy a már korábban, e jogszabály alkalmazása nélkül legyártott termékeket 2024. június 30. napjáig a kereskedők a polcra tehessék és a készlet kimerüléséig forgalmazhassák - hívta fel a figyelmet a minisztérium.
    Az egész európai borpiacot érintő értékesítési nehézségek hazai piaci szereplők általi leküzdése, valamint a minőségi borok értékesítésének növelése érdekében a kormány döntése alapján 2023. november 16-tól az üzleti célú reprezentációra és üzleti ajándéknak megvásárolt oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel, vagy az oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott borászati termékek mentesülnek a reprezentációs adó megfizetése alól abban az esetben, ha a terméket közvetlenül az azt megtermelő borászattól vásárolják meg.
    Az agrárminisztérium megemlítette azt is, hogy Rókusfalvy Pál, nemzeti bormarketingért felelős kormánybiztos irányítása mellett a Magyar Bormarketing Ügynökség hamarosan indítja vásárlásösztönző kampányát, élve a rendelet biztosította könnyebbséggel.(F:MTI)

Szőlőültetvények növényvédelmi támogatása

Egyes növényvédő szerek esetében visszaigényelhető a vételár 75%-a, a kérelmet március 1. és március 31. között lehet benyújtani elektronikusan, további részletek: ITT.

Tokaj-Hegyalja Egyetem

A Tokaj-Hegyalja Egyetem (THE) a szőlészeti-borászati kutatás és oktatás területén kilépett a nemzetközi színtérre - írta az intézmény az MTI-hez pénteken eljuttatott közleményében.

    Pascale Andréani Franciaország magyarországi nagykövete és Stumpf István, a Tokaj-Hegyalja Egyetemért Alapítvány kuratóriumának elnöke pénteken elültette azon szőlőtőkék egyikét, amelyek Sauternes-ből érkeztek. A franciaországi Bordeaux-i borvidékről származó oltványokat a Tokaji Kutatóintézet Szőlészeti és Borászati Kutató Nonprofit Kft. fajtagyűjteményének tarcali Szarvas-dűlőjébe telepítették - olvasható a kommünikében.
    Mint írták, Tolcsva és a Bordeaux-i Sauternes testvértelepülési együttműködést kötött 2021-ben. A két borvidéki településre hasonló tulajdonságok jellemzőek, úgymint a botrytis cinerea (gomba) jelenléte, az édes borok készítése és a szőlő minőségét meghatározó terroir.
    Közölték, ennek eredményeként Franciaországból tíz-tíz, a Bordeaux-i borvidéken honos semillon, sauvignon blanc és muscadelle szőlőoltvány került Tarcalra, hogy a Tokaji borvidéken eresszen gyökeret.
    A partnerség jegyében a közeljövőben Tokaj-Hegyaljáról is érkeznek furmint és hárslevelű tövek a Sauternes-i helyszínre.
    Az egyetem közleménye szerint péntektől a térség oktatási intézményei "gyümölcsöző" kapcsolatot alakítanak ki az Université de Bordeaux-on működő Institut des Scienses de la Vigne et du Vin-nel (ISVV) is. A francia intézmény szintén jeleskedik a szőlészet-borászat kutatásában. A további együttműködés kapcsán mind a THE oktatóinak és hallgatóinak, mind az ISVV munkatársainak lehetősége nyílik széles körű szakmai tapasztalatcserére, ösztöndíjak elnyerésére - olvasható.(F:MTI)

Lézerrel a borhamisítás ellen

 Lézerfény terjedésének mérésével sikerült a kutatóknak kimutatniuk a borok hamisítását. A borok hígítással és cukor hozzáadásával történő hamisítása egyáltalán nem ritka jelenség, azt még a szakemberek is csak becsülni tudják, hogy ez az illegális tevékenység mennyi terméket érint és mekkora kárt okoz a bortermelőknek. Az új felismerés alapját az adja, hogy a borban lévő összetevők a fény infravörös tartományában saját ujjlenyomattal rendelkeznek. A kutatók ezekben a lenyomatokban találtak egy olyan ismertetőjegyet, ami az összes bortípusban segíthet feltárni a hamisítást.

Borászati gépek támogatása

Megjelent a Magyar Államkincstár 83/2021. (XI. 26.) számú közleménye az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból a borászati gépek, technológiai berendezések beszerzéséhez igényelhető támogatásról szóló 53/2020. (X. 27.) AM rendelet alapján a 2022. pénzügyi évre kifizethető támogatási keretösszeg közzétételéről.

Vince Díj

Magyarország legjobb borait, párlatait, bortermelőit, borbárjait és borkereskedőit jutalmazták a Vince Díj pénteki átadó ünnepségén, a Vince Gálán a budapesti Marriott Hotelben, ahol pénteken és szombaton a nagyközönség is megkóstolhatja az elismerésre jelölt tételeket.

