Amikor az 1960-as évek végén, dr. Filep Antal felhívta a műemlékvédelmi szakemberek figyelmét a tápi szőlőhegyre vezető Hegysor utca egyedülálló értékére, akkor még a tizenegy telek háza teljes egészében, épségben állt. A Hegysor utca házsorának értéke azóta sem csökkent, annak ellenére, hogy azóta sajnos néhány ház összedőlt. A védett utcakép páratlan hangulata a képek alapján is érezhető, de teljes szépségét csak azoknak mutatja meg, akik személyesen is felkeresik.
Nem tudom, hogy a pannonhalmi apátságnál járva, hány embernek jut eszébe, hogy Táp felé jöjjön le a hegyről, de remélem, hogy egyre többen tesznek így. A Sokoróalján fekvő település ugyanis olyan értékekkel rendelkezik, amelynek kevés párja akad hazánkban. Az apátságtól látótávolságra lévő Tápnál simulnak bele a Sokoró hullámai a Kisalföldbe, településszerkezete és határa ennek megfelelően a két földrajzi forma közötti átmenetet mutatja: a főúttól nyugatra enyhén dombos, keletre pedig sík. A Sokoróalja a honfoglalás óta magyar lakosságú terület volt. Nem véletlen, hogy Táp első írásos említése az apátság összes földjének leírását tartalmazó -1240 körül összeállított- összeírásában olvasható. Tapan (Táp) házainak nagyobb részét -hatból négyet- ekkor a király lovászai lakták. A falu lakossága Enyingi Török Bálint birtokossága alatt áttért a református hitre. Vallásához ezután évszázadokon át kitartóan ragaszkodott a lakosság az új birtokos rekatolizációs törekvései és Pannonhalma közelsége ellenére. Táp 1945-ig a gesztesi Esterházy család birtoka volt, fejlődését jelentősen hátráltatta, hogy elkerülte a Veszprémet-Győrrel összekötő vasútvonal.
A eredetileg egyutcás útifalu (azaz olyan település, amelynek két sor szalagtelke egy átfutó út két oldalán helyezkedik el. A telkek út felőli végén áll a hosszanti telekhatárra épült lakóház, beljebb következik a gazdasági udvar a gazdasági épületekkel.), jelenleg többutcás, szalagtelkes településszerkezetű, ahol a dombokra felfutó kis utcák túlnyomórészt zsellér és törpebirtokos házai alkottak két-három szegényparaszti "zsellérsort". Ezeknek az utcácskák a falu Alsó-, illetve Felső-Szőlő-dűlőire vezető elhelyezkedése azt valószínűsíti, hogy a zsellérek egykori kiköltöztek a szőlőhegyre. Tápon a filoxéra előtt nagy jelentőségű volt a szőlőtermesztés, a település a szomszédos Bársonyos faluról elnevezett Bársonyos borvidékhez tartozott.
A tápi Hegysor
Táp a magyar népi építészet egyik kincsestára. Gazdagságát jól példázza, hogy az eredeti helyükön látható házak mellett a Szentendrei Szabadtéri Múzeum kiállításán is látható egy ágasfás-szelemenes ház is Tápról származik. Ez a bőség adja a Hegysor utca egyedülálló értékét, hiszen hazánkban a népi építészet emlékeit inkább egyedülálló házak őrzik, ritka az olyan helyszín, ahol egy egész házsor maradt meg, szoros egységben mutatva egy régió vagy népcsoport életének emlékét (ebben az esetben a Sokorói-dombság falvaira jellemző 18. századi zsellértelepítések emlékét.)
Különös érzés látni ezen a szoba-konyha-kamra elrendezésű házon azokat a formajegyeket, amelyeket őseink már a honfoglalás megelőző időszakból ismertek - és használhattak- ilyen például a szelemen, amelyet már a legrégebbi, egysejtű házaknál is használtak. A szobákat fűtő szemeskályha pedig késő középkori eredetű. A kályha - melynek "szemeit" változatos módon díszítették - igazi ékszere volt az amúgy egyszerű kivitelezésű lakóházaknak. A másik ilyen "ékszer" a mestergerenda volt. A szoba mennyezetén végig futó erős gerendát néha gazdag faragásokkal díszítették, de a ház építési évszámának, az építtetők nevének, vallási vagy társadalmi helyzetének jelölése szinte általános szokás volt.
A kályha és a konyhai füstje szabadkéményen keresztül hagyta el a házat. A tápi Hegysor házai az ágasfás-szelemenes típusba tartoznak. Ezeknél az egyik "névadó", a szelemen viselte a tetőzet súlyát úgy hogy erre erősítették a tetőzet héjazattartó gerendáit. A tetőzet súlyának viselésében osztozott a szelemennel az ágasfa. Az ágasfát a ház homlokzata előtt szilárdan a földbe beásták, majd a felső végén lévő Y alakot formázó - ez lehetett természetes kialakulású, de mesterséges is - ágasfába helyezték a szelemen gerendát. A Hegysor házai döngölt falú nádtetős épületek, oromzatuk fűrészelt deszka, fedésük zsupp és nád. Az épületegyüttes legkorábbi tagja 1792-ben, a legfiatalabb pedig a XIX. század közepén épült. A házak, a környék falvainak korabeli építőgyakorlata alapján, itt is a táj adottságainak megfelelően épültek a parányi zsellértelkeken. Valamennyi döngölt falakkal, a domboldalból kitermelt anyagból készült, apró ablakokkal, nyitott tornáccal. Ez az építési mód sokáig volt divatban a Kisalföldön, még akkor is, amikor máshol már mellőzték, mert a szegények építési technikájának tartották. Tápról került a Szentendrei Néprajzi Múzeumba az a ház, amely jelenleg a Kisalföldi tájegységet bemutató részen lett kiállítva. Ennek a háznak az érdekessége a konyha hátsó falából kiugró kenyérsütő kemence .
A Hegysor épületegyüttese 11 telekből áll, melyek sorsát és mai helyzetét az alábbiakban részletesen ismertetjük:
- Az első telken egykor az 1700-as évek végén létesített tűzoltószertár állt (előtte hatalmas tömlőszárító oszloppal). Az 1980-as években lebontották, helyére modern lakóházat építettek, melyben vendéglőt is kialakítottak, a falusi turizmus fellendülésére számítva.
- A második telken álló lakóház ideális lenne fogadó épületnek, a mellette kialakítandó lugasos parkolóval és népi életmódból merített tematikájú játszótérrel.
- A harmadik telek ma üres, miután a rajta álló ház a nyolcvanas években összedőlt. A ház visszaépíthető lenne.
- A negyedik telek épületét, a mestergerenda tanúsága szerint az 1834-ben építették. 1999-ben kapott új nádazást (a 6-os, 8-as, és 11-es épülettel együtt). 2004-es felújításakor két apartmant alakítottak ki benne. Ugyanebben az évben az elülső helyiség tüzelőberendezését felújították és kiegészítették egy pártás szemeskályhával, valamint a hátsó részben kialakított apartmanban szintén épített egy kályhát , a 11-es épület hátsó szobájában lévő kályhát mintául használva.
- Az ötödik telek háza a mestergerenda alapján 1792-ben épült ágasos-szelemenes épület. Utolsó lakója 1999-ben költözött ki. Ekkor még a helyiek állítása szerint legjobb állapotban lévő épület volt. Sajnos az azt követő években összedőlt és a mestergerenda is megsemmisült. A hosszúágas kimentésre került, valamint a régi összetett tüzelő alkalmatosság még megmenthető lenne (mászókéményes kemence és hozzá tartozó téglából épült takaréktűzhely.) Az első szobában eredetileg fekete égetésű kályhaszemekből álló kályha volt, melynek csempetöredékei megvannak és restaurálásra várnak. (A ház a 7. épülettel együtt 2004. novemberében érvényes felújítási építési engedélyt kapott).
- A hatodik telek épületének pontos építési dátuma nem ismert, valószínűleg ez is az 1700-as évek végéről való, felújítása 2003-ban elkezdődött.
- A hetedik telek házának mestergerendája 1795-ből származik. 2004-ben az összedőlés utolsó szakaszában a mestergerendát és az ágasfát kimentették. Az első szobában a sparhelt jelenleg még megmenthető. Dr Filep Antal szerint a sövénykéménye az 1990-es években dőlt le.
- A nyolcadik telek füstös konyhás hosszúháza 1835. körül épült. A nyolcvanas években múzeumi fogadóépületnek használták. 1999-től ennek az udvarán tartja a falu a Hegysori Tavasz című rendezvényét. Érvényes felújítási építési engedélye van.
- A kilencedik telek ágasos épülete az 1980-as évek dőlt össze (ágasfája és a mestergerendája is megsemmisült). Helyére téglából, a régi nyílászárókkal, helyi mesteremberek segítségével húztak fel egy ugyanakkora épületet.
- A tizedik telek épülete volt eredetileg a legértékesebb. Az ágas-szelemenes sövényhomlokzatú, sövénykéményes, hátrafelé kinyúló kemencés épület a hetvenes évek végén, a felmérés elkezdése előtti éjszakán égett le.
- A tizenegyedik telek 1835-ben épült házában 1980-ban a mai napig működő tájházat alakítottak ki. Az udvarán egy hidas disznóól áll, melyet a falu közepétől szállítottak oda, párja a Szentendrei skanzenbe került.
- A tájháznak berendezett 11. számú ágasfás-szelemenes tetőszerkezetű, nádfedésű épületet 1851-ben emelték. Hármas elrendezésével (első vagy "tiszta szoba"; hátulsó szoba; középütt a szabadkéményes konyha) híven tükrözi a magyar falvak évszázadokon át szokásos építkezési módját. Jól megfigyelhető a paraszti leleményesség és szépérzék, ahogy a rendelkezésre álló mázas kályhákat és pártázatot a meszelt falazattal egyesíti. A berendezett épület nagyszerűen mutatja be a nagy létszámú zsellércsalád életkörülményeit, lakáskultúráját. Eredeti környezetben találjuk itt a mindennapos használati tárgyakat, bútorokat és olyan benyomásunk támad, mintha a régmúltba csöppentünk volna vissza néhány pillanatra. A famunka szerelmesei ki ne hagyják a hidast, amely a házzal szemközt áll.
Nyitva tartás: Előzetes bejelentkezés alapján
9095 Táp, Hegysor utca 11. (Győr-Moson-Sopron megye)
Igazgató: Balaskó Attila
E-mail: balasko.atill@citromail.hu, oroszi.emm@freemail.hu
Telefon: (06 70) 389 6365, (06 70) 3181 069
A cikk elkészítéséhez Sárközi Éva, Dr Balogh Balázs és Sabján Tibor írásai nyújtottak segítséget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése