Miközben a világon egyre kevesebb az irányító típusú férfi, és egyre több az ambiciózus nő, bennünk, nőkben felmerül a kérdés: hogyan hat majd a jelenség a Mi életünkre? A kutatók meglepő felfedezésekre jutottak- jót is, rosszat is tartogat számunkra a jövő.
Ha valakinek pénisze volt, az a régi időkben igen sokat jelentett. A srácokra sok feladat és felelősség hárult: nagy és veszélyes emlősökre vadásztak, háborúban hadat viseltek, és leigázták a pozíciójukra vágyó ellenségeiket. Ehhez a szerephez alkalmazkodott a viselkedésük is, hiszen az, aki itt sikeresnek bizonyult, rangban a csoport többi tagja felé emelkedhetett, és nem utolsó sorban nagyobb eséllyel nyerhette el a hölgyek szívét.
A nők szexuális vonzódása ugyanis a szerint alakult, mennyire találták a férfit képesnek arra, hogy családjukat, gyermekeiket megvédjék és eltartsák- erről pedig biológiai jelek garmadája tájékoztatta őket. A neurobiológusok szerint azok a nők azokat a férfiakat részesítették előnyben, akik tekintetük erejében, intelligenciájukban, anyagi javaikban, vezetési stílusukban kiemelkedtek a többiek közül, akiket ma alfahímeknek is nevezhetnénk.
A Nature Neuroscience-ben 2007-ben megjelent tanulmány szerint a nőstények- pontosabban nőstény egerek- agyát domináns hímegerek feromonjaival stimulálva olyan sejtek jönnek létre az agyukban, melyek az alfahímekhez vezetik őket a párválasztás során.
Úgy tűnik azonban, hogy a jól ismert férfiviselkedés- a macsóság, a kakaskodás, az állandó pozícióféltés eltűnő félben van, amióta a nők szerepe megerősödött a párkapcsolatokban, a gazdaságban és a munkaerőpiacon.
Mi történik majd a férfiakkal, ha elvesztik hagyományos domináns, pénzkereső pozíciójukat a társadalomban? Csak képzeljük el, mi lenne a pávával, ha megunná mutogatni a farktollait, a kossal, ha felhagyna az agancspróbáló küzdelemmel, vagy a hatalmas oroszlánnal, ha lemondana diadalmas őrjáratáról?
Vajon az emberek túl tudják tenni magukat az alfahím eltűnésén?
Jelenleg annak az esélye, hogy egy nő olyan férfit találjon, aki hozzá hasonlóan tanult, és emellett biztos anyagi háttérrel rendelkezik, kicsi, és a kutatások szerint egyre csökken. A lányok több diplomát szereznek, legyen szó érettségiről, egyetemi alapképzésről, mesterképzésről vagy doktori tanulmányokról. Lényegesen kevesebb fiú iratkozik be az egyetemre, mint lány, és még kevesebb az, aki eljut a diplomázásig.
Ezekből a statisztikákból úgy tűnhet, hogy a srácok egyszerre lusták és lógósok, és eszünkbe juthat a Felkoppintva legénycsapata, azok a srácok, akik sör- és PlayStation maratonokat rendezve, szüleiktől lejmolva habzsolják az életet (egyébként azt is felmérték, hogy kétszer annyi 24 és 34 év közötti fiú van, aki még a szüleivel él, mint lány!)
Leonard Sax könyvében (Boys Adrift: The Five Factors Driving the Growing Epidemic of Unmotivated Boys and Underachieving Young Men) olyan lényeges faktorokat gyűjtött össze, melyek meghatározóak lehetnek egy, a fiúk fejlődését gátló korszakban: ilyenek a számítógépes játékok, a környezeti mérgező anyagok és a tény, hogy kultúránk elhanyagolja a fiúból férfivá érés mozzanatát. Sax megjegyzi, hogy a jelenség nem csak a nyugati társadalmakra érvényes, és tagadja, hogy az a nők sikerességének következménye lenne. „Gondoljunk csak Katarra, az államra ahol a nőket ma is elnyomják, mégis egyre nagyobb az alulmotivált fiúk és férfiak aránya.”
Akármi is az oka annak, hogy a férfiak irányító szerepe csökken, a nők sikeressége a felsőoktatásban minden bizonnyal átrendezi majd a munkaerőpiacot. Már ma is megfigyelhető egyfajta nemek szerinti eltolódás. Igaz ugyan, hogy a nők számára csak 77,8 cent jut minden olyan dollárra, amit a hasonló munkát végző férfi keres, a mostani gazdasági válság homlokegyenest ellenkező irányba látszik gördíteni a folyamatokat. Ugyanis azok a területek, ahol a férfiak vannak többségben- például az építő és gyáripar- jelentős károkat szenvedtek, míg a nőket foglalkoztató oktatás és egészségügy szinte érintetlen maradt.
2008 novemberétől 2009 áprilisáig csaknem 2,5 millió férfi vesztette el az állását, de csak 700.000 nőt bocsátottak el. Néhány közgazdasági szakértő úgy gondolja, az új, „tudásalapú közgazdaságban” a nők jobban megállják majd a helyüket, mivel itt az érzékenység, az intuíció és az együttműködés képessége többet használnak majd, mint az alfahímek hatalmi játszmái.
Ez az új, nő-központú modell a nemek kiegyenlítődését látszik jelezni, nem pedig azt, hogy elszakadtunk a hagyományoktól. Az emberi történelem eddigi szakaszára visszapillantva azt látjuk, hogy a család ellátása nem kötődött olyan szorosan a pénzkereséshez, mint manapság, hiszen a vadászat, a földművelés, a gyűjtögetés, a ruházat és a hajlék elkészítése, az összegyűjtött javak megvédése ugyanolyan fontos volt a családok életében.
„Őseinknek maguknak kellett megtermelni a család és az egyén számára szükséges anyagi és szociális javakat”, mondja Elisabeth Pillsworth evolúciós antropológus (UCLA's Center for the Study of Women). „Ez kölcsönös függést eredményezett férfiak és nők között.”
Ahogy azonban a gazdaságban a pénz vált uralkodóvá, „készpénzzel bárki bármit megvásárolhatott, amire csak szüksége volt. Mivel a férfiak váltak a fő pénzkeresőkké, ők vállalták magukra a család ellátásának kizárólagos szerepét. Most, hogy a nők a férfiakhoz hasonlóan pénzt keresnek- sok esetben többet, mint a srácok- a férfiak méltán érzik úgy, hogy régi szerepük eltűnőben van.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése