Elődök tisztelete 2.

02.2

Timkó Imre 
 (1875. október 21. – 1940. február 2.): 
agrogeológus. Részt vett a hazai agrogeológiai felvételi módszerek kidolgozásában. Közreműködött az Ecsedi-láp. és a Hanság lecsapolási munkálataiban.

02.4

Manninger Rezső 
(1890. július 7. – 1970. február 4.) 
állatorvos, egyetemi tanár.  1928-ban megszervezte és 1943-ig vezette az Országos Állategészségügyi Intézetet.

02.5

Dudich Endre 
(1895. március 20. – 1971. február 5.) 
Kossuth-díjas magyar zoológus, egyetemi tanár. A magyar zoológia kiemelkedő alakja. 

Szabó Gusztáv 
 (1879.febr.5. - 1963.júl.4) 
a mezőgazdaság műszaki fejlesztése terén végzett kiemelkedő munkát. Nagy szerepe volt a gépbemutatók, a mezőgazdasági erőgépek szántóföldi vizsgálatának bevezetésében. A Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet munkájában is tevékenyen részt 

vett.

02.6

Gothard Sándor 
 (1859. febr. 6. – 1939. júl. 14.):  
mezőgazdász, mezőgazdasági szakíró, elméleti mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozott, A család herényi és iszkázi birtokát mintagazdasággá fejlesztette. Igen sok cikket, számos könyvet írt.

02.10

Csizmadia Ernő 
(1924. február 10. – 1984. november 14.)
agrárközgazdász, egyetemi tanár, az MTA tagja. Szövetkezetelméleti kutatásokkal, az agrár-ipari fejlődés törvényszerűségeinek vizsgálatával foglalkozott. 

Soó Rezső 
(1903. aug. 1. – 1980. febr. 10.) 
Kossuth-díjas  botanikus, egyetemi tanár, az MTA tagja .  Alkotó tevékenységének három kiemelkedő munkája, a Növényföldrajz, a Jávorka Sándorral közösen írt A magyar növényvilág kézikönyve és a Fejlődéstörténeti növényrendszertan.

02.11

Balás Géza 
(1914. február 11. – 1987. január 31.) 
kertészmérnök, biológus, zoológus, egyetemi tanár, kandidátus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

02.12

Surányi János 
 (1886. febr. 12. – 1965. nov. 8.) 
mezőgazdász, egyetemi tanár, az MTA tagja , Kossuth-díjas. Egyes takarmánynövények honosítása (takarmánycirok) és a búza, kukorica termesztésének korszerűsítése területén ért el kimagasló eredményeket.

02.13

Nagyváthy János 
(1755. január 19. – 1819. február 13.)  
első rendszeres magyar nyelvű munkája A szorgalmas mezei gazda címmel 1791-ben jelent meg. Ebben a művében a mezőgazdasági termelés minden oldalát feldolgozta.  

Rodiczky Jenő 
(1844. febr. 13. – 1915. jan. 4.) 
gazdasági akadémiai tanár. Közgazdaságtant, statisztikát, gyapjúismeretet, valamint növénytermesztést egyaránt tanított a Magyaróvári Gazdasági Akadémián. Széles körű gyakorlati és gazdag szakirodalmi munkásságot fejtett ki. 

02.15

Porpáczy Aladár 
(1903. dec. 17. – 1965. febr. 15) 
Kossuth-díjas kertészmérnök, növénynemesítő, a magyar korszerű gyümölcsnemesítés megalapítója és megszervezője, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Rapaics Raymund 
(1885. február 15. – 1954. március 19.) 
botanikus, biológus, tudománytörténész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

02.16

Arany Sándor 
 (1899. márc. 4. – 1984. febr. 16.):  
talajvegyész, Kossuth-díjas. Nevéhez kapcsolódott számos olyan módszer és minőségi mutató hazai bevezetése, melyet ma is használnak a szikes talajok vizsgálatánál (pl. Arany-féle kötöttségi szám, KA).

Fehér Dániel
(1890. október 27. – 1955. február 16.)
erdőmérnök, mikrobiológus, növényfiziológus, botanikus. A mikroorganizmusok élettanával kapcsolatos talajbiológiai kutatásaival nemzetközi hírnevet szerzett.

Natter-Nád Miksa 
(1893. február 16. – 1982. április 7.) 
újságíró, biológus. 1913-tól jelennek meg mezőgazdasági és kertészeti növényekről szóló ismertetései.

02.17

Sáringer Gyula Ede 
 (1928. dec. 2. – 2009. febr. 17.) 
Széchenyi-díjas magyar agrármérnök, entomológus, ökológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A kísérletes rovarökológia és a növényvédelmi állattan neves kutatója. 

02.20

Räde Károly 
(1864. márc. 11. – 1946. febr. 20.): 
kertész. 1893-ban az akkor létesült Kertészeti Tanintézet díszkertészeti részlegének megszervezésében vett részt. 1894 – 1914 között a Tanintézet vezető főkertésze, a dísznövénytermesztés, a virág-, zöldség- és gyümölcshajtatás oktatója.

Guba Sándor 
(1927. ápr. 17. – 1984. febr. 20.) 
 mezőgazdasági mérnök, főiskolai igazgató, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa. Fő kutatási területe a magyarországi szarvasmarha- és sertésállomány termelőképessége volt, kialakított új törzstenyészeteket.

02.21

Chernel István 
(1865. máj. 31. – 1922. febr. 21.) 
A madártani kutatások kiváló művelője. Az ornitológia területén főműve a Magyarország madarai című háromkötetes könyv.  

02.22

Pethe Ferenc 
(1762. március 30. – 1832. február 22.) 
újságíró, gazdasági szakíró, az első magyar gazdasági szaklap szerkesztője. Keszthelyi Georgikon egyik szervezője, tanára, majd vezetője. 

Mathiász János 
(1838. febr. 22. – 1921. dec. 3.) 
világhírű magyar szőlész-borász.

 A magyar és a világ szőlészetének és borászatának megmentőjeként végezte munkáját, amikor a filoxéra vész elpusztította a szőlőtőkéket az egész világon.

02.24

Hankóczy Jenő 
(1879. február 24. – 1939. március 2.) 
mezőgazdasági kutató, a búza- és lisztminőség kérdésének nemzetközi szakembere, a "farinométer" feltalálója.

02.25

Képessy József 
(1818. február 25. – 1876. október 25.) 
vízépítő mérnök, országos középítészeti felügyelő, a Tisza-szabályozás egyik első, meghatározó egyénisége. 

02.26

Ormos Imre 
 (1903. máj. 27. – 1979. febr. 26.): 
kerttervező, egyetemi tanár, Kossuth-díjas. Számos tanulmánya jelent meg : A házikertek berendezése, A kerttervezés története és gyakorlata, Kertészeti földméréstan és kerttechnika. 
   

’Sigmond Elek 
(1873. február 26. – 1939. szeptember 30.) 
vegyészmérnök, az MTA tagja, a korszerű talajtani kutatások megalapozója Magyarországon. 

02.27

Karch Alajos 
(1869. febr. 27. – 1939. szept. 3.): 
Malomgépeket szerkesztett és malmot tervezett, nevezetes a hat hengerrel őrlő gépe és a daratisztítóval egyesített síkszita . Gépeivel önműködő kismalmokat hozott létre.   

02.28

Jankó Sándor 
(1866. febr. 28. - 1923. máj. 14.) 
erdőmérnök , erdészeti tudományok műszaki kérdéseivel, tervezésével foglalkozott. Az első magyar nyelvű fotogrammetriai szakkönyv (Fotogrammetria, 1917) szerzője.