EU - vidékfejlesztés

7.6 Vidékfejlesztési politika

7.6.1 Az EU területének 90 %-a vidéki terület. A területhasznosítás legnagyobb részéért a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás felelős. Az EU értéktermelésében való mintegy 15 %-os részesedésével az élelmiszerlánc az Eurostat szerint a harmadik legnagyobb foglalkoztatási terület.

7.6.2 "A vidékfejlesztés mint a munkahelyteremtés és növekedés eszköze" című, 2006. márciusi európai bizottsági Newsletter megállapítja, hogy a KAP nélkül az EU-ban számos vidéki terület jelentős gazdasági, társadalmi és ökológiai gonddal szembesülne. Kiemeli, hogy mindenekelőtt a vidékfejlesztési intézkedések játszhatnak fontos szerepet a vidéki területek jólétének támogatásában és megőrzésében. Az EGSZB utal az Európai Vidékfejlesztési Mezőgazdasági Alapból (EVFMA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló véleményére [15], amelyben többek között az alábbiakat állapítja meg: "ha ezeken a területeken a gazdasági és szociális fenntarthatóság biztosítása a cél, akkor Európa teljes területén figyelembe kell venni a közös agrárpolitika, illetve a két pillér hozadékát a munkahelyek – innováción alapuló, versenyképes mezőgazdasági és/vagy nem mezőgazdasági tevékenységek fejlesztése révén történő – fenntartása vagy teremtése szempontjából."

7.6.3 A vidéki területekre jellemző munkanélküliségről szóló, az Európai Bizottság megbízásából készült tanulmány (Study on Employment in Rural Areas, 2006. május) eredményeit az EGSZB riasztónak tartja. A tanulmány úgy véli, hogy 2000. és 2014. között az EU-15-ben a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma 4–5 millióval, az új tagállamokban pedig (Romániát és Bulgáriát is beleértve) további 3–6 millióval csökken.

7.6.4 Az EGSZB hangsúlyozza, hogy egy átfogó vidékfejlesztési politikához ágazatokon átnyúló megközelítésre van szükség. A KAP 2. pilléreként kialakított vidékfejlesztési támogatás a tematikus programból adódóan saját, önálló szerepet kell, hogy betöltsön, ezért nem helyettesítheti a vidéki régiók fejlesztésére és erősítésére irányuló egyéb eszközöket. Az EU foglalkoztatási stratégiája megoszthatatlan egység, és magában kell foglalnia a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási munkahelyek számának megőrzését és növelését.

7.6.5 Az EGSZB utal az Euronatur környezetvédelmi alapítvány Arbeit und Einkommen in und durch die Landwirtschaft [Munka és jövedelem a mezőgazdaságban és a mezőgazdaság révén] című friss tanulmányára, amely Hohenlohe régió példájával igazolja: a nemzetközivé vált agrárpiacok, a fokozott verseny és a koncentrált feldolgozás ellenére elérhető, hogy a mezőgazdasági munkahelyek száma nemhogy ne csökkenjen, hanem a termelés és értékesítés diverzifikálása révén még növekedjen is. A támogatási eszközök célirányos alkalmazásával a vidéki területeken a foglalkoztatás szempontjából jelentős gazdasági és strukturális hatás érhető el.

7.6.6 "A vidékfejlesztés támogatására irányuló EU-politika" közvetlenül kapcsolódik a KAP-hoz, és a mezőgazdaságra és erdőgazdálkodásra irányuló eszközként értendő. Az EGSZB fontos célkitűzésnek tekinti e koncepció fenntarthatóságát és a KAP mindkét pillérének koherens megvalósítását. A versenyképesség erősítése, a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás környezetvédelmi teljesítményeinek értékelése és a vidéki területi struktúrák javítását szolgáló hídszerep csupa olyan stratégiai elem, amely nélkülözhetetlen módon egészíti ki a KAP 1. pilléréhez tartozó eszközöket.

7.6.7 A vidékfejlesztési támogatás finanszírozása formálisan egy önálló alap révén különbözik az 1. pillértől, ami csak kiemeli a reform által újjáalakított politika jelentőségét. A 2007–2013-as pénzügyi tervről folytatott tárgyalások eredményei a 2. pillér alulfinanszírozásához vezettek, amit az EGSZB számos véleményében bírált. Az EGSZB szerint meg kell tartani a KAP különböző funkcióit. Az 1. pillérrel kapcsolatos közvetlen kifizetésének modulációjának terén tett további lépéseknek összhangban kell lenniük ezzel a követelménnyel. Amennyiben ennek következtében a KAP 1. pillérétől pénzügyi eszközök kerülnek át a 2. pillérhez, az csak azzal a feltétellel történhet, hogy ezekkel a pénzügyi eszközökkel a mezőgazdaság multifunkcionális feladatainak biztosítására irányuló intézkedéseket támogatják. Ez jelentősen hozzájárul a foglalkoztatáshoz a vidéki területeken.

7.6.8 Az EGSZB javasolja, hogy a 2. pillér intézkedéseire szánt pénzügyi eszközöket 2013 után érezhetően emeljék meg. Azt is javasolja, hogy célirányosan már most a vidéki területek támogatását szolgáló projektek rendelkezésére álljanak azok az eszközök, amelyeket az EU jelenleg az export-visszatérítésekkel kapcsolatos piaci helyzet és a piacot egyéb módokon tehermentesítő intézkedések révén megtakarít.

7.6.9 Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy tisztázza, konkrétan hol a határ az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) és az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) között. Az EGSZB aggodalommal látja, hogy a KAP második pillérét egyre inkább minden elképzelhető beruházás finanszírozási forrásának tekintik.

7.6.10 Az EGSZB mindenképpen üdvözli, hogy az EMVA-rendelet 3. tengelyével olyan intézkedéseket is lehet finanszírozni, amelyek kívül esnek a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás területén. Úgy véli azonban, hogy az ilyen intézkedéseknek felismerhető és nem mindössze konstruálható összefüggésben kell állniuk az elsődleges termeléssel. Az EGSZB elutasítja az olyan elgondolásokat, mint például a szélessávú kábelhálózat vagy a Galileo projekt finanszírozása. Erre a célra a klasszikus regionális fejlesztési alapokat lehetne felhasználni.

7.6.11 A vidékfejlesztési intézkedések megvalósításakor az EGSZB szerint figyelembe kell venni, hogy a tagállami követelmények különbözősége miatt a szubszidiaritás értelmében lehetővé kell tenni valamennyi mozgásteret. A programok ezzel összefüggő tagállami társfinanszírozása jelentős mértékben hozzájárul az egyes intézkedések célirányos megvalósítása iránt érzett közös felelősségtudathoz. (f:egszb)