A Vince Díj szeptember végén indult szavazásán az érdeklődők szakmai és közéleti nagykövetek által javasolt tételekből választhatták ki kedvenceiket 8 kategória 33 alkategóriájában, három-három tételből. A közönségszavazáson október végéig mintegy hétezren vettek részt - közölték a szervezők pénteken az MTI-vel.
    Összegzésük szerint a szavazás eredményei jól mutatják, hogy a borfogyasztók fejében az ikonikus borvidékek összeforrtak bizonyos szőlőfajtákkal: furmintból és hárslevelűből például tokaji borok kapták a legtöbb voksot, míg a testesebb vörösborok kategóriáinak győztesei Villányból és Szekszárdról érkeztek.
    A legkiválóbb borásznak járó életműdíjat idén Bock József nyerte, akinek családja 1850 óta foglalkozik szőlőtermesztéssel és borászattal a Villányi borvidéken.    A legjobb borászat díját a 18 éve alapított Pannonhalmi Főapátság pincészete kapta, amely négy kategóriában is szerepelt a jelöltek listáján, ezekből kettőt meg is nyert.
    A fehérborok közül szőlőfajtája legjobbja lett az Etyeki Kúria Sauvignon blanc 2019, a Bussay Pince Kövecs Pinot Gris 2018 (Zalai Borvidék), Gróf Degenfeld Szőlőbirtok Terézia Hárslevelű 2018 (Tokaj-Hegyaljai borvidék), a Figula Pincészet Sóskút Olaszrizling 2018 (Balatonfüred-Csopaki borvidék), a Cseri Pincészet VII. Septimus Pannonhalmi Rajnai rizling 2017, a Kovács Nimród Borászat Chardonnay Battonage 2016 (Egri borvidék), a Szepsy István Úrágya Furmint 2017 (Tokaj-Hegyaljai borvidék), a Frittmann Borászat Irsai Olivér 2020 (Kunsági borvidék), valamint a Tokaj Nobilis Sárgamuskotály 2020.
    A fehér házasítások versenyét a Pannonhalmi Apátsági Pincészet 2020-as Hemina cuvée-je, az egyéb fehérbor kategóriát pedig a somlói Tornai Pincészet 2019-es Top Selection Aranyhegy Juhfarkja nyerte.
    Rozé kategóriában a szekszárdi Lajver Borbirtok 2020-as Premium Roséja kapta a legtöbb szavazatot.
    A vörösborok közül szőlőfajtája legjobbja lett a Ménesi Borvidéken készült Balla Géza Sziklabor Kadarka 2017, a Takler Borbirtok Szenta-hegyi Kékfrankos 2016 (Szekszárdi Borvidék), a Vesztergombi Pince Szekszárdi Bodzás Cabernet sauvignon 2017, a Vylyan Szőlőbirtok Mandolás Cabernet Franc válogatás 2016 (Villányi borvidék), a Gere Attila Solus Merlot 2018 (Villányi borvidék), a Pannonhalmi Apátsági Pincészet Pinot Noir 2020, valamint a Takler Borbirtok Syrah Prémium 2017.
    A bikavérek közöl egri tételt, a St. Andrea Szőlőbirtok és Pincészet 2017-es Merengőjét választotta a közönség, a vörös cuvée-k között a Gere Attila Kopar 2017 nyert, az egyéb vörösbor legjobbja pedig a Heimann Pincészet Barbár 2017 házasítása (Szekszárdi borvidék) lett.
    A tradicionális eljárással készült pezsgők közül a Kreinbacher Birtok Brut Classicot (Nagy-Somlói borvidék) választották a legtöbben, míg az egyéb buborékos kategóriában az Etyeki Kúria Pláne Frizzante Rosé kapta a legtöbb szavazatot.
    Tokaji bor nyerte a természetes édes borok, valamint az aszú kategóriát is: a Balassa Pincészet Betsek Édes Szamorodni "Kvarc" 2017-es évjárata és Szepsy István 2013-as aszúja érdemelte ki a Vince Díjat.
    A párlatok között az 1Csepp Pálinka Feketecseresznye-Málna pálinkája és a Seven Hills Tokaj ginje aratott kategóriagyőzelmet.
    A legjobb borcímke díját a Bolyki Egri Csillag 2020 kapta, a legjobb borbár/borétterem kategóriát a budapesti St. Andrea Wine & Sky Bar nyerte, a legjobb bor-/szeszesital-kereskedés pedig a Bortársaság lett.(F:mti)

Budapest Borfesztivál

Ünnepi programokkal, Somló díszvendégségével és több mint hetven pincészet részvételével rendezik meg a 30. Budapest Borfesztivált szeptember 23. és 26. között a Budavári Palotában.

    Nem volt egyszerű időszak a magyar borágazat számára az elmúlt másfél év, így még jobban felértékelődnek a találkozási pontok a termelők és a fogyasztók között - mondta el a Budapest Borfesztivál szerdai budapesti sajtótájékoztatóján Feldman Zsolt mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős államtitkár.
    Zilai Zoltán, a Budapest Borfesztivál igazgatója közölte: évek óta készülnek a rendezvény 30. évfordulójára, amelyet számos különleges programmal ünnepelnek. Díszvendég régióként idén Somlót, Magyarország egyik legkisebb történelmi borvidékét hívták meg, amely tucatnyi borászattal képviselteti magát.
    Madaras Bence, a Várkapitányság Nonprofit Zrt. vezérigazgatója elmondta, hogy a Borfesztiválra elkészül a vár Tabán felüli oldalán a Lovarda előtti Csikós-udvar és Stöckl-lépcső újjáépítése, innen új gyorsliftek is segítik majd a rendezvény megközelítését.(F:mti)

Ismerjük meg a betakarító gépeket… Szüret

A betakarító gépeket bemutató sorozatunk mostani részében a szőlőbetakarító gépek múltjával, felépítésével, valamint működési elvével ismerkedhetnek meg az olvasók.
Az Agrofórum cikkének letöltése pdf formátumban (~1,9 MB):

Hegybíró

Jelentősen nő a hegybíró szerepe

A szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló törvény alapján 2013. augusztus 1-jétől az ültetvénytelepítési és -kivágási jogok átkerülnek a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivataltól a hegyközségekhez.

A tokaji bor palackba zárt Magyarország

Fazekas Sándor Vidékfejlesztési- és Martonyi János Külügyminiszter meghívására a Magyarországra akkreditált nagykövetek és a mezőgazdasági attasék a Tokaji borvidéken, a bodrogkisfaludi Patrícius Borház szüretén vettek rész

Ágazati hírek...

Gabona:
A FAO felmérése szerint az idén a globális búzatermés 648 millió tonna lesz, 5%-kal kevesebb a 2009. évinél. Az összes szemesgabona-termés is csökken a múlt évihez képest, a jelenlegi prognózis szerint 2,216 milliárd tonnát várnak.
A FAO számításai szerint a 2011/2012-es idényben a világ búzatermésének minimum 3,5%-kal kell növekednie ahhoz, hogy a búzakészlet ne süllyedjen egy kritikusan alacsony szint alá.
Napraforgó:
Az Európai Bizottság jóváhagyta, hogy a svájci Syngenta felvásárolja az amerikai Monsanto vállalat napraforgó-vetőmaghoz kapcsolódó üzletágát azzal a kikötéssel, hogy leválasszák a Magyarországon és Spanyolországban forgalmazott hibridekkel foglalkozó ágazatokat.
Zöldség-gyümölcs:
Az idén 2,2-2,3 millió tonna zöldség és gyümölcs termett Magyarországon, 30-35%-kal kevesebb az átlagosnál. Ezt a nagymértékű terméskiesést a termelői árak növekedése csak részben ellensúlyozza. A jelentős terméskiesés azzal a negatív következménnyel is járhat, hogy a magyar termelők piacot veszítenek itthon és külföldön is.
Borágazat:
- A VM miniszter újraszabályozta az Agrármarketing Centrum és a Bormarketing Bizottság közötti együttműködést; a Bizottság tagjait ezentúl a VM miniszter nevezi ki borász- és marketingszakemberek közül.
- Szőlőültetvény-kivágásra 3,88 milliárd Ft áll rendelkezésre a 2010/2011. borpiaci évben. Az MVH már meg is kezdte a szőlőkivágási engedélyek kiadását. Forráshiány miatt nem támogatott kérelmek benyújtóinak fel kell készülni az ültetvény további művelésére.
- A Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Szervezet tájékoztatója szerint a világ szőlőterülete 2008-2009-ben 90 ezer hektárral csökkent, ezen belül az EU-ban is közel azonos volt a csökkenés, tehát a világban bekövetkezett egyéb változások kiegyenlítik egymást. A világ borkészletei csökkentek, így bizonyos áremelkedés várható a jövőben. Az EU-ban 2009-ben 6%-kal lett kevesebb bor.
Sertéságazat:
Az Orosz Mezőgazdasági Minisztérium az országban kialakult afrikai sertéspestis kezelésére Föderális Célprogramot dolgozott ki. Elsődleges cél, hogy a veszélyeztetett Déli- és Észak-Kaukázusi körzetből megakadályozzák az illegális sertés, gabona és takarmány kijutását.
Baromfiágazat:
- A Baromfi Terméktanács állandó kihelyezett élelmiszer-felügyeletet kezdeményezett az áruházláncok logisztikai központjában a rossz minőségű vagy romlott termékek forgalomba kerülésének megakadályozására.
- A Duna-delta területén madárinfluenza vírust találtak a Román Országos Állategészségügyi Hatóság szakemberei.
- 83 millió dollár beruházási költséggel oroszországi vízi szárnyas projekt kerül megvalósításra, amelynek célja a kezdeti időszakban 2 millió darab, a későbbiek folyamán pedig 8 millió darab vízi szárnyas előállítása évente.
A grandiózus tervek megvalósulása esetén Oroszország komoly vetélytársa lehet a jelenlegi libamáj-exportőröknek, így a magyar libamájtermelőknek is.
Húsmarhaágazat:
- Franciaországban a hosszú ideje válságban lévő húsmarhaágazat megsegítése érdekében a kormány több fontos intézkedést hozott: 30 millió euró támogatás szolgálja a gazdák átmeneti gondjainak enyhítését; a 300 millió eurós modernizációs csomag célja az ágazat versenyképességének növelése; 2014-ig fennmarad a legeltetéses húsmarhatartás támogatása és a hegyvidéki gazdálkodók külön támogatása.
- Kanadában adóhalasztási program segíti a szárazság miatt nehéz helyzetbe került húsmarhatenyésztőket.
(f. AgrárHírek)

Dráguló borok...

Így drágulnak a borok jövőre

A palackos borok ára várhatóan 8-12 százalékkal emelkedik a jövő év elején - mondta Varga Péter, az egyik legjelentősebb magyar borászat, a Varga Pincészet ügyvezető igazgatója.
hirdetés

A szakember közölte: az áremelésre azért kerül sor, mert a 2010-es évjárat hozama igen gyenge volt, jelentős mértékben elmaradt a várttól. A pincészetnél úgy becsülik, az évi átlagos mintegy 3,5 millió hektoliter bor helyett 2010-ben csak 1,8-2,1 millió hektoliternyi került a szüret után a pincékbe.

Az ügyvezető igazgató jelezte, hogy a magyarországi fogyasztás zömét kitevő petpalackos, illetve kannás boroknál az áremelés már megtörtént. Ebben a piaci szegmensben 15-20 százalékkal emelkedtek az árak. Az okok hasonlóak, mint a palackos borok esetében. A 2010-es alacsony termés miatt várhatóan jelentős mértékben megemelkedik az import borok mennyisége a magyar piacon. Szerinte ez meg fogja haladni az egymillió hektolitert.

A magyar borfogyasztást a szakértők évente mintegy 3,2 millió hektoliterre becsülik, amelyből mintegy 0,9 millió hektoliter a palackos bor. Ez 100-120 millió értékesített palackot jelent éves szinten. Az úgynevezett lédig - azaz folyó - borforgalmon belül a petpalackos borok forgalma mintegy 70 százalék.

A palackos boroknál a legolcsóbb a 200 forint körüli - inkább az alatti - kategória, az alsóközép-kategóriába tartoznak a 200-400 forint közötti árú palackos borok. A felsőközép-kategóriát a 400-800 forintos palackok képviselik, az 1.000 forint feletti palackos borok pedig a prémiumkategóriába tartoznak.

A palackos borok átlagára ma Magyarországon 350 forint körül mozog palackonként. A petpalackos kategóriás borok literje korábban 100-150 forint között mozgott, erre jött most a nemrégiben végrehajtott 15-20 százalékos áremelés. (f: mti)

Szőlőkivágási támogatás...

Több ezren igényelnek szőlőkivágási támogatást
2010. szeptember 13. Forrás: MVH

Több mint ötezer hektárnyi szőlőtermő terület kivágásának támogatását engedélyezheti a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH), de az erre szánt összeget még nem határozta meg az EU Bizottsága.
Az idén utolsó alkalommal igényelhető szőlőkivágási támogatásra augusztusban lehetett kérelmet benyújtani a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalhoz, ahova mintegy 4400 kérelem érkezett és a gazdálkodók közel 2500 hektár szőlőtermő terület kivágását kezdeményezték. Az elmúlt évekről – a támogatási keret kimerülése miatt – áthozott kérelmekkel együtt így a kivágásra szánt ültetvényterület nagysága meghaladja az 5500 hektárt. A legnagyobb érintett terület a Kunsági borvidék, ahol több mint 1200 hektárnyi a kivágandó szőlő ültetvény.

A kérelmek feldolgozását folyamatosan végzi a hivatal. A helyszíni ellenőrzések döntő része azonban még hátravan, mivel az EU Bizottsága később hoz döntést arról, hogy pontosan mekkora összeget biztosít a tagállamoknak a szőlőkivágás támogatására. Éppen ezért az MVH is csak november 15-ét követően kezdheti meg a kivágási engedélyek postázását.

Az igénylők számára jelentős költségmegtakarítást eredményezett az, hogy a megelőző évektől eltérően idén nem kellett tulajdoni lapot mellékelniük a kérelemhez, mivel az ültetvények tulajdonosi-haszonélvezeti jogviszonyának ellenőrzéseit az MVH más úton végzi el.

Borászati szakkönyvek 2.

 Haraszti Gyula:
TOKAJI BOROK
Kiadó: Kossuth Könyvkiadó, 2002
Haraszti Gyula:
VILLÁNYI BOROK
Kiadó: Kossuth Könyvkiadó, 2002
Rohály-Mészáros:
BORKALAUZ 2003
Kiadó: Akó Kiadó, 2003
Ambrus-Csoma-Somlósi:
A MAGYAR BOR ÚTJA
Kiadó: B.K.L. Kiadó, 2002
Zraly, Kevin:
BORKURZUS-ÚTMUTATÓ BORKEDVELŐKNEK
Kiadó: Alexandra Kiadó, 2002
Simon, Joanna:
A BOROKRÓL
Kiadó: Gabo Kiadó, 2003
Mercz-Kádár:
BORÁSZATI KISLEXIKON
Kiadó: Mezőgazda Kiadó, 2001
Gazda Albert-Kovács András I.:
BOREMBEREK
Kiadó: Ixmédia Könyv-és Lapkiadó, 2003
Kele István:
MAGYAR BOROK ÉVKÖNYVE 2004
Kiadó: Continew Kft., 2003
Cey-Bert Róbert Gyula:
A BOR VALLÁSA
Kiadó: Paginarum Kiadó, 2002

Bortörténelem...

A magyar borászat történetének rövid áttekintése

A kezdetektől a második világháború végéig

Hazánk területén a Kr.e. III. században élt kelták már valószínűleg ismerték a szőlőtermesztést, majd mintegy kétszáz évvel később a Római-birodalom kezébe került Pannónia. A római kor hazánk szőlő- és bortermelésének történetében is maradandó nyomokat hagyott. A császárság központjába, Rómába fejlett kereskedelmi kapcsolatok révén jutottak el Pannónia borkülönlegességei. Így azután a honfoglaláskor őseink már kialakult szőlő- és borkultúrát vettek át a Kárpát-medencében, majd a kereszténység terjedésével megnőtt a püspökségek, szerzetesrendek szerepe a borkultúra terjesztésében és fejlesztésében. Szent István, majd az utána következő uralkodók az egyháznak hatalmas földbirtokokat, s azokkal szőlőterületeket adományoztak, így segítve a mennyiségi és a minőségi bortermelést.

A magyar bor külkereskedelméről az első jelentős adatok a középkorból valók, amikor is híressé váltak a délvidéki, Szentgyörgy-hegyi, Észak-magyarországi borok. Az Anjou-kor fellendülésével nőtt meg a kiviteli tevékenység, Sopron vált a nyugat felé irányuló borexport központjává. Nagy Lajos királynak köszönhető az északi, északkeleti borkivitel fejlődése.

A XV. században megnőtt a szerémségi borok jelentősége, és mivel az egyik legfontosabb vevőnek számító Lengyelország is preferálni kezdte azokat, ennek következtében valóságos háború tört ki észak és dél között. Emiatt 1482-ben Mátyás rendeletben tiltotta meg a délvidéki borok Felvidékre jutását. Ugyancsak az ő uralkodásának idejére tehető az Oroszországgal kialakult árucsere kapcsolat, amelyben, lengyel közvetítéssel borért prémet szállítottak Magyarországra.

A XVI. században a három részre szakadt Magyarországnak a törökök által meg nem szállt területeiről származó bort részesítették előnyben a külföldi vásárlók, így előtérbe kerülhetett Sopron, Pozsony és Tokaj-Hegyalja. Bár, mivel a törökök állandóságra rendezkedtek be, nem állt érdekükben pusztítani a termést, sőt jelentős hasznuk származott a bor adójából és vámjából. A jelenlétük azonban egyszersmind a fejlődés gátja is volt, hiszen a mohamedán vallás közismerten elfordul minden szesztartalmú italtól. Egyébiránt ebben az időben borforgalmunk nagy része hadi szállítás volt, és élénkült a Lengyelországba és a Németalföldre irányuló forgalom is.

A XVII. században bontakozott ki a Hollandiába és Skandináviába irányuló magyar borexport, majd kivitelünkre kedvező hatással volt a spanyolok örökösödési háborúja, mert ekkor Angliából kiszorult a francia és a spanyol áru.

A magyar bor kivitelének fontosságát bizonyítja, hogy a Thököly-, valamint a Rákóczi-féle szabadságharc kiadásait jórészt az északi és keleti irányú export jövedelmeiből fedezték.

Régóta fontos piaca volt a magyar bornak Oroszország, mely I. Katalin és II. Péter uralkodása alatt tovább erősödött. Ebben az időben a cserekereskedelemmel párhuzamosan már megkezdődtek a készpénz fizetéses borvásárlások is. I. Katalin cárnő maga is nagyon kedvelte a tokaji bort, és készségesen hozzájárult az azt érintő vámok jelentős csökkentéséhez.

Meg kell említeni a már ekkor jelenlévő és a fokozódó borkereslettel együtt elterjedő, a magyar bor hírnevét rontó borhamisítást, amit eleinte főként a tokaji borokkal foglalkozó kereskedők alkalmaztak. Emiatt az udvari kamara az 1700-as évek elején korlátozza a görög, rác és zsidó kereskedők tevékenységét. 1723-ban pedig már törvényt hoztak a borhamisítás ellen.

Fontos megemlíteni az első nagyobb jelentőségű - 1790-ben Wolf Lipót és fiai által alapított - borkereskedést, amely felvidéki, később egyéb termőterületekről származó borokat vásárolt fel, megfelelő kezelések után először Ausztriában értékesítette azokat, majd kiterjesztette a forgalmazást Ausztria határain túlra is.

Poroszország évszázadok óta folytatott hazánkkal cserekereskedelmet, borért cserébe posztót és vásznat adott. Ezt igyekeztek a Habsburgok a XVII. század közepétől kezdve minden erővel megakadályozni, mivel ez Poroszország iparosodását támogatta. Nagy csapást jelentett borkivitelünkre nézve az 1746-ban felállított Bécsi Kereskedelmi Tanács, aminek hatására az addig hellyel-közzel állandó piacot jelentő sziléziai, lengyel-, porosz- és oroszországi kivitel nagymértékben lecsökkent. A magyar borok helyét egyre inkább a francia, a spanyol, a portugál, a görög valamint a rajnai borok foglalták el.

Ezt a politikát folytatta a XVIII. században Mária Terézia is, aki megtiltotta a magyar bor Ausztrián túli kivitelét, így csak az oda, valamint a Cseh- és Morvaországba vagy az északabbra irányuló forgalom maradhatott meg, és ezt is sújtotta a harmincad vám. E század végére boraink szinte teljesen eltűntek az európai országok piacáról.

Ezen nehézségek mellett a magyar bortermelők érdektelenségének eredményeképpen túl sok fajta szőlő termett, nem alakulhatott ki standard minőség, ami szükségszerű stagnáláshoz, sőt visszaeséshez vezetett. Ezt felismerve szorgalmazta Széchenyi István a tudományos tapasztalatok modern alkalmazását és a specializálódást a bortermelés terén is. Az ő és néhány más magyar nemes igyekezete eredményeképpen 1857-ben rendezték meg az első Magyar Általános Mezőgazdasági Kiállítást, melynek keretében kiemelkedő jelentőségű borverseny is zajlott. (A 2001 tételből az első helyezést a tolcsvai aszúbor nyerte el.)

A szabadságharc vívmányaihoz tartozott a belső vámrendszer megszüntetése, amely többek közt a borkereskedelmen is lendített. Szemere Bertalan kényszerű párizsi tartózkodása alatt azon fáradozott, hogy a magyar bor angliai piacát megteremtse.

