Kína, Dél-Korea, az Emírségek, Japán és Szaúd-Arábia a legexpanzívabb Nem múlik el nap anélkül, hogy új földeket ne adnának el. Az erre vonatkozó hirdetések manapság a nemzetközi pénzügyi sajtóban jelennek meg. És az ügyfelek nem hiányoznak. „2008 végén öt ország tűnt ki a többi közül külföldi földvásárlásainak nagyságával: Kína, Dél-Korea, az Egyesült Arab Emírségek, Japán és Szaúd-Arábia - állapítja meg Jean-Yves Carfantan, A világméretű élelmiszersokk, amely holnap vár ránk című kötet szerzője (Choc alimentaire mondial, ce qui nous attend demain Albin Michel, 2009). Együttesen ma már 7,6 millió hektár termőfölddel rendelkeznek országukon kívül, s ez földterület Belgium mezőgazdasági területének csaknem a hatszorosa." Rendkívüli visszhangot kiváltott könyvét és a problémakört a Le Monde ismerteti. A területszerzés természetesen már az első gyarmatosítók idejéből ismert jelenség. Manapság azonban számos közgazdász és nem kormányzati szervezet véleménye szerint a folyamat gyorsul. 2006-ban Kína több afrikai országgal kötött szerződéseket, ezek révén 14 kísérleti gazdaságot hozott létre Zambia, Zimbabwe, Uganda és Tanzánia területén. Carfantan szerint 2010-ig egymillió kínai paraszt telepedhet le ezeken a földeken. A kivándorlásra jelentkezők azok közül kerülnek ki, akiket a leginkább sújt hazájukban a mai válság. A hivatalos cél a befogadó országok termelésének növelése a kínai technológia segítségével. A Peking által nemesített hibridrizs termésátlaga 60 százalékkal magasabb a nemzetközi átlagnál - de Carfantan szerint már most látható, hogy a termés jórészét Kínába fogják exportálni, hogy biztosítsák az ottani piac ellátását. A mezőgazdasági termények áremelkedése 2007-ben és 2008-ban számos magánbefektető számára vonzóvá tette a földvásárlásokat. A Grain nevű, a biodiverzitás megőrzésén dolgozó nem kormányzati szervezet 2008-ban jelentést tett közzé a mezőgazdasági területek felvásárlásáról, ami - mint ahogy erre a jelentés rámutatott - a gazdasági válságban új stratégiai célkitűzéssé vált a pénzügyi és élelmiszergazdasági szféra számára. Számos állam is hasonló megfontolásokat követ, de őket nem pénzügyi célok mozgatják, hanem az élelmiszer-biztonság elérése. Carfantan szerint céljuk kivédeni a hazai termelésnek a gyors városiasodás és a vízkészletek csökkenése következtében tapasztalható stagnálását. A Közel-Keleten mind kevesebb a termőföld, az olaj-monarchiák az utóbbi három évben nekiláttak a területen kívüli annexumok építésének. Katar Indonéziában, Bahrein a Fülöp-szigeteken, Kuvait Burmában (Myanmar) tett szert birtokokra. Egyáltalán nem meglepő, hogy Kína a külföldi földvásárlásokat kiemelt célként kezeli: ez az ország rendelkezik a világ aktív mezőgazdasági népességének 40 százalékával, de a Föld termőterületének csak 9 százalékát mondhatja magáénak. Japán és Dél-Korea már ma is élelmiszer-szükségletének 60 százalékát külföldről szerzi be. Moamer Kadháfi líbiai vezető legutóbb Ukrajnában ajánlott fel kőolajat és földgázt termőterületek bérléséért cserébe. Az üzletet már csaknem nyélbe ütötték. Csütörtökön indult egy jordániai küldöttség Szudánba, hogy erősítse ott Jordánia már tíz éve tartó mezőgazdasági jelenlétét. De Európában is tapasztalható hasonló jelenség. A France agricole hetilap szerint Románia területének 15 százaléka, több mint 15 millió hektár már más európai országban élő tulajdonosok birtokában van. A „mezőgazdasági delokalizáció" e stratégiájának megvannak a következményei. Mi történik a helyi népességekkel, amelyeket közvetlenül veszélyeztet azoknak a földeknek áruvá válása, amelyeken élnek? Bolygónk 6,7 milliárd lakója közül 2,8 milliárd a parasztok száma, és az éhes emberek háromnegyede vidéken él. Kataszteri nyilvántartás gyakran nem létezik. Hogyan kárpótolják azokat, akik a földből élnek, ha nincs birtoklevelük? „A termelői szervezetek egyre gyakrabban hívják fel a figyelmet a birtokok koncentrációjának kérdésére és a kisparasztok és az exportra termelő agrobiznisz közötti konfliktusokra" - mondta el Benjamin Peyrot, a Szolidáris Népek nevű nem kormányzati szervezet illetékese. Ez a szervezet Montreuilben április 18-19-én nemzetközi fórumot szervez a földhöz jutás kérdéséről. A tanácskozásra indiai, ecuadori, brazil, Burkina Faso-i és fülöp-szigeteki parasztokat is meghívtak. A Szolidáris Népek a használati jog kivívását tűzte ki célul úgy, hogy a földek maradjanak az állam tulajdonában - ellentétben a Világbankkal, amely szerint a tulajdonjogot a parasztoknak kell biztosítani. A nem kormányzati szervezet szakértői szerint a parasztok nem lennének képesek megvásárolni a földet, és még ha azt átadnák is nekik, a legkisebb nehézség esetén kénytelenek lennének eladni. A tulajdonjog csak a bel- és külföldi nagybirtokosok számára lenne kedvező. A termőföldek utáni hajsza másik kényes eleme a beruházó országok és a helyi lakosság közötti együttélés. Carfantan emlékeztetet arra, hogy Madagaszkárban valóságos bombarobbanással ért fel az a bejelentés, hogy 1,3 millió hektár földet bérbe adtak a dél-koreai Daewoo csoportnak. Az ilyen feszültségek elkerülhetetlenek, a külföldi enklávékből így valóságos ostromlott erődök lesznek - mondja a szakember, aki szerint a hosszú távú megoldást az hozhatna, ha a felek megegyeznének a termés megosztásában és a technológia átadásában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése