Gubarúd

A gubarúd aranysárgára sütött, fényes felületű, hosszú, rúd alakú, kb. 3-3,5 cm vastag, mintegy 40 cm hosszú, frissen ropogós héjú péksütemény.
A háztartásokban sütött termék a 19. században és a 20. század első felében nem tartalmazott zsiradékot, később –böjtös jellegének csorbítatlansága mellett – ipari változatában megjelent és általánossá vált az élvezeti érték növelését szolgáló margarin.
A szegedi tanyákon kenyér és kalácstésztából készítették, amelybe esetenként krumplit tettek és mákot szórtak bele. A kelesztett 2-3 cm vastagra nyújtott ágakat kétujjnyi darabokra vágták, vízben megforgatták, lisztezett tepsiben sütötték.
A hagyományosan karácsonykor készített mákos guba alapanyaga a gubarúd. Szkkadt állapotban feldarabolják a rudat, edénybe téve darát mákkal megszórják, mézes tejjel megöntözik, majs sütőbe téve pirosra sütik.
Egyéb elnevezések: bobajka, guba.