Az 1867-es kiegyezés után kismértékű fejlődés következett be borászatunkban. A termelők és a borkereskedők kedvezményeket kaptak: új üzem létrehozásához adómentességet, szőlőtelepítéshez pedig kölcsönöket. Növekedett tehát a szőlő termőterülete, de ennek ütemét nem követte a technikai és a szaktudásbeli színvonal növekedése. Így a fejlődés megtorpant. A földművelésügyi miniszter 1867-ben szakembereket, többek között Entz Ferencet, a Budai Vincellér és Kertészképző Intézet igazgatóját bízta meg a magyar szőlészet és borászat helyzetének kivizsgálásával. A jelentésből kiderült, hogy a szőlőterületek elhanyagoltak, vagy nem megfelelően vannak megművelve, aminek következtében gyenge minőségű a szőlő és végeredményben a bor. A termelők jó részénél hiányosak voltak a feldolgozáshoz szükséges eszközök, valamint a tárolóedények. Emellett - néhány borkereskedőt kivéve - alacsony színvonalú volt a magyar borok külföldi propagandája, forgalma, világpiaci kereslete nem állt arányban a lehetőségekkel.

Keleti Károly felmérései alapján Magyarország szőlőterülete 1875-ben 425,3 ezer hektár volt, 12 év átlagában 4 millió hektoliter bort termeltek, melynek 20%-a került exportra.

A századfordulón óriási pusztítást végzett a filoxéra-járvány a szőlőállományban. (Pl. Budán az egykor híres sashegyi és gellérthegyi állomány teljes egészében kipusztult.) Ennek hatására hangsúlyosabbá kezdett válni az alföldi szőlőtermesztés a futóhomok kedvező hatása miatt. 1880-90 között pedig a szőlőperonoszpóra pusztított az országban, főleg az akkor fejlődésnek indult új termőhelyeken.

A század végén újra megjelent a borhamisítás súlyos problémája, emiatt hozták 1893-ban azt a törvényt, mely egyértelműen megtiltotta a mesterséges borok készítését, valamint a bor vizezését.

Újabb sokkhatás volt az I. világháború és a trianoni békeszerződés, amikor ültetvényeink egyharmada, és a belföldi piac kétharmada is elveszett. Az I. világháború idején még kb. 2 millió hektoliter volt a borexportunk. Ezután azonban hagyományos piacaink (Németország, Ausztria, Lengyelország, Csehország, Szlovákia) elzárkóztak a magyar borok importálása elől. A bor ára zuhant, de a készletek jelentős része így sem volt értékesíthető külföldön.

A külföld figyelmének felkeltése érdekében 1922-ben nagyszabású borászati bemutatót rendeztek Budapesten. Az export elősegítésére vámkedvezmények és egyéb könnyítések léptek életbe, amelyek az 1925-ös mélyponthoz képest kismértékű növekedést eredményeztek borértékesítésünkben. Ez az 1929-ben kezdődött gazdasági világválságig tartott, amikor borexportunk 500 ezer hektoliter körüli volt. A világválság végére, 1933-ra ez a mennyiség 200 ezer hektoliterre esett vissza. (Ez a húsz évvel ezelőttinek a 10 százaléka!)

A bor értékesítésének elősegítésére részvénytársaságokat hoztak létre, de a felhalmozott készleteket így sem lehetett értékesíteni, a termelők így tárolótér hiánnyal küszködtek. Ennek megoldására a kormány 1937-39 között 23 borpincét építtetett. A termelés azonban gyorsabban fejlődött a tárolótér-bővítésnél, és a bel- és külföldi értékesítés növekedésénél.

A következő csapást a második világháború jelentette. Az épületek, berendezések, az infrastruktúra pusztulása mellett a szakemberek és az eszközök külföldre hurcolása okozta a termelés megbénulását.

A második világháború végétől az 1950-es évek végéig

Magyarországon 1945 áprilisában véget értek a harcok. Országunk számára a veszteségek óriásiak voltak: az emberáldozatok száma meghaladta az egymillió főt (ebből csak mintegy 150-180 ezer fő volt a katona, a többi polgári személy), a gazdasági kár 1938. évi értéken majdnem 22 milliárd pengő volt, a nemzeti jövedelem az utolsó békeévhez viszonyítva 1945-46-ban körülbelül 51 százalékkal esett vissza. A mezőgazdaságban keletkezett kár, szintén 1938-as értéken számolva, 3,6 milliárd pengő körül volt. Ezen kívül megszűnt az ország teljes külkereskedelme, valamint a közlekedési hálózat nagy része. Ezek a hátrányos körülmények nyilván nem csak a magyar borászat számára jelentettek nagy kihívást, hanem az egész magyar nemzetgazdaságnak.

Még zajlottak a háborús események Magyarországon, amikor 1945 márciusában az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendeletet hozott a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földmíves nép földhöz juttatásáról. Ennek értelmében elkobozták - nagyságra való tekintet nélkül - a volt nyilas, fasiszta vezetők, Volksbund-tagok illetve a háborús bűnösök földbirtokait. Teljes egészében igénybe vették az 1.000 katasztrális holdnál nagyobb birtokokat, továbbá az 1.000 katasztrális holdnál kisebb birtokok 100 katasztrális hold (parasztbirtokok esetében 200 katasztrális hold) feletti részét. A földdel együtt kisajátították a birtokhoz tartozó felszereléseket, gépeket, stb. is. Földet elsősorban a gazdasági cselédek, a mezőgazdasági munkások és a törpebirtokosok igényelhettek. A földreform során az ország területének 35 százalékát osztották fel, aminek a 40 százaléka került állami illetve szövetkezeti tulajdonba, 60 százaléka pedig magánszemélyeké lett. Többségük azonban nincstelen és többnyire szakképzetlen mezőgazdasági munkás volt. Az egy főre eső juttatás országos átlaga alig haladta meg az öt katasztrális holdat.

Ennek következtében a szőlőterületek elaprózódtak, állaguk további romlásnak indult, hiszen az új tulajdonosok nem értettek a szőlő műveléséhez. A probléma kezelésére 1947-ben a Földművelésügyi Minisztérium rendeletben kötelezővé tette a 20 katasztrális holdnál nagyobb szőlőbirtokkal rendelkezők számára a földműves szövetkezetek megalakulását.

A magyar borászatot - főleg a Sopron környéki borgazdaságokat - az átgondolatlan földosztáson kívül még egy csapás sújtotta: az erőszakos kitelepítés. A népszámlálás során magukat német nemzetiségűeknek valló polgárokat és családjukat 1946-től folyamatosan arra kényszerítették, hogy hagyják el Magyarország területét. Mivel Sopron környékén hagyományosan a német nemzetiségűek foglalkoztak a borászattal, nekik megvolt a megfelelő szaktudásuk (és elegendő tőkéjük) a bor készítéséhez. A kitelepített német családok helyére főleg Csehszlovákiából áttelepített magyar családok költöztek, illetve - mivel a kitelepített németek többen voltak, mint a Csehszlovákiából áttelepített magyarok - Sopron környékére sok telepest költöztetett a kormányzat Magyarország keleti feléből. Ezek az új telepesek nem értettek a borászathoz és a szőlőtermesztéshez, illetve a rendkívül alacsony szőlő- és borár miatt nem találva meg a számításukat, menekültek a szőlőtermeléstől.

Az 1949-ben bekövetkezett politikai változások további kedvezőtlen átalakulást okoztak a gazdaságban, így borászatban is. A hagyományos intézményrendszert teljesen felszámolták, az államosítások révén számos borvidék arculata teljesen átalakult, a sokszínű termékszerkezet leegyszerűsödött. Ezeket a negatív hatásokat csak tovább fokozta a beszolgáltatási rendszer bevezetése, valamint a föld- és jövedelemadó növekedése. Az említett intézkedések hatására Magyarország szőlőterülete és az egy hektárra jutó átlagtermelés tovább csökkent (8-17 hl/ha).

Az államosítással párhuzamosan az addig szervesen összetartozó két tevékenységet a szőlészetet és a borászatot politikai okokból szétválasztották, és a borászatot teljes egészében államosították. Hét állami pincegazdaságot hoztak létre, melyek tröszti irányítás alatt a borászati tevékenységet látták el, beleértve a borforgalmazást is. A szőlőfeldolgozás a magángazdák számára teljesen lehetetlenné vált, így ők ennek a hét pincegazdaságnak teljesen ki voltak szolgáltatva.

Érdemes megvizsgálni a szőlő megműveléséhez szükséges munkaigény csökkenését is. A hagyományos művelés mellett egy katasztrális hold megműveléséhez több mint száz munkanapra volt szükség. A szovjet minta átvétele után áttértek a munka norma szerint elszámolására. A munkaversenyek és a sztahanovista mozgalom idején dicsőség volt a napi munkanormák többszörös túlteljesítése. A munkák ilyen mértékű túlhajszolása az elvégzett munka minőségének a romlásával járt együtt. Az egykor komoly szakmunkának minősülő metszés munkája a szőlőtőkék "stuccolására" degradálódott. Az egészben talán az volt a legtragikusabb, hogy a szakemberek nem mertek a gyenge minőségű munka ellen szót emelni, mert az a munkaverseny akadályozásának minősült, és ennek súlyos politikai következményei lehettek.

Ezek az irracionális intézkedések odavezettek, hogy 1952-es esztendőt például a Soproni Állami Gazdaság olyan nagy veszteséggel zárta, hogy az éves mérlegbeszámolót maga Hegedűs István, az állami gazdaságok minisztere személyesen vizsgálta felül.

1953 júniusában menesztették Rákosi Mátyást, helyette Nagy Imre lett a miniszterelnök. Nagy Imre miniszterelnökségének idején jótékony változások következtek be a magyar borászatban (is). Az egyes gazdaságok vezetői nagyobb mozgásteret kaptak az eredmények növelése érdekében. Nem egy borvidéken bevezették az ún. pénzrészes szőlőművelést. Ennek az volt a lényege, hogy a szőlőterületeken munkát vállaló dolgozó év közben megkapta az év elején megállapított norma szerinti munkadíjat, és a terven felüli termés értékének bizonyos (általában 30-40 százalék) részét. A pénzrészes művelést vállaló dolgozó tudta, hogy az általa elérhető termésmennyiség az elvégzett munkájának a minőségétől is függ, és ez jobb minőségű munkára ösztönzött. Ez a módszer az állami gazdaságok terméseredményeinek a növekedéséhez vezettek.

Azonban továbbra is problémát okozott a szőlészetben tapasztalható gépesítés alacsony foka. A Franciaországban vagy Olaszországban alkalmazott gépek, speciális traktorok beszerzésére a hidegháborús helyzet, valamint a tőkehiány még csak esélyt sem adott.

Az '50-es évek első felében megvalósult a magyar külkereskedelem állami monopóliumának létrehozása, ami természetesen a bor külkereskedelemre is vonatkozott. Ez a monopólium három szintet jelentett:

ˇ Az állam (a kormány, illetve annak a külkereskedelemre felhatalmazott szervezete, a Külkereskedelmi Minisztérium) jogosítványát a külkereskedelmi tevékenység engedélyezésére,

ˇ a vállalati monopóliumot, amely a kevés számú szak-külkereskedelmi vállalat tevékenységi monopóliumát jelentette,

ˇ és végül a termékmonopóliumot, ami azt jelentette, hogy egy bizonyos termék külkereskedelmi forgalmazását csak egy meghatározott külkereskedelmi vállalat végezhette. A bor esetében ez ekkor a MONIMPEX Külkereskedelmi Vállalat volt.

Az 1960-as évektől az 1980-as évek végéig

A termelőszövetkezetek másodszori szervezése 1961-62-ben megtörtént. Az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek nagyobb állami támogatást kaptak a szőlő- és bortermelés fejlesztéséhez. Ennek az lett az eredménye, hogy a nagyüzemi szőlőtermesztés ott is kialakult, ahol ennek a célnak a terület adottságai nem is feleltek meg.

A hatvanas évek végén, 1968-ban bevezetésre került az új gazdasági mechanizmus, amely a borászatban is éreztette pozitív hatásait, hiszen a nagyobb vállalati önállóság és anyagi érdekeltség ezen a területen is ösztönzőleg hatott a termelés növekedésére, amit alátámaszt az a tény, miszerint 1960 és 1970 között több mint 50 százalékkal nőtt hazai bortermelés.

E korszakra jellemző volt, hogy a KGST egyre nagyobb mértékben jelentett biztos piacot a magyar bor számára, és az állam vezetése támogatta is a szocialista országokba irányuló exportot. Az akkori gazdasági rendszer olyan irreálisan alacsony árakat kényszerített ki a termelőktől, hogy megvalósíthatatlan volt a nyereséges (sőt, még a rentábilis) termelés. Ugyanakkor az állami támogatások fedezték (elfedték) a veszteségeket. Így a bortermelő vállalatok árbevételének közel 1/3-a közvetlenül az államtól érkezett.

Természetesen a szocialista piacok mellett mindvégig jelen volt - ha csak csekély mértékben is - a nyugati, az ún. dollár elszámolású piac is. Az ideirányuló export összetétele magyar szemszögből nézve kedvezőtlen volt, hiszen nagy részét folyó bor alkotta, amit a vásárló ország tetszése szerint házasítva hozott forgalomba - többnyire a legalsó árkategóriában, ami a magyar bor amúgy is megkopott hírnevét csak tovább rontotta.

A hazai piac ellátásával szemben az export kapott prioritást. Megfigyelhető, hogy a rubel elszámolású export jövedelmezőségének nagyjából megfelel a belföldi értékesítés jövedelmezősége. A kötött árrendszer nem tette lehetővé a minőség elismerését, így a magyar boltokba és vendéglátásba szinte csak kommersz bor kerülhetett. Az export kiemelt szerepét alátámasztja az is, hogy a belföldi piacon fellépő borhiányt importtal pótolták, a kivitel csökkentése helyett.

A bortermelésről elmondható, hogy ebben a korszakban továbbra is a minőséget semmibe vevő mennyiségi termelési szemlélet volt az uralkodó, amely a hazai borfogyasztás drasztikus visszaeséséhez vezetett. A mennyiség-centrikus termelés érdekében a szőlőtermesztésben is növelték a gépesítés fokát, ami ugyan hozzájárult a szőlő terméshozamának a növekedéséhez, de ez továbbra is a minőség rovására történt. Kialakult az a paradox helyzet, hogy a silány minőségű tömegborszőlőt viszonylag modern (néha nyugati típusú) gépekkel dolgozták fel, ami reduktív típusú bortechnológia elterjedéséhez hozzájárult.

A statisztikai adatok tanúsága szerint az új gazdasági mechanizmus bevezetésétől az 1980-as évek közepéig az átlagos évi bortermelésünk kb. 5,4 millió hektoliter körül ingadozott. Az államilag szavatolt felvevő piac mértéke korlátlannak tűnt, így a szőlészet-borászat a '70-es évek végén az egyik legbiztosabb pénzkereseti lehetőség volt. Így nem véletlen, hogy először a privilegizált politikai vezetők alakítottak szőlővel foglalkozó szakcsoportokat. Ez a folyamat a '80-as években felgyorsult, így a kommunista rezsim bukása idején a szőlőterületek nagy része már magántulajdonban volt.

A bor külföldi értékesítésének a monopóliumát a MONIMPEX gyakorlatilag a rendszer változásig fenntartotta, igaz a legnagyobb forgalmazók egyéni elbírálás alapján exportjogot szerezhettek, de ez csak egy nagyon szűk réteget jelentett.

A bortermelés 1983-ban érte el a csúcspontját, ekkor a teljes mennyiség több mint 50 százaléka került értékesítésre a KGST tagországaiban. Innentől kezdve azonban folyamatos visszaesés figyelhető meg, amit 1989-ben a közép- és kelet-európai szocialista rendszerek kártyavárszerű összeomlása pecsételt meg.(f:borászat.hu)