A
túzok (Otis tarda) a világ legnagyobb tömegű röpképes madárfaja, éppen
50 évvel ezelőtt, 1971-ben kapta meg a legmagasabb szintű védelmet.
A
közlemény szerint a túzok védelme komplex és sokrétű feladat, hiszen a
faj fennmaradása számos tényezőtől függ. Mivel mezőgazdasági
környezetben, talajon fészkelő madárról van szó, olyan változatos
agrártájban találja csak meg életfeltételeit, ahol a hagyományos,
környezetkímélő és emberléptékű gazdálkodási formák vannak jelen.
Balczó
Bertalan hangsúlyozta: csak olyan rendszerszintű megközelítés lehet
sikeres például az agrár-környezetgazdálkodási programok kidolgozásakor,
ami a gazdákkal való együttműködésre alapoz, és közben szem előtt
tartja a túzok, illetve más mezőgazdasági területhez köthető természeti
értékek ökológiai igényeit is. Ezáltal a természetvédelmi célkitűzéseket
hatékonyan megvalósítva lehet alakítani a földhasználatot.
A
puszta egyik legpompásabb madarának tartott faj egykor egész Eurázsiában
megtalálható volt, ám a vadászat és az élőhelyének átalakulása a
kipusztulás szélére sodorta, így ma világszerte veszélyeztetett és
Magyarországon is a legmagasabb szintű védelemben részesül. Az elmúlt
fél évszázadban átfogó intézkedések és széles összefogáson alapuló
szakmai munka zajlott a túzok megmentése érdekében.
A dévaványai
Túzokvédelmi Állomás 1978-ban jött létre, addigra a szakemberek
felismerték, hogy a fajt veszélyeztető tényezők jellege miatt az
élőhelyi védelem mellett egyedi szintű védelemre is szükség van.
A
közleményben Szél Antal István, a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság
természetvédelmi területfelügyelője emlékeztetett arra, hogy a
Dévaványai Túzokvédelmi Állomás eredetileg a veszélyeztetett fészkekből
mentett tojások keltetése, a fiókák felnevelése és visszavadítása
céljából létesült, ám ma már jóval összetettebb feladatot lát el a
keletpannon régió túzokvédelmében.
A fészekmentések gyakorlata, a
rendszeres adatgyűjtések, az egyedi jelölések eredményei, a tudományos
kutatások publikálása, a területek adottságaihoz igazodó mező- és
vadgazdálkodási gyakorlat alkalmazása, valamint az érintett társadalmi
csoportokkal megvalósuló együttműködések tapasztalatai egyértelművé
tették, hogy komplex stratégiára van szükség a hazai természetvédelem
ikonikus madarának megóvása érdekében. 1988-ban létrejött a Túzokvédelmi
Munkacsoport, amely a hazai túzokvédelemben aktívan részt vállaló
szervezeteket tömöríti. Az AM mellett 6 nemzeti park igazgatóság (a
Bükki, a Duna-Ipoly, a Fertő-Hanság, a Hortobágyi, a Kiskunsági és a
Körös-Maros nemzeti park igazgatóságok) a Magyar Madártani és
Természetvédelmi Egyesület, a Kiskunsági Madárvédelmi Egyesület és a
Soproni Egyetem is állandó tagja e szakértői csoportnak.
Magyarország
Európai Uniós csatlakozásával és a Natura 2000 hálózat kijelölésével a
korábban felaprózódott és országos viszonylatban is kritikus méretűvé
zsugorodott túzokélőhelyek további fogyatkozása ugyan megállt, ám az
állomány megerősítéséhez további lépéseket kellett tenni az élőhelyek
megőrzése terén. A túzok védelmét hazai és uniós költségvetésű programok
is segítik, az AM társfinanszírozásában megvalósuló, "A túzok határon
átnyúló védelme Közép-Európában" elnevezésű LIFE program kiemelt célja,
hogy szorosabbra fűzze az együttműködést a fokozottan védett faj
megóvásában érintett csoportokkal, így például a mező- és
vadgazdálkodókkal, vagy éppen az áramszolgáltatókkal, hiszen a
légvezetékek földkábelre cserélése nagyban segíti a madarak szabad
mozgását.
Az elmúlt fél évszázad eredményeinek köszönhetően a
túzokélőhelyek fogyatkozása megállt, az állomány stabilizálódott és mára
már a túzok legnagyobb egybefüggő közép-európai fészkelőállománya a
Kárpát-medencében, azon belül is Magyarországon található. A
Kárpát-medencei túzokállomány igazoltan 2200 fölé emelkedett, mintegy
200 példánnyal többet regisztráltak, mint korábban.
A
közleményben Lóránt Miklós, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság
természetvédelmi területfelügyelője úgy fogalmazott: elmondhatják, hogy
ma már elegendő információval és szakmai ismerettel rendelkeznek ahhoz,
hogy jól tervezni tudják a védelem gyakorlatát és kiszámítható legyen
annak eredményessége. Jól ismertek azok a kulcsfontosságú területek,
ahol megfelelő kezeléssel, a rendelkezésre álló források
összpontosításával, valóban nagyon hatékonyak tudnak lenni.(F:mti)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése