A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: szja-törvény) szerint „önálló tevékenység” minden olyan bevételt eredményezőtevékenység, amely nem tartozik a „nem önálló tevékenységek” körébe. Önálló tevékenység többek között az egyéni vállalkozó, a mező gazdasági őstermelő , a bérbeadó, a választott könyvvizsgáló tevékenysége. 2010. évtől önálló tevékenységnek számít az európai parlamenti, az országgyűlési és a helyi önkormányzati képviselők tevékenysége is.
Önálló tevékenységből származó jövedelem különösen - a megbízási jogviszony alapján végzett tevékenységből származójövedelem, a felhasználói szerződés alapján megszerzett jövedelem, - a választott könyvvizsgálói tevékenységből származó jövedelem,- az európai parlamenti, az országgyűlési, a helyi önkormányzati képviselői tevékenységgel összefüggésben kapott jövedelem,- az egyéni vállalkozó vállalkozói kivétből és a vállalkozói kivét kiegészítésből származó jövedelme,- az átalányadózást választó egyéni vállalkozó átalányban megállapított jövedelme,- a mezőgazdasági őstermelő jövedelme, beleértve a kistermelői bevételből átalányban megállapított jövedelmet is,- az ingó vagyontárgy és a termő földnek nem minősülő ingatlan bérbeadásából származó jövedelem, utóbbi abban az esetben, ha a magánszemély nem a különadózást választja,- ingó vagyontárgyak üzletszerű értékesítéséből származó jövedelem.
1. Az önálló tevékenységből származó jövedelem adózása Az önálló tevékenységből származó jövedelmet a megszerzett bevételből a szjatörvény általános szabályai, vagy az adott (pl. az egyéni vállalkozói, őstermelői) tevékenységre meghatározott külön szabályok szerint kell megállapítani. Az egyéni vállalkozókra és a mező gazdasági őstermelőkre vonatkozó adózási szabályokat külön információs füzetek ismertetik. 2010. évtől az önálló tevékenységből származó bevétel adóalapjának megállapításánál a szja-törvény szerint kiszámított jövedelmet növelni kell az adóalap-kiegészítéssel. Az adóalap-kiegészítés összege fő szabály szerint a jövedelem 27 százaléka. Az önálló tevékenységből származó jövedelem adóalap-kiegészítéssel növelt összegét az összevont adóalapba kell beszámítani. Az összevont adóalapba tartozik még a nem önálló tevékenységből (pl. munkaviszonyból) származó jövedelem, az egyéb jövedelem és az említett jövedelmek után számított adóalap-kiegészítés. Egyéb jövedelemnek számít az adóterhet nem viselő
járandóság (pl. a nyugdíj) is, de ezeket a járandóságokat adóalap-kiegészítés nélkül kell az adóalapba beszámítani. Az összevont adóalap után a két kulcsos adótábla szerint kell az adót megfizetni.
Az összevont adóalap után fizetendő adó:
5 000 000 Ft-ig 17 százalék 5 000 001 Ft-tól 850 ezer Ft és az 5 millió Ft-ot meghaladó rész 32 százaléka
1.1 Önálló tevékenységből származó bevétel Önálló tevékenységből származó bevételnek számít a tevékenységgel összefüggésben, a tevékenység alapjául szolgáló jogviszonyra tekintettel megszerzett valamennyi bevétel. (Önálló tevékenységből származó bevétel például a megbízási jogviszonyra tekintettel kapott díjazás, honorárium.) Önálló tevékenységből származó bevételként kell figyelembe venni a tevékenységgel összefüggésben kapott költségtérítés összegét is. Önálló tevékenységből származó bevétel például az ingó vagyontárgyak hasznosításából származó bevétel. Önálló tevékenységből származó bevételnek számít a termő föld tulajdonosának változása nélkül értékesített lábon álló termés ellenértéke is. A közös tulajdonban lévő ingatlan-, ingó vagyontárgyak bérbeadása (hasznosítása) esetén a tulajdonosok eltérő rendelkezése hiányában azt a magánszemélyt terheli az adókötelezettség, aki a tevékenységet folytatja, illetőleg aki a hasznosításra jogosult. Egyes önálló tevékenységből származó bevételek esetében választhat a magánszemély, hogy a bevétele után az önálló tevékenységre vonatkozó szabályok szerint, vagy pedig külön adózik. Ilyen bevétel különösen a kisösszegű (15 000 forintot meg nem haladó) kifizetés, valamint a termő földnek nem minő sülő ingatlan bérbeadásából származó bevétel. Az említett bevételeket csak akkor kell önálló tevékenységből származó bevételként figyelembe venni, ha az erre vonatkozó szabályok szerinti adózást választja a magánszemély. A bevételeket főszabály szerint az szja-törvény 2. és 4. számú mellékletében foglaltak szerint kell figyelembe venni. Külön szabályok vonatkoznak a támogatások elszámolására. A jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezései alapján költségek fedezetére vagy fejlesztésre kapott vissza nem térítendő támogatásból olyan összeget kell az adóévben bevételként figyelembe venni, amilyen összegű költséget (értékcsökkenési leírást) számolt el a magánszemély a támogatásból fedezett kiadásából. Nem kell bevételként figyelembe venni az előző ebben említett támogatást, ha az annak felhasználásával teljesített kiadásokat a magánszemély egyáltalán nem számolja el - értékcsökkenési leírás formájában sem költségként. Annak a támogatásnak az összegét sem kell bevételnek tekinteni, amelyet vissza kell fizetnie a magánszemélynek, de a visszafizetési kötelezettségre tekintettel felszámított késedelmi kamat, késedelmi pótlék vagy más hasonló jogkövetkezmény miatt nem számolható el költség sem. A bevételként már elszámolt, de utóbb visszafizetett támogatás önellenőrzéssel helyesbíthető . Speciális szabályok vonatkoznak az erdő véghasználattal érintett kitermelt vagy lábon álló faállomány értékesítéséből származó bevételekre is. Ezeket a szabályokat a mező gazdasági őstermelők adózásáról szóló információs füzet ismerteti. Az szja-törvényben meghatározott egyes bevételeket a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni. Ilyen bevétel különösen az önálló tevékenységgel összefüggő hivatali, üzleti utazás esetén a kiküldetési rendelvény alapján az utazásra kapott költségtérítés, ha az nem haladja meg a jogszabályban meghatározott, igazolás nélkül elszámolható mértéket. A saját személygépkocsi használata miatt fizetett költségtérítés összegéből igazolás nélkül elszámolható a kiküldetési rendelvényben feltüntetett km távolság szerint, az üzemanyag fogyasztási norma és legfeljebb az APEH által közzétett üzemanyagár, valamint a 9 Ft/km általános személygépkocsi normaköltség alapulvételével meghatározott összeg.
1.2. Az önálló tevékenységből származó jövedelem megállapítása Az önálló tevékenységből származó jövedelem megállapításánál – az szja törvényben meghatározott kivételekkel – két módszer közül lehet választani. Az egyik módszer a tételes költségelszámolás. E módszer választása esetén valamennyi költséget – a kormányrendeletben vagy törvényben meghatározott mértékű költségek kivételével – számlával, bizonylattal kell igazolni. A tevékenység folytatása érdekében igazoltan felmerült (kifizetett), és az igazolás nélkül elszámolható költségek az szja-törvényben meghatározott módon és mértékben a bevételből levonhatók. A bevétel hiányában el nem számolt költségeket a következő évi bevétellel szemben nem lehet érvényesíteni. Ez azt jelenti, hogy a tárgyévi bevételből csak a tárgyévi költségek vonhatók le. Ha a magánszemély többféle önálló tevékenységet folytat, a bevételeket és a bevételek megszerzése érdekében felmerülő kiadásokat tevékenységenként külön-külön kell figyelembe venni, tehát az egyik tevékenység veszteségével a másik tevékenység nyereségét nem lehet csökkenteni. A másik módszer szerint a bevételből igazolás (számlák, bizonylatok) nélkül levonható 10 százalék költséghányad, és a bevétel 90 százaléka a jövedelem. Ez utóbbi módszer alkalmazása esetén a magánszemély az adóévben megszerzett és nem egyéni vállalkozás keretében folytatott önálló tevékenységből származó bevételeinek egyikére sem, továbbá az önálló tevékenységével összefüggésben kapott költségtérítéssel szemben sem alkalmazhatja a tételes költségelszámolást. E szabály szerint a költségtérítés 90 százaléka jövedelemnek számít, mert ebből a bevételből is csak a 10 százalék költséghányadot lehet levonni.
1.3. A tételes költségelszámolás legfontosabb szabályai Költségként csak az önálló tevékenységgel összefüggésben, a bevétel megszerzése érdekében a naptári évben felmerült (kifizetett), szabályszerűen igazolt kiadást lehet elszámolni. Kivétel ez alól az olyan átalány (vélelmezett) költség, amelyet a kiadás tényleges felmerülésétől függetlenül elismer az szja törvény. (Ilyen költség például a 9 Ft/km általános személygépkocsi normaköltség.) A nem egyéni vállalkozóként folytatott önálló tevékenységgel összefüggésben jellemzően elő forduló költségekről az szja-törvény 3. számú melléklete rendelkezik. Ha az önálló tevékenységhez vásárolt termék vagy szolgáltatás értékesítője az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvényben (a továbbiakban: áfatörvény) meghatározott bizonylat kiállítására kötelezett, akkor a kiadást az áfatörvény szerinti bizonylattal (ide nem értve a nyugtát) kell igazolni. Egyébként a kiadás igazolására kizárólag az a bizonylat alkalmas, amely tartalmazza a költség összegének megállapításához szükséges valamennyi adatot. A magánszemély személyes vagy családi szükségletét (is) kielégítő termék vagy szolgáltatás megszerzése érdekében felmerült kiadás csak az szja-törvényben meghatározott esetben és módon számolható el (pl. a művészeti tevékenységet folytató magánszemélyekre vonatkozó külön szabályok szerint). Elismert költség az önálló tevékenységgel összefüggésben vásárolt anyag, áru, illetve felmerült más kiadás (pl. postaköltség, részletes híváslistával igazolt telefonköltség, utazási költség, jármű használatával kapcsolatos költség stb.) A jármű használattal kapcsolatos költségelszámolás szabályait külön információs füzet ismerteti. Azokat a kiadásokat, amelyek nem kizárólag az önálló tevékenységgel kapcsolatban merültek fel, arányosan lehet elszámolni. Ilyen kiadás például a fűtés és a világítás, ha a magánszemély a lakásában végzi az önálló tevékenységet. A költségelszámolásnál a költségre jellemző felhasználási mértéket (pl. kwh) kell alapul venni. A kizárólag az önálló tevékenységhez használt 100 ezer forint alatti tárgyi eszközök (gépek, berendezések, felszerelések) beszerzési, előállítási költsége egy összegben elszámolható. A 100 ezer forintot meghaladó beszerzési értékű eszközök, valamint a 100 ezer forint alatti egyedi értékű és az önálló tevékenység mellett személyes célra is használt gépek, berendezések stb. beszerzésére, előállítására fordított kiadást nem lehet teljes egészében elszámolni. Ilyen eszközök beszerzése (előállítása) esetén átalányamortizációt lehet érvényesíteni. Átalányamortizáció címén az adóévi bevétel egy százalékát, de legfeljebb az említett eszközök nyilvántartási értékének 50 százalékát lehet költségként elszámolni. Az elszámolt költség a bevétel egy százalékánál akkor sem lehet több, ha a magánszemély az adóévben több ilyen eszközt vásárol. Egy tárgyi eszköz után egyszer, a használatbavétel évében lehet az átalányamortizációt elszámolni. A többféle önálló tevékenységhez is használt gép, berendezés stb. esetén a költségeket nem lehet megosztani az egyes tevékenységek között. Ezeket a költségeket csak egy – a magánszemély által választott - önálló tevékenység bevételével szemben lehet elszámolni. Az szja-törvény további költségeket is elismer. Így elszámolható például
• a köztestület, az önálló tevékenységgel kapcsolatos érdek-képviseleti feladatot is ellátó társadalmi szervezet számára befizetett tagdíj;
• az önálló tevékenység után a magánszemély által nem megállapodás alapján befizetett társadalombiztosítási járulék;
• az állami költségvetésbe, központi alapokba, a helyi önkormányzatoknak fizetett, kizárólag az adott önálló tevékenységhez kapcsolódó adó a személyi jövedelemadó kivételével (pl. illeték, hatósági díj, vám, kötbér, késedelmi kamat, önellenőrzési pótlék stb.).
