Zöld atomerőművek

A nukleáris energia segít a klímaváltozás elleni harcban
A globális felmelegedés és az energiaforrások kimerülése miatt elkerülhetetlen az atomenergia térnyerése. Mark Lynas brit környezetvédő szerint ideje, hogy a zöldek is megbarátkozzanak a gondolattal. Az atomenergia környezetbarát, biztonságos és olcsó - írja a fiatal publicista a The New Statesman magazinban.

A nyolcvanas-kilencvenes években a zöldek mereven elzárkóztak az atomenergia felhasználástól. Nem csoda, hiszen az atomreaktor szó hallatán mindenkinek a Three Mile Island-i és a csernobili katasztrófára jutott az eszébe. Az elmúlt években azonban egyre több környezetvédő nyilatkozott úgy, hogy a globális felmelegedés megállítása érdekében újabb atomerőműveket kell építeni. A klímaváltozásért felelős vegyületek legnagyobb része ugyanis a szénerőművekből jut a légkörbe. James Lovelock, a Gaia-elmélet atyja és Hugh Montefiore, a Friends of the Earth környezetvédő szervezet kurátora egyaránt kiállt az atomenergia békés felhasználása mellett. Mindkettőjüket kiátkozták az általuk vezetett szervezetből. És bár Patrick Moore, a Greenpeace egyik alapító tagja is csatlakozott az atomenergia-párti renegátok táborához, a Greenpeace ma is kitart amellett, hogy a biztonságos atomenergia mítosz, ezért a teljes tiltást szorgalmazzák: potenciális atombombának tekintik az atomerőműveket.

„Az atomenergia-ellenesség a szó szoros értelmében vett hitkérdés a zöldmozgalom számos tagja számára a hetvenes évek óta. A nagy környezetvédő csoportok - a Zöld Párt, a Friends of the Earth és a Greenpeace - harminc éve mereven kitartanak az álláspontjuk mellett. A dicséretes következetesség azonban dogmatikus szűklátókörűségnek is tekinthető" - véli Lynas, aki a saját bőrén tapasztalta az ortodox environmentalisták az inkvizíciót idéző módszereit. Amikor három éve egy cikkében először kiállt az atomenergia mellett, környezetvédők a zöld ügy elárulásával vádolták.

Lynas megérti a kritikusait. Régen az atomerőművek nem csak polgári célokat szolgálták. Az energiaszükséglet kielégítése mellett az állam által is támogatott reaktorok látták el dúsított plutóniummal a hadiipart. Ez azonban - legalábbis a nyugati országokban - mára megváltozott.

A radioaktivitással kapcsolatos aggodalmak részben indokoltak: a sugárzás tényleg rákkeltő - ismeri el Lynas. De az atomenergia egészségügyi kockázataival kapcsolatos félelmeket eltúlzottnak tartja. „A veszély sokkal kisebb, mint azt sokan hiszik." A Three Mile Island-i reaktor környezetében élők például alig voltak a természetes háttérsugárzásnál nagyobb radioaktív dózisnak kitéve: a robbanás miatt négy napi természetes háttérsugárzásnak megfelelő radioaktivitást kellett elviselnie szervezetüknek. És bár a Three Mile Island-i katasztrófa hivatalos vizsgálatok szerint egyetlen emberéletet sem követelt, az általános pánik miatt azonban az amerikai kormány kénytelen volt felfüggeszteni a nukleáris erőművek építését.

Lynas szerint a csernobili katasztrófa is kevesebb áldozatot szedett, mint azt sokan gondolják. A robbanás után 28 tűzoltó és a reaktorban dolgozó munkás halt meg sugárbetegségben. Az északi-tengeri Piper Alpha olajfúró-torony 1988-as katasztrófájában 167-en vesztek oda. Ami pedig a hosszú távú következményeket illeti, a Greenpeace 2006-os tanulmánya szerint összesen 140 000 ember halt meg a csernobili robbanás következtében. Lynas szerint azonban nem hitelesek a Greenpeace számításai: az ENSZ Nukleáris Sugárzás Tudományos Bizottsága által készített jelentés 4000 fehérorosz, ukrán és orosz pajzsmirigy-daganatos gyereket regisztrál, de közülük nagyon kevesen volt a gyógyíthatatlan beteg. A bizottság jelentésének következtetése szerint nincs rá semmilyen bizonyíték, hogy 20 évvel a robbanás után egészségügyi katasztrófahelyzet alakult volna ki. A WHO vizsgálata hasonló eredményre jutott. Sőt, még azt is megjegyezte, hogy a reaktor 30 kilométeres körzetében, ahonnét kitelepítették az embereket, a környeztet burjánzani kezdett.

Ha megpróbálnánk statisztikai eszközökkel megbecsülni, hogy mekkora veszélyt jelent az atomenergia, akkor arra a következtetésre jutnánk, hogy még mindig ez a legkevesebb kárt okozó energiaforrás - hivatkozik Lynas David MacKay cambridge-i professzor bizarr bizonyítékokra hivatkozó könyvére, amely szerint egy gigawatt energia előállítása során sokkal kevesebb a kockázat, mint az olaj- és a szénerőművek, illetve a biomassza esetében. Az atomenergia előállítási költségei is jóval alatta maradnak az egyéb módon megtermelt energiának. A negyedik generációs reaktorok pedig olyan nagy hatásfokkal működnek, hogy alig keletkezik sugárzó atomhulladék.

És mi a helyzet a globális felmelegedéssel? Az IPCC tekintélyes kormányközi szervezet felmérése szerint az atomenergia előállítása során nem keletkezik több széndioxid, mint a környezetbarát technológiák alkalmazása során. A környezetvédők elsősorban az alternatív energiaforrásokat (napenergia, vízenergia, szélenergia, biomassza) ajánlják. Az alternatív energia azonban meglehetősen drága, és csak a szükségletek töredékét képes kielégíteni. Még ha az Egyesült Királyság leginkább szeles 10 százaléknyi területét szélerőművekkel építenék be, minden déli tájolású tetőt napelemmel borítanának, és minden használható tengerparton vízerőműveket húznának fel, az így előállított energia akkor sem fedezné az ország szükségleteit.

„A kérdés tehát az, hogy a globális felmelegedés miatt aggódók készek-e az új helyzetben felülvizsgálni atomenergia-ellenes meggyőződésüket. Tudomásul kell venni, hogy már nem a hetvenes években élünk. A világot fenyegető veszélyek nagyobbak, mint a hidegháború idején voltak. És az atomenergia ma nem a veszély forrása, hanem a megoldás kulcsa" - összegzi a cikket Lynas.