Oldalak

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pásztor. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pásztor. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. február 25., szerda

Programsorozat...

 

2026-ban, a Pásztorok és legelők nemzetközi évében a Néprajzi Múzeum egész éves, tudományos és ismeretterjesztő programsorozattal kapcsolódik a ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) kezdeményezéshez. A programsor 2026. február 26-án egy francia antropológus előadásával kezdődik, majd március 5-én, a Néprajzi Múzeum alapításának 154. évfordulóján, a Néprajzi Múzeum Napján rendezett egész napos, ingyenes, kicsiket és nagyokat egyaránt megszólító programnapon folytatódik.

2025. július 31., csütörtök

Árvai Sándor

 

89 éves korában meghalt Árvai Sándor, akit a pusztai élet elkötelezett képviselőjeként a „Hortobágy Örökös Pásztora” címmel ismertek el.Árvai Sándor életét és elhivatottságát Cséke Zsolt örökítette meg „A Hortobágy Örökös Pásztora” címmel készült dokumentumfilmjében.

2023. április 28., péntek

Természetvédelem...

A természeti örökség megőrzése érdekében az elmúlt 12 évben Magyarországon több mint 90 milliárd forintnyi természetvédelmi beruházás jött létre - mondta az agrárminiszter pénteken a Hortobágyon, az ország első nemzeti parkja alapításának 50. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen.

    Nagy István kifejtette, e beruházások többségét a nemzeti parki igazgatóságok 465 egyedi beruházása adta, amelyek révén több mint 300 ezer hektáron javították, illetve javítják az élőhelyek állapotát, biztosítják a természetvédelmi kezelés infrastrukturális feltételeit.
    Az operatív programokban a természetvédelmi fejlesztésekre fordítható források 51 százaléka ment élőhely-rekonstrukciós beruházásokra; ehhez hozzászámítva a fajmegőrzési projektekre és a természetvédelmi területkezelés fejlesztésére fordított összegeket, ez az arány 73 százalék - mondta a miniszter.
    Nagy István jelezte, hogy a fejlesztések a következő uniós költségvetési időszakban is folytatódnak: a 2027-ig tartó időszakban a Környezeti és energiahatékonysági operatív program pluszban (Kehop plusz) több mint 42 milliárd forint forrás jut természetvédelmi fejlesztésekre.
    A tárcavezető ismertette, a 2014-ben indult és 2023-ig tartó Kehopban a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatósága kilenc kiemelt természetvédelmi fejlesztést finanszírozott, mintegy 7,7 milliárd forint támogatás felhasználásával, más programokban pedig 2,6 milliárd forint támogatással további hat, ökoturisztikai, illetve határon átnyúló fejlesztés zajlott.
    Az ötvenéves nemzeti parkot méltatva Nagy István kitért arra, hogy az évforduló nemcsak az elmúlt fél évszázadról szól, hanem "az ezer meg ezer évünkről, a megmaradásunkról, rólunk mindannyiunkról, akik magyarul beszélünk nemcsak egymással, de az állatainkkal is". Egyúttal köszönetet mondott a park minden jelenlegi és valaha volt munkatársának, hogy "mindennapi tevékenységükkel, a puszta iránti olthatatlan szeretetükkel hozzájárultak, hozzájárulnak a megmaradásunkhoz".
    A klímaválságból, a globális biodiverzitás-válságból adódóan "elemi érdekünk a Kárpát-medence sajátságos és különleges természeti környezetének, a fajok és élőhelyek sokszínűségének védelme" - jelentette ki az agrárminiszter.
    Hozzátette: a Hortobágyi Nemzeti Park jelentőségét mutatja, hogy négy tájvédelmi körzet és húsz természetvédelmi terület mellett a különleges helyszíneket nemzetközi jogszabályok is védik: két ramsari terület (vízimadarak védett tartózkodási helye), egy bioszféra-rezervátum található a térségben, maga a puszta pedig az UNESCO Világörökség része.
    Nagy István egy felmérés eredményeit ismertetve azt mondta, az elmúlt évek természetvédelmi törekvései a lakosság számára is kézzelfoghatók: míg 2018-ban a megkérdezettek 78,5 százaléka hallott a hazai nemzeti parkokról, 2021-re ez az arány megközelítette a 94 százalékot.
    A 62 bemutatóhely, a 38 látogatóközpont, a 4 arborétum, a 6 tájház, a 40 idegenforgalmi hasznosítású barlang mellett ugyancsak fontos a védett területek természeti és kultúrtörténeti értékeit bemutató, döntően önállóan is bejárható, csaknem ezer kilométer hosszú tanösvényhálózat - mondta, megjegyezve, hogy ezeken a területeken a látogatószám 2010 óta csaknem 30 százalékkal nőtt, és éves szinten már meghaladja az 1 millió 650 ezret.
    Nagy István végezetül arra hívta fel a figyelmet, hogy a természetvédelem egyre inkább teremtésvédelem, amelybe az ember is beletartozik, felelősséggel tartozunk érte.
    Medgyesi Gergely Árpád, a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatója arról beszélt, hogy a Hortobágy Európa legnagyobb füves élőhelye, szikes pusztája, amely alig változott az elmúlt 30 ezer évben. A Magyarországon eddig megfigyelt 420 madárfajból több mint 380-at a Hortobágyon azonosítottak - jelezte.
    Aradi Csaba, a HNP egykori igazgatója személyes hangvételű beszédben emlékezett meg az elmúlt ötven évről, a pásztorok életéről, a pusztai állatállomány alakulásáról, a természetvédők küzdelmes munkájáról.
    A találkozó csikósok bemutatójával, pásztor ételek kóstolásával, majd pusztai kocsikázással fejeződött be.(F:MTI)

2022. július 31., vasárnap

Pásztormunka...

A pásztortársadalomban fönnáll egy belső tagozódás. Ez koronként és térségenként eltérő módon és többféle rendezőelv szerint alakult ki. Ezek egyike a foglalkozási, mondhatnánk szakmák közötti rangsor, ami nagyban függött a táj adottságaitól és így a legeltetési lehetőségektől; ennek következtében attól is hogy az adott szakma hány fővel képviseltette magát azon a vidéken. Azonban fel lehet állítani egy általános, elterjedtebb rangsort, az alábbiakban fontossági sorrendbe szedve:

  • gulyás – azaz marhapásztor, a gulya őrzője
  • csikós – „lópásztor”, a ménes legeltetője, őrzője
  • juhász – juhpásztor, a juhnyáj őrzője
  • kondás, kanász – disznópásztor, a konda vagy falka őrzője - előbbi minden este hazahajtotta, utóbbi kint teleltette a disznókat azaz ridegen tartotta
  • csordás és a csürhés – az istállóban tartott, csak napközben kihajtott négylábú állatok őrzője

A szárnyasok őrzésével többnyire gyerekeket bíztak meg, így mindenütt a rangsor végére kerültek, ezek közül a libapásztor, a ludas említhető meg.

2022. június 11., szombat

Hortobágyi lovasnapok


Két év kényszerpihenő után ismét megrendezik júliusban a hortobágyi lovasnapokat: a háromnapos rendezvényen hatszáz lovas - mintegy ezer lóval - versenyez majd a pusztán - közölték a szervezők pénteken sajtótájékoztatón az eseménynek otthont adó mátai lovaspályán.

Medgyesi Gergely Árpád, a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. ügyvezetője felidézte, hogy 2019-ben 22 ezer látogatója volt a lovasnapoknak, két év kényszerszünet után hasonló érdeklődésre számítanak.

    A szakember szerint a lovasnapok a Hortobágy egyik legfontosabb rendezvénye, amelyen mindenki megismerkedhet a térségre jellemző pásztorkultúra múltjával és jelenével, a mátai ménesben folyó munkával, valamint a páratlan fogatgyűjteménnyel.
    Papp László (Fidesz-KDNP), Debrecen polgármestere felidézte azt a szoros kötődést, amely Debrecen és Hortobágy kapcsolatát évszázadokon át jellemezte, amikor még Debrecen birtoka volt a puszta. A megyeszékhely ma is fontos turisztikai értékként tekint Hortobágyra, ezért is vesz rész a lovasnapok megrendezésében - tette hozzá.
    Az idei lovasnapokon egyebek mellett díjugrató- és fogathajtó versenyek lesznek, megrendezik az országos csikósbajnokságot és a Hortobágyi vágta nevet viselő selejtező futamot, amelynek a győztesei részt vehetnek az őszi Nemzeti Vágtán.
    A lovasprogramok mellett négyszáz táncos szórakoztatja majd a vendégeket, a gyerekeket kézműves programokkal várják, és nem lesz hiány a bográcsokban rotyogó hagyományos pusztai eledelekből sem - hangzott el a sajtótájékoztatón.(F:MTI)

2022. április 24., vasárnap

Kihajtás a Hortobágyon

A hagyományos Szent György-napi kihajtási ünnep keretében indították el a pusztai legelőkre szombaton az állatokat a Hortobágyon. Elsőként a rackanyájat hajtották át a Kilenclyukú hídon, de felsorakozott az érdeklődők előtt a lovas fogatok mellett a hatos szürkemarha- és a ritkaságszámba menő négyes bivalyfogat is.

    Medgyesi Gergely Árpád, a Hortobágyi Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója emlékeztetett arra, hogy a pásztorok életének mindig egyik kiemelkedő eseménye volt Szent György-napja: ekkor hajtották ki az állatokat a téli szálláshelyükről.
    Az ország legnagyobb, a borjakkal együtt mintegy 2800 szürkemarhából álló gulyáját legeltetik a Hortobágy általuk kezelt kilencezer hektáros területén, a teljes puszta területének csaknem tíz százalékán - mondta el az igazgató a helyszínen az MTI-nek.
    Hozzátette: a marhákon kívül 1500 racka tapossa a gyepet a pusztán, a nóniuszménesük pedig 260 lóból áll. A csikók születése hamarosan befejeződik, így ők is csatlakozhatnak rövidesen a kint legelő méneshez.
    Medgyesi Gergely Árpád jelezte: bár hosszú ideje nem volt eső a pusztán, a hortobágyi legelők nagyon erősek tápanyagban, így megfelelő eledelhez jut minden állat a puszta különböző területein.
    Bodó Sándor, a térség fideszes országgyűlési képviselője, az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) foglalkoztatáspolitikai államtitkára azt mondta, a pásztorokat a kitartás, a felelősség és a munka szeretete jellemzi.
    A tárgyiasult eszközök közül "sok használati tárgy, ruházat valahol itt született a Hortobágy folyó partján" - utalt a máig fellelhető, pusztából származó eszközökre az államtitkár.
    A szombati Szent György-napi kihajtási ünnepen fellépett a Debreceni Népi Együttes, majd bemutatták a közönségnek a Hortobágy eddigi és új örökös pásztorait, a számadók pedig - akiknek az őszi behajtáskor kell számot adniuk a nyájak szaporulatáról - átvették megbízóleveleiket.
    A Hortobágy folyó partján lévő vásártéren kirakodóvásár várta az érdeklődőket, akik megkóstolhatták a bográcsokban készült pusztai ételeket is.(F:MTI)

2021. május 30., vasárnap

Csanak

Egy darab fából faragott, különféle formájú és díszítésű, nyeles vagy egyfülű edényke, amellyel az erdőt-mezőt járó ember a forrásból vizet merített. Egyéb elnevezése: ivóbegre, ivókalány, ivócserpák, merítőcsésze, pásztorkanál, vadászkanál stb. Korai formái az időszámításunk kezdetéről való leletekből kerültek elő. A későbbi festmények, rajzok arról tanúskodnak, hogy az utasoknak nélkülözhetetlen eszköze volt: övükre vagy a tarisznya szíjára függesztve vitték magukkal. A magyarságnál a Dunántúlon és a Felföldön terjedt el, míg az alföldi pásztorságnál jellegzetesen hiányzik. A Kárpátok vidékének román és szláv lakosságánál és a szerbeknél is még elterjedtebb. A megnevezés oszmán-török eredetű. (A szó és tárgy nagy földrajzi elterjedtségét jól mutatja, hogy csanacs formában – ’egy darab fából faragott kanálszerű merítő’ – ismerik Mongóliában is.) Hazánkban a legutóbbi időkig a vadászok és a pásztorok őrizték meg használatát. Leggyakrabban a tarisznya szíjához csatolva hordták, ritkábban a tarisznyában. Mivel a nap, a szél hatásának állandóan ki volt téve, száraz, a hasadásra nem hajlamos szilvafából, vadkörtefából, galagonyafából, juharfából faragták. Elkészítéséhez – a kinagyolás után – a faragókésen kívül görbekésre is szükség volt, ezzel vésték ki az edényke belsejét, öblét. – Gazdag változatai két nagy csoportra oszthatók: kanál formájúakra és csésze formájúakra. Mindegyiknek van a víz merítésére alkalmas öble, csészéje, továbbá fogója, ill. füle. A változatosság mind a formákra, mind a fülekre jellemző. Változataival a szomszéd, a balkáni és a többi európai népek pásztorkultúrájában is találkozunk, a formáknak, a díszítő technikáknak és a díszítményeknek leggazdagabb változatai nálunk alakultak ki. Valószínűnek tartjuk, hogy a pásztorok, ill. falusi emberek régebben a kanálformájúakat használták, s a pásztorok között csak a múlt században terjedtek el az edényformájú csanakok a vadászok által használt formák hatására. Ilyen többek között a Ny- és D-Dunántúlról ismert csőrös forma is, amelynek közeli rokonait határainkon túl, dél felé találjuk vésett mértanias díszítményekkel, spanyolviasz berakással. A nógrádi, hevesi pásztorok a régebbi, kanál formájú merítő edénykéket – a Dunántúlon „kapinyá”-nak is nevezték – ritkán s inkább csak vésett díszítménnyel látták el. Ezeknél sokkal változatosabb, gazdagabb formaváltozatokat találunk a füles csészeformájúak között. Köztük két típus a leggyakoribb: az egyik, amelynek a csészéje gömbölyített, a másik, amely különböző csészeformákat követ. Az utóbbi formák valószínűleg csak a múlt században alakultak ki nálunk. Csak Heves megyéből ismert az ún. kacsacsőrű forma, amelyet – ismereteink szerint – mindössze két-három pásztor faragott. Ez hosszúkás forma, csészéje csak a keskenyedő vége felé nyitott. Hasonló megoldású rokonait a Balkánon, Bulgáriában találjuk. A régi Felső-Kis-kunságban kúp alakú tejhordó fakanta. A szálláskertből vitték benne a városi házba a tejet. Baranyában, ill. a D-Dunántúlon kifejezetten bőredény formákat utánzó faragásúakat is találunk; a forma sejthetően balkáni vagy még inkább török kapcsolódású. – A legrégibb példányok díszítő technikája a → vésett díszítés és a → spanyolozás (a Dunántúlon), a későbbieké a → domború faragás. A díszítmények között a csipkézett vagy hullámvonalas szegélydíszt, a virágokat, a tölgyfát, a tulipánt, a pásztort birkával vagy disznóval, az őzet, a szarvast, a vadászt stb. egyformán megtaláljuk. Valamennyi füles csésze formájú csanaknak legfeltűnőbb sajátossága a fül, ill. a fogórész változatos kiképzése. A felföldi magyar területen a csanak fülén gyakran találhatók kifaragott szobrocskák (állatfigurák, pásztor és kutyája, juhfejő pásztor stb.); ugyanolyan jellegű figurák, mint az É-i Kárpátok vidékének szlovák és lengyel pásztorfaragásain közelebbről a cserpákokon, ill. azok fülein. A csanakok füle gyakran összekunkorodó kígyóalak. A fül és a csészerész külső felülete rendszerint faragással díszített, bár előfordulnak olyan példányok is, amelyek díszítetlenek, de nemes formájúak. – Irod. Bátky Zsigmond: Útmutató néprajzi múzeumok szervezésére (Bp., 1906); Bátky Zsigmond: Pásztor ivópoharak (Bp., 1928); Madarassy László: Művészkedő magyar pásztorok (Bp., 1935); Gušić, Marian: Primjerak posavke pastierske čaše. Tkalčičev zbornik (I., Zagreb, 1955); Manga János: Magyar pásztorfaragások (Bp., 1972). (F:Magyar Néprajzi Lexikon)

2020. november 29., vasárnap

Hortobágyi behajtás

A hideg idő beálltával, ahogy a napok egyre rövidülnek, a Hortobágyon a régi népszokás hagyományait követve a pásztorok és jószágaik egyaránt a télre készülődnek, az állatok elindulnak a pusztai legelőkről a téli szálláshelyükre, mivel a legelők már nem biztosítják a kellő mennyiségű táplálékot. Szombaton és vasárnap a szürkemarhák behajtásával kezdődött meg a téli szálláshelyek elfoglalása, hétfőn pedig a racka juhok indulnak el a pusztából téli otthonukba. Az idén mintegy 3000 szürkemarhát, 1100 rackát, 390 merinó juhot és 400 bivalyt hajtanak be a pásztorok a szálláshelyekre. (mti)