A művészeti tevékenységet folytató magánszemélyek az általánosan elismert költségeken felül további költségeket is elszámolhatnak. A művészeti tevékenységet folytató magánszemélyek egyes költségeiről szóló 39/1997. (XII. 29.) MKM-PM együttes rendeletben meghatározott művészeti tevékenységek esetén költségként elszámolható a mű vész tevékenységével kapcsolatos mű soros előadás, kiállítás, múzeum, közgyűjtemény látogatásához megvásárolt belépő, irodalmi és művészeti alkotásokat tartalmazó, vagy ezek rögzítésére és lejátszására alkalmaz eszköz, kép- és hanghordozó, könyv, kotta, más sajtótermék vásárlására fordított kiadás. A rendelet szerint a személyes vagy családi szükséglet kielégítését is szolgáló termék, szolgáltatás igazolt ellenértékének 50 százaléka számolható el költségként. Az elő adómű vészi tevékenység esetén a színpadi megjelenéshez kapcsolódó esztétikai és kozmetikai cikkekre és szolgáltatásokra fordított kiadás is elszámolható.
Az európai parlamenti, az országgyűlési, a helyi önkormányzati képviselői tevékenységgel összefüggésben megszerzett bevétellel, valamint a polgármesteri költségátalánnyal szemben az adott tisztséggel összefüggő feladat ellátása érdekében felmerült, a magánszemély nevére kiállított bizonylattal igazolt kiadást – ideértve különösen a lakhatási támogatásra jogosult országgyű lési képviselő szállásra fordított kiadását –, valamint az adott tisztséggel összefüggő feladat ellátása érdekében használt tárgyi eszközök átalány-értékcsökkenését lehet elszámolni költségként.
1.4. A kisösszegű kifizetések Az önálló tevékenységből származó, egy szerző dés alapján a 15 000 forintot meg nem haladó összeg kifizetése esetén a magánszemély választhat, hogy a
6
jövedelem után az adót a kifizető állapítja meg, vonja le és fizeti be, vagy írásban nyilatkozik arról, hogy az összevont adóalapjába számítja be. Az első esetben a bevétel egésze jövedelem és az adó mértéke az adótábla szerinti legmagasabb adókulcs, ami 2010 évben 32 százalék. A második fordulat esetén a magánszemélynek és a kifizetőnek is az önálló tevékenységbő l származó jövedelem megállapítására vonatkozó általános szabályok szerint kell eljárnia.
1.5. Az ingatlan bérbeadásból származó jövedelem A magánszemély termő föld-bérbeadásból származó bevételének (ideértve a földjáradékot is) és más ingatlan bérbeadásából származó bevételének az egésze jövedelem, amely után az adó mértéke 25 százalék. A termő földnek nem minő sülő más ingatlan bérbeadása esetén, az adóévi összes ilyen bevételre vonatkozóan, a magánszemély választhatja az összevont adóalap részeként az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó szabályok alkalmazását, ideértve az adóelőleg megállapítására vonatkozó szabályokat is. Ha a bevétel kifizetőtő l származik, és a magánszemély választásáról a kifizetést megelő zően nyilatkozik, a kifizető az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó adóelőleg-levonási szabályokat alkalmazza. Ilyen nyilatkozat hiányában a kifizető által levont vagy a magánszemély által megfizetett adó adóelőlegnek minősül, ha a magánszemély a választását az adóbevallásában érvényesíti.
1.6. Ingó vagyontárgyak üzletszerű értékesítése Az ingó vagyontárgyak rendszeres értékesítése esetén a magánszemély az általános forgalmi adó (áfa) alanyává válik, ezért be kell jelentkeznie az adóhatóságnál. Az áfa alanyaként választhatja az általános szabályok szerinti adózást, vagy az áfatörvényben meghatározott feltételek fennállása esetén választhat alanyi adómentességet is. Az alanyi mentességet választó adózó az előzetesen felszámított áfa levonására nem jogosult (nincs adólevonási joga) A személyi jövedelemadó szempontjából abban az esetben minősül üzletszerűnek az ingóságok értékesítése, ha az ellenérték fejében történik, és az ügylettel kapcsolatban a magánszemélynek az áfa szabályszerűen bejelentkezett alanyaként az adólevonási joga megnyílik. A nem üzletszerű en folytatott ingó értékesítésből származó jövedelmet nem kell beszámítani az összevont adóalapba, az ilyen jövedelem a szja-törvény 58. §ában foglalt szabályok szerint külön adózik.
2. Az adóelőleg-fizetés szabályai A magánszemély összes jövedelme után fizetendő személyi jövedelemadót naptári évenként kell megállapítani, de az adóbevételek folyamatossága érdekében az összevont adóalapba tartozó jövedelem után év közben adóelő leget kell fizetni.
7
2.1. A kifizetői adóelő leg-levonás szabályai 2010. évtől sok tekintetben változtak az adóelőleg megállapítására és levonására vonatkozó szabályok. Az egyik fontos változás az adóelő leg alapjának megállapítására vonatkozó új szabály. Az adóelő leg alapjául szolgáló összeg kiszámításánál is hozzá kelladni az önálló tevékenységből származó jövedelemhez az adóalapkiegészítés összegét, amely fő szabály szerint a jövedelem 27 százaléka. Ha az önálló tevékenységből származó jövedelem után a magánszemély köteles a társadalombiztosítási járulékot vagy az egészségügyi hozzájárulást megfizetni, akkor az adóelőleg alapjának a megállapításánál a bevételből számított jövedelem 78 százalékát kell jövedelemnek tekinteni. Nem lehet alkalmazni ezt a szabályt, ha a magánszemély az említett közterhet költségként számolja el, vagy ha azt részére megtérítik. A kifizető az összevont adóalapba tartozó bevétel kifizetésekor, juttatásakor fő szabály szerint továbbra is köteles megállapítani és levonni a bevételt terhelőadóelőleget. A levont adóelőleg befizetése és bevallása is változatlanul a kifizetőkötelezettsége. A 2010. január 1-jén hatályba lépett új szabály szerint nem kell a kifizetőnek az adóelőleget levonnia az adószámos (nem egyéni vállalkozó, nem ő stermelő) magánszemély által kiállított számla alapján teljesített kifizetésbő l. Ilyen esetben az adóelőleg megállapítása és megfizetése - a továbbiakban ismertetett szabályok szerint - az önálló tevékenységet folytató magánszemély kötelessége. Azonban a magánszemély írásos nyilatkozatban kérheti a kifizető tő l az adóelőleg levonását. Ha a kifizető ilyen nyilatkozatot kap, köteles megállapítani és levonni az adóelő leget. Az egyéni vállalkozónak és a mező gazdasági ő stermelőnek kifizetett összegekből továbbra sem kell a kifizetőnek az adóelő leget levonnia. Az önálló tevékenység ellenértékének a kifizetésekor a jövedelmet a magánszemély nyilatkozatában megjelölt költség levonásával kell megállapítani. A nyilatkozat szerinti költséget korlátozás nélkül figyelembe veheti a kifizető a jövedelem megállapításánál. Megszűnt tehát az a korábbi szigorú előírás, amely szerint az önálló tevékenység ellenértékének legalább az 50 százalékából le kellett vonni az adóelőleget. Ugyanakkor megszű nt az a szabály is, amely alapján költségnyilatkozat hiányában az önálló tevékenység ellenértékének (pl. a megbízási díjnak) a 90 százalékát tekinthette jövedelemnek a kifizető . Így tehát a tevékenység ellenértékének a kifizetésénél a 10 százalék költséghányadot (és bármely más igazolás nélkül elszámolható költséget) csak akkor lehet figyelembe venni az adóelőleg alapjának kiszámításánál, ha azt a magánszemély a nyilatkozatában kéri. Más szabály vonatkozik a költségtérítés címén teljesített kifizetésekre. A költségtérítést terhelő adóelő leg alapjának a megállapításánál a kifizető
8
nyilatkozat nélkül is levonhatja a magánszemély bevételéből az igazolás nélkül elszámolható költségeket. Ha a magánszemély az adóévben megszerzett bármely önálló tevékenységből származó bevételét terhelő adóelőleg megállapításához tett nyilatkozatában költség levonását kérte, akkor egyetlen, az adóévben megszerzett ilyen típusú bevétele alapján sem határozhatja meg a jövedelmét a 10 százalék költséghányad levonásával. Azonban nincs akadálya annak, hogy a 10 százalék költséghányad elszámolására tett nyilatkozat/nyilatkozatok után egy újabb kifizetés alkalmával a tételes költségelszámolásról nyilatkozzon a magánszemély. Ez utóbbi esetben az adóév hátralévő részében már csak tételes költségelszámolásról nyilatkozhat a magánszemély, és az adóbevallásában is a tételes költségelszámolás szabályai szerint kell megállapítania a jövedelmét. Az a magánszemély is alkalmazhatja az adóbevallásában a tételes költségelszámolás szabályait, aki az adóév egészében a 10 százalék költséghányad elszámolásáról nyilatkozott.
2010. évtől megszűnt a magánszemély adóelőleg-nyilatkozatára vonatkozó kötelező formai és tartalmi előírás. Az APEH honlapján közzétette a nyilatkozatok javasolt formáját. A közzétett nyilatkozatok használata nem kötelező . Az adott kifizetéstől függő en szűkebb adattartalommal, egyszerűbb formában is elkészíthetők a nyilatkozatok. A magánszemély dönthet úgy is, hogy nem tesz nyilatkozatot. Azonban a kifizetőnek kötelessége felhívni a magánszemély figyelmét a nyilatkozat lehetőségére, továbbá az adott vagy nem adott nyilatkozat következményeire. A nyilatkozatokkal összefüggőjogkövetkezményeket „A magánszemély kötelezettségei” cím alatt ismerteti a tájékoztató. A fő szabály szerint az adóelőleg alapjaként megállapított összegből (az adóalap-kiegészítéssel növelt jövedelembő l) 32 százalék személyi jövedelemadó-előleget kell levonnia a kifizető nek. Ha a magánszemély a kifizetést megelő ző en nyilatkozik az adóelő leg megállapítására kötelezett kifizetőnek arról, hogy az adóévi összevont adóalapja várhatóan nem éri el az 5 millió forintot, akkor a kifizető a 17 százalékos adókulccsal állapítja meg az adóelőleget mindaddig, amíg a magánszemély a nyilatkozatát vissza nem vonja. A nyilatkozat visszavonását követőkifizetésekből már a 32 százalékos adókulccsal kell levonni az előleget. A nyilatkozat visszavonása nélkül is át kell térni a 32 százalékos adókulccsal történő levonásra, ha a kifizető által megállapított adóévi adóelő leg-alapok együttes összege meghaladja az 5 millió forintot. Az adóelőleg levonására kötelezett kifizető az előzőekben ismertetett szabályok helyett – az állami adóhatósághoz bejelentett – eltérő módszerrel is megállapíthatja az adóelőleget, ha ezzel az év végi adókülönbözet mérsékelhető . Nem kell az eltérő módszert bejelenteni, ha a kifizető által használt számítástechnikai program készítő je a bejelentést már megtette.
9
Ha a kifizető nem pénzben juttat bevételt, vagy a bevételt terhelő adóelőleg levonására más okból nincs lehetősége, akkor is köteles az adóelőleget megállapítani és arról az igazolást kiállítani Az igazoláson fel kell tüntetni a le nem vont adóelő leg összegét, és fel kell hívni a magánszemély figyelmét arra, hogy az adóelő leget, illetve annak le nem vont részét köteles a negyedévet követő hónap 12. napjáig megfizetni.
