Egyre szélesebb körben kerülnek nevesítésre és tudatosul az állampolgárokban az erdők közjóléti valamint környezet- és természetvédelmi szerepének minél magasabb szintű érvényesülése érdekében végrehajtott (vagy adott esetben éppen végre nem hajtott) erdőgazdálkodási feladatok, tevékenységek. Ezek költségeit és hasznosságát, valamint az erdők ún. nem anyagi jellegű szolgáltatásainak értékét nagyon nehéz számokban kifejezni. Emiatt a következőkben felsorolás jelleggel ismertetett fontosabb állapot- és teljesítményadatok csak hozzávetőlegesen tudják érzékeltetni az ágazat valós teljesítményét, és annak valós értékét, hasznosságát.
Az erdőterület megoszlása rendeltetés szerint: gazdasági rendeltetésű erdő 63,5%, védelmi rendeltetésű erdő 35,2%, míg az egészségügyi-szociális, turisztikai, oktatási rendeltetésű erdő 1,3%. Az elmúlt időszakban a gazdasági erdő rovására a védelmi erdők aránya tovább növekedett. Az erdővagyon (termőföld és a faállomány, stb.) értéke nem szerepel a kimutatásokban, valamint az erdővagyon értékében bekövetkező változások sem kerülnek kimutatásra.
Magyarország összes földterületének több mint egyötöde (2 millió hektár) az erdőgazdálkodásba vont terület, amelynek 94%-át (1,9 millió hektár) borítja faállomány. A faállománnyal borított területet alapul véve az ország erdősültsége 20,5%. Ez alapján a szántó után az erdő a második legnagyobb területű művelési ág az országban.
A magas területi részarány ellenére az erdőgazdálkodás éves teljesítménye – ha csak a közvetlen megtermelt értéket tekintjük – a nemzetgazdaság egészében (GDP) mindössze 0,1%-ot képvisel. Az erdővagyon folyamatosan nő, hazánk erdeinek értéke óvatos becsléssel is jelentősen meghaladja az 1000 milliárd forintot.
Az erdőből származó faanyagra és erdei melléktermékekre épülő úgynevezett fa- és nem faalapú iparban és egyéb gazdasági ágazatokban hozzáadott értékkel együtt azonban jelentősen nagyobb részarányról beszélhetünk.
Magyarország erdőterületein nagyobbrészt lombos fafajokból álló elegyes erdőtársulások találhatók. A lombos erdőállományok részaránya 87%, míg a visszaszorulóban lévő fenyő erdőállományok mindössze 13%-nyi területen vannak jelen. Az őshonosnak tekinthető főfafajú erdőállományok aránya meghaladja az 57%-ot. Az idegenhonos erdőállományok közül érdemes kiemelni még az akácosokat (23%) és a nemes nyarasokat (7%).
A faállományok összesített fatérfogata a korábbi tendenciáknak megfelelően az elmúlt évben is gyarapodott, a 2008. január 1-i állapot szerint csaknem 352 millió köbmétert tesz ki. Az élőfa-készlet anyagi értéke több mint 1000 milliárd Ft.
Az erdőtervezett területek tulajdoni megoszlása az Országos Erdőállomány Adattár alapján a következő:
– állami tulajdon: 1,155 millió hektár (56,9%);
– közösségi tulajdon: 0,020 millió hektár (1,0%);
– magántulajdon: 0,855 millió hektár (42,1%);
Az erdőgazdálkodói nyilvántartás adatai szerint az ország erdőterületének több mint 89%-án tevékenykedik az erdészeti hatóságnál bejegyzett erdőgazdálkodó.
Az állami tulajdonú erdőkben folyó gazdálkodás szakmai színvonala összességében jó. Az állami erdők kezelése összhangban van a társadalom által meghatározott és az erdőtörvényben, illetve a természetvédelmi törvényben megszabott szakmai követelményekkel. A 19 állami erdőgazdasági zrt. és a 3 HM erdőgazdasági zrt. elsősorban a gazdálkodásuk során megtermelt források felhasználásával több évtizede biztosítja a kezelésében lévő erdőterületek védelmi, közjóléti funkcióinak magas színvonalú teljesülését.
A magán és közösségi tulajdonban lévő területek gazdálkodása vegyesebb képet mutat. A közel 33 ezer, az erdőgazdálkodásban általában járatlan gazdálkodó jellemzően kis üzemi területeken gazdálkodik (kb. 25 hektáros az átlagos üzemméret). Az erdőgazdálkodók mögött mintegy 300 ezer fős erdőtulajdonosi kör áll. Egy-egy földrészletet akár több tucatnyi, sokszor igen különböző érdekeltségű tulajdonos birtokol, így a fenntartható erdőgazdálkodás és a tulajdonosi érdek
összehangolása sok esetben nehézséget okoz. Ezen a helyzeten remélhetőleg sokat segít majd a kiépülőben lévő szaktanácsadási rendszer, és a folyamatosan bővülő szakirányítói és integrátori hálózat.
Az Európai Bizottság ún. pilot program keretében vizsgálja a Csaholc-Garbolc közösségi jelentőségő természeti (Natura 2000) területtel kapcsolatos panaszt, amely a magán-erdőgazdálkodást érinti. A hatósági vizsgálat során megállapításra került, hogy az erdőgazdálkodási tevékenység során az ún. élőhelyvédelmi irányelv céljait, valamint a helyi genetikai értékek megőrzését és fenntartását figyelembe véve folyt az erdőgazdálkodási tevékenység.
Ezzel együtt a 2009. évi, az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló XXXVII. törvény 113. §-ának (15) bekezdése kimondja, hogy a védett természeti területnek nem minősülő, külön jogszabály szerinti Natura 2000 területeken található erdőre, erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterületekre vonatkozó üzemtervi előírásokat az erdészeti hatóság a védett természeti területek természetvédelmi kezeléséért felelős szerv közreműködése mellett a törvény hatálybalépésétől számított egy éven belül felülvizsgálja, és az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekre vonatkozó 275/2004. (X. 08.) Korm. rendeletnek megfelelően szükség szerint módosítja.
A közösségi jelentőségű természeti területeken (Natura 2000) lévő erdőkben a közösségi céloknak megfelelő, fenntartható erdőgazdálkodás folytatása érdekében a szükséges jogszabályalkotások és felülvizsgálatok 2009. év végéig lezárulnak.
A fakitermelés 2008-ban is az ágazat legfontosabb bevételi forrása volt. Az évi folyónövedékből, amely 13,1 millió köbméter, az erdőtervek szerinti maximális kitermelési lehetőség 10,4 millió köbméter. 2008-ban az erdőgazdálkodók több mint 100 ezer hektár erdőterületen végeztek fahasználati tevékenységet, amiből a véghasználatok 32 ezer hektárt tettek ki. Fatérfogatban ez 7 millió (véghasználatban 5 millió) köbmétert jelentett, ami az erdőtervi éves kitermelési lehetőségek 67,6%-a. Ez a tartamos gazdálkodás feltételeinek messzemenően megfelel.
Az erdőgazdálkodók a jogszabályokban előírt erdőfelújítási kötelezettségeiknek jó színvonalon tettek eleget. A tárgyévi erdőfelújítási első kivitelek nagysága 19,6 ezer hektár, amelyből 0,25 ezer hektár erdőfelújítást pótló erdőtelepítés (csereerdősítés) volt. Az első kivitelek közül a mesterséges erdőfelújítások részaránya 53%, a magról történő természetes felújításoké 18%, a természetes sarjaztatásé pedig 29%. A tárgyévben befejezett erdőfelújítások területe 17,5 ezer hektár, a tárgyévben keletkezett erdőfelújítási kötelezettség területe 21,5 ezer hektár volt. Az erdősítési hátralékban lévő terület mindössze 6352 hektár, melynek több mint 48%-a befejezés elhúzódása miatti hátralék.
Az uniós támogatásokra alapozottan az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program a 2007-2013 közötti időszakban 70 ezer hektár, a Nemzeti Erdőtelepítési Program pedig hosszabb távon – 35-50 év alatt – 683 ezer hektár erdőtelepítéssel számol. Az erdőtelepítések üteme azonban az egyes években jelentősen változó tendenciát mutat, így a tenyészeti időszakokat tekintve 2004-2005-ben 7657 hektár.
2005-2006-ban 13989 hektár, 2006-2007-ben 18948 hektár, míg 2007-2008-ban mindösszesen 7332 hektár új erdő telepítésére került sor, melynek egyik oka a csökkenő támogatási egységár lehetett.
Az erdészeti társaságok 2004. év óta folyamatosan, évente részt vesznek az úgynevezett erdőművelési célú közmunka programban, amelyről a tapasztalatok alapján megállapítható, hogy a legszervezettebben működő közmunkaprogramok egyike. Az elmúlt évek tényszámai alapján öt év alatt az erdőkben csaknem 8,1 milliárd forint értékű közmunkaprogram valósult meg az alábbi finanszírozási megoszlás szerint:
– Minisztériumok 3819,1 millió forint
– ÁPV-MNV Zrt. 2632,4 millió forint
– Saját forrás 1605,4 millió forint
Összesen 8056,9 millió forint
A közmunka programok során foglalkoztatott munkanélküliek létszáma 2004-2008. években 9304 fő.
Az európai erdő egészségi állapot monitoring rendszer hazai adatai alapján a magyar erdők egészségi állapota megfelelő, de az előző évhez képest enyhén romlott.
Több mint 2200 hektár erdősítés szenvedett gombák okozta károsítást.
További veszteségeket szenvedtek a fiatal erdők az aszályos időjárás miatt, közel 650 hektáron elpusztultak a csemeték, az erdőgazdálkodók többletköltsége meghaladta a 420 millió forintot. Az erdősítésekben közel 85 hektár tűzkárt regisztrált az erdészeti hatóság.
A hazai erdők egészségi állapotának vizsgálatát, esetleges változásának nyomon követését az Erdővédelmi Mérő és Megfigyelő Rendszer (EMMRE) hivatott ellátni, mely több – az MgSzH Erdészeti Igazgatósága és az ERTI által működtetett – alrendszerből áll. A 2008. évre vonatkozóan megállapítható, hogy országos átlagban a kimutatható károk, károsítások mértéke csökkent az előző évhez viszonyítva. A több mint 1220 db mintavételi helyen végzett, az erdők egészségi állapotát jól tükröző koronaállapot felvétel (EVH) levélvesztés adatai alapján kimutatható, hogy az összes mintafák közül az egészséges egyedek 43,6%-ot, míg a gyengén károsodott egyedek 38,1%-ot képviselnek. E két kategória együttesen 4,4%-os javulást mutat az előző évi országos állapothoz képest. Figyelemre méltó azonban, hogy a teljes egészségi állapotot lefedő 5 kategória felső két (erősen károsodott illetve elpusztult) kategóriájában 0,4%-os növekedés tapasztalható.
Mindez elsősorban a szélsőséges klimatikus viszonyok következményeivel magyarázható. Az ERTI által összegyűjtött adatok alapján 5779 hektáron volt széltörés, széldöntés, mely értéket az MgSzH megyei erdészeti igazgatóságai is megerősítettek. A 3441 hektáros aszálykár csökkenést jelent, míg a vadkár továbbra is komoly terhelést ró az erdőállományra, ott is elsősorban az erdősítésekre.
Az egészségügyi célú fakitermelések folyamatos végrehajtása ellenére a szúkárosítás országosan továbbra is megfigyelhető, elsősorban a nyugat-dunántúli lucosokat tizedeli. A károsított terület mintegy 1264,6 hektár. A korábbi évek gyapjas lepke károsításának utóhatásaként számottevő tölgypusztulás kezdődött az Északi- középhegységben.
Az illegális fakitermelés mennyisége 2008-ban megközelítette a 400 ha-t, és a 70 000 m3-t, illetve emellett jelentős kárt okozott a természeti rendszerekben. Az illegális fakitermelésnek köszönhetően a Natura 2000 erdőket érintően az Európai Bizottság 2008/2011. számú kötelezettségszegési eljárásban vizsgálja jelenleg az ún. Sajóládi erdőben, továbbá egy pilot program keretében a Girincsi Nagy-erdőben bekövetkezett károsítás felszámolását. A vizsgálatok során megállapításra került, hogy a faállományok összetétele – az erdőfelújításoknak köszönhetően – közelebb került a természetes állapotnak megfelelő fafaj-összetételhez, habár emellett a korosztály összetételük értelemszerűen kedvezőtlenebb lett. Ezekből az esetekből is nyilvánvalóvá vált, hogy az erdővédelem területén komolyabb állami szerepvállalásra, koordinációra van szükség, amelyre vonatkozó garanciákat a 2009. évi, az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló XXXVII. törvény tartalmazza.
Az új erdőtörvény 103. §-ának (3) bekezdésében rögzítésre került, hogy az állam az erdő védelme, károsításának megelőzése, valamint az erdészeti hatósági tevékenységhez kapcsolódó ellenőrzés érdekében az erdészeti hatóság szervezetében – a bejelentések fogadására és kezelésére 24 órában alkalmas – erdővédelmi szolgálatot működtet. Az erdővédelmi szolgálat felállításának szervezési munkálatai az új erdőtörvény kihirdetését követően megkezdődtek, és előreláthatóan még ebben az évben befejeződnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése