Nagyításhoz kattintson a képre
Már a 19. század elején Vedres József
foglalkozott a futóhomok megkötésével, s ezzel a mikroklíma, infiltráció
és evapotranszspiráció ésszerű alakításával is.
A silány homokság használhatása
című munkája e tárgykörben a legkiválóbb, úttörő jellegű alkotás. Új
tudományos elgondolásait a gyakorlatban saját birtokán vezette be
először, s ezeket használta érveiben referenciaként. Ezt követően
Kistelek határában, majd a csengeli határban kezdett futóhomok-megkötést
200 ezer nyárfa, 80 ezer fűzfa és 140 ezer akácfa elültetésével.
Kiterjedten és eredményesen foglalkozott a legelők védelmével és a
korábban terméketlen területek hasznosításával is. Munkája nyomán az
erdősítés iránti érdeklődés általánossá vált és
A futóhomok közhelyeken erdők plántálásáról törvény született.
Beszédes Józsefnek a Sárvíz, Sió és Kapos
szabályozása eredményeként épített malomcsatorna alkalmas volt a
területen gravitációs öntözés bevezetésére, de a molnárok ellenállása
miatt még az 1863. évi híres nagy szárazság idején sem lehetett belőle
öntözni. Péch Antal szerint 1902-ben a berendezéseket már csak kivételes
esetben használták.
1918-ban Bánki Donát elkészítette az Alföld öntözésének javaslatát. 1922–1923-ban Trummer Árpád (1881–1961) kidolgozta Az Alföld öntözése című tanulmányt, 1931-ben megírta az Öntözésről című, majd 1937-ben megszerkesztette a Tiszántúl öntözése című könyvet. 1935-ben dolgozták ki az Alföld vízellátásának első öntözési kerettervét.
Az 1930-as években Scherf Emil adott először
pontos adatokat arról, hogy az Alföldön az elégtelen nyári csapadékot
mennyi öntözővízzel kell megnövelni, hogy a növénytermesztési időszakban
a megfelelő vízértéket elérje. Az 1950-es évek elejétől foglalkozott
Salamin Pál az öntözővízigénnyel, az öntözővíz-háztartással, az
altalajöntözéssel és a meliorációval. Az 1940-es években a MÁVAG
Gorup-féle szivattyúját Ziegler Károly nagy sikerrel állította az
öntözés szolgálatába.
A tiszafüredi, a hódmezővásárhelyi és a
körösvölgyi öntözőrendszer építése az 1930-as évek végén készült el
Lampl Hugó irányításával a Keleti-főcsatorna Hajdúnánás és Balmazújváros
közötti szakaszán.
Az 1950-es évek elején felvetődött a megindult
szennyvízcsatornázás nyomán hirtelen megnövekedett szennyvíz
elhelyezésének problémája. Ennek egyik fontos kérdésével, a
szennyvízöntözés egészségügyi gondjainak megoldásával eredményesen
foglalkozott Jeney Endre (1891–1970). A szennyvízöntözést a
mezőgazdaságban Oroszlány István (1914–1984) eredményei alapján vezették
be, aki a témával az 1930-as évektől foglalkozott. Az ő nevéhez fűződik
az ideiglenes csatornázás nagyüzemi öntözési eljárás kidolgozása, a
barázdás és sávos öntözés elméleti és gyakorlati alapjainak fejlesztése
és elterjesztése. Úttörő volt a hazai esőztető öntözés részletes, elemző
vizsgálatában. Az öntözés fejlesztésének évtizedeken át vezető
egyénisége volt Lampl Hugó és Németh Endre. Számos tanulmányt, műszaki {IV-466.} tervet készítettek az öntözéses termelés kiterjesztéséről.
A tógazdaságok Magyarországon elmaradtak az
európai fejlődéstől. A rizsföldeken való pontyivadék-nevelés módszerét
már a 19–20. század fordulóján kidolgozták, de nem alkalmazták. Az
1930–1940-es években figyeltek fel a módszerre itthon is, miután egy
olasz mérnök magyarországi tanulmányútjáról hazatérve meghonosította
Olaszországban (jelentősen megnövelve ezzel a lombardiai rizstelepek
jövedelmezőségét). Ettől kezdve közel félszáz tógazdaság épült. Egyik
legelső tervezője Németh Endre volt, aki maga 25 tógazdaságot tervezett
és épített.
A termőföldterület növelése többirányú hasznot is
hozott az 1940–1960-as években. Ezen belül a láphasznosítás egyik
vezető egyénisége volt Vitális Sándor.
Az 1960-as években a mezőgazdaság termelési
biztonsága és terméseredményeinek növelése érdekében kiterjedt elméleti
és gyakorlati vizsgálatokat, félüzemi és üzemi kísérleteket folytattak a
talajvízből történő öntözés, az ún. csőkutas öntözés terén (Lackó
Ágnes).
Az 1980-as években nagy energiát fektettek a
felületi öntözési lehetőségek, a legelőöntözések fejlesztésébe (Zalánffy
László, 1920–1995).(F:Magyarország a XX. században)