2. 2. A magánszemély kötelezettségei Az önálló tevékenységből származó bevétel után az adóelőleget negyedévente, a negyedévet követő hónap 12. napjáig kell a magánszemélynek megállapítani és megfizetni, ha a bevételét nem kifizetőtől szerezte, vagy ha a bevételt juttató kifizető nek nem volt előleg levonási kötelezettsége. Nem kell adóelőleget fizetni az önálló tevékenységből származó jövedelem után, ha azt a magánszemély olyan külföldi államban szerezte, amely állammal nincs a Magyar Köztársaságnak a kettő s adóztatás elkerülésére egyezménye. Az adott negyedévre fizetendő adóelőleget a következők szerint kell kiszámítani. Az adóév elejétő l az adott negyedév végéig az önálló tevékenység bevétele után és az egyébként (az összevont adóalapba tartozó jövedelmek után) megállapított adóelő leg alapokat összesíteni kell. Az összesített adóelő leg alap után meg kell határozni a várható számított adót. A várható számított adót csökkenteni kell az adóévben korábban már megállapított adóelőleg összegével. Az így kiszámított összeg csökkenthető még a magánszemélyt az adott negyedévre megillető , kifizető (munkáltató) által figyelembe nem vett kedvezmények (családi kedvezmény, súlyos fogyatékosságra tekintettel járó kedvezmény) összegével. Az elő zőek szerint megállapított adóelő leget nem kell a magánszemélynek megfizetnie mindaddig, amíg az adóév elejétől összesítve, vagy egyébként az adott negyedévben a fizetendő összeg nem haladja meg a 10 ezer forintot. Az adóelő leg fizetésére kötelezett magánszemélynek az általa megállapított adóelőleget az adóhatóság közremű ködése nélkül elkészített „53”-as bevallásában - negyedéves bontásban - be is kell vallania. Az adóelőleg alapjának kiszámításánál a bevételből a magánszemély döntése szerinti költség, de legfeljebb az szja-törvény szerint elismert igazolható vagy igazolás nélkül elszámolható költség levonásával kell megállapítani a jövedelmet. Az adóelő leg alapjaként a jövedelem adóalap-kiegészítéssel növelt összegét kell figyelembe venni. Ha a magánszemély az adóévben megszerzett bármely önálló tevékenységből származó bevételét terhelő adóelő leg megállapításánál költséget vont le, vagy a kifizető nek költség levonásáról nyilatkozott, akkor egyetlen, az adóévben megszerzett ilyen bevétele után sem határozhatja meg a jövedelmét a 10 százalék költséghányad levonásával. Azt azonban nem tiltja az szja-törvény, hogy a 10 százalék költséghányad figyelembe vételével történő adóelő leg megállapítást (vagy az erre vonatkozóan tett adóelőleg
10
nyilatkozatot/nyilatkozatokat) követő en a tételes költségelszámolás szabályait alkalmazza a magánszemély. Ha a magánszemély év közben az adóelő leg megállapításánál a 10 százalékos szabály alkalmazásáról áttér a tételes költségelszámolás szabályaira (vagy tételes költségelszámolásról ad nyilatkozatot), akkor az adóév hátralévő részében már csak tételes költségelszámolással állapíthatja meg az adóelő leg alapjául szolgáló jövedelmét (csak tételes költségelszámolásról nyilatkozhat) és az adóbevallásában is a tételes költségelszámolás szabályai szerint kell megállapítania a jövedelmét. Az adóbevallásban az a magánszemély is alkalmazhatja a tételes költségelszámolást, aki az adóév elejétől az adóév végéig 10 százalék költséghányad figyelembe vételével állapította meg az adóelőleg alapjául szolgáló jövedelmét. Ha a magánszemély az adóévben megszerzett bármely bevételét terhelőadóelőleg megállapításához tett nyilatkozatában költség levonását kérte, és a nyilatkozata alapján az adóelő leg megállapításánál figyelembe vett költség meghaladja az adóbevallásban elszámolt igazolt költséget, akkor a különbözet után 39 százalék bírságot köteles az adóévre vonatkozó adóbevallásában bevallani és az adóbevallás benyújtására előírt határidőig megfizetni. Nem kell ilyen bírságot fizetni, ha az említett különbözet nem több az adóelő leg levonásánál figyelembe vett költség 5 százalékánál. A költségkülönbözet után 2010. január 1-jétő l százalékos egészségügyi hozzájárulás bevallási és fizetési kötelezettség már nincs. Ha a magánszemély a kifizetőtől olyan adóelőleg-levonást kér, vagy oly módon fizeti az adóelőleget, aminek következtében év végén neki felróható okból - 10 ezer forintnál több - befizetési különbözete lesz, akkor a különbözet után 12 százalék bírságot köteles az adóévre vonatkozó adóbevallásában bevallani és az adóbevallás benyújtására előírt határidőig megfizetni.
3. Járulékfizetési kötelezettség A járulékfizetési kötelezettség két alapvető feltétele a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony, illető leg a járulékalapot képező jövedelem megléte, melyrő l a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérő l szóló 1997. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Tbj.) rendelkezik. Az önálló tevékenység esetén is mindig vizsgálni kell, hogy a munkavégzésre milyen szerző dés alapján kerül sor, illetve milyen jövedelmet szerez a magánszemély. A kifizető nek (illetve ebben az eseten a foglalkoztatónak) nemcsak az adóelőleget kell levonnia a magánszemélytő l, hanem a biztosítási jogviszony elbírálása mellett a járulékokat is meg kell állapítani, le kell vonni a biztosítottól, illetve saját magát is terheli járulékfizetési kötelezettség. Az egyéni vállalkozó, illetve a mező gazdasági őstermelő saját maga teljesíti – a külön tájékoztató füzetben ismertetett – járulékfizetési kötelezettségét.
11
A díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban munkát végző személyek közül: - a megbízási, - a vállalkozási, - a felhasználási szerző désen alapuló tevékenységet önálló tevékenységnek kell tekinteni. A munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében foglalkoztatott magánszemélyek a törvény rendelkezése szerint akkor lesznek biztosítottak, ha tárgyhavi járulékalapot képező jövedelmük eléri a tárgyhónapot megelő ző hónap első napján érvényes minimálbér összegének harminc százalékát, illetve naptári napokra annak harmincad részét. 2010. január 1-jétől a minimálbér összege 73 500 forint, ennek 30 százaléka 22 050 forint, naptári napi 735 forint. (A 2010. január havi biztosítási jogviszony elbírálása során még a 2009. decemberben érvényes 71 500 forintot kell számításba venni.) Járulékalapot képező jövedelem többek között az szja-törvény szerinti, az összevont adóalapba tartozó, az önálló és nem önálló tevékenységbő l származó bevételből az adóelőleg-alap számításánál figyelembe vett jövedelem, ideértve az szja-törvényben szabályozott kisösszegű kifizetésből származó jövedelmet is. Az szja-törvénynek az önálló tevékenységet folytatók költségelszámolására vonatkozó rendelkezései alapján a tételes költségelszámolás alkalmazása esetén a járulékalap meghatározásakor a magánszemély adóelő leg-nyilatkozata szerinti, de legfeljebb a költségelszámolásra vonatkozó rendelkezések szerint elismert igazolható vagy igazolás nélkül elszámolható költség levonásával meghatározott rész vehető figyelembe, és nem járulékalap a 10 százalék költséghányad sem. Amennyiben a magánszemélynek nincs az előzőekben ismertetett járulékalapot képező jövedelme, a szerződésben meghatározott díjat kell járulékalapnak tekinteni. A felhasználási szerző désen alapuló biztosítási jogviszony megállapítása során járulékalapként csak a személyes munkavégzés díjazását kell figyelembe venni. A vagyoni jog felhasználásának ellenértékeként járó díj összege nem képez járulékalapot, ezért ezt a jövedelemrészt a biztosítási kötelezettség megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni.
3.1. A biztosítási kötelezettség megállapítása Fő szabályként a biztosítást havonta kell elbírálni, és a biztosítási kötelezettség megállapításánál az ugyanannál a foglalkoztatónál a naptári hónapban munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében elért járulékalapot képezőjövedelmeket össze kell számítani. E szabály nem alkalmazható akkor, ha a magánszemélyt a foglalkoztató munkaviszony, és pl. megbízási jogviszony keretében is foglalkoztatja. Ebben az esetben a biztosítást mindkét jogviszony tekintetében külön-külön kell elbírálni.
12
Amennyiben a díjazás kifizetésére nem havi rendszerességgel, hanem időszakonként, illetve a tevékenység befejezését követő en kerül sor, a biztosítási kötelezettséget a díj kifizetésekor kell elbírálni. A biztosítási kötelezettség elbírálásához a kifizetett díjból – ideértve az előleget is – a járulékalapot képezőjövedelmet azon időtartam naptári napjainak a számával kell elosztani, amelyre a díjazás történt. Ha a biztosítási jogviszony kezdő vagy befejező idő pontja nem állapítható meg, vagy vitatott, akkor a biztosítás időtartamaként: - a tevékenység időtartamát, - teljesítésre irányuló szerződés esetén a szerződés megkötésétől a teljesítésig eltelt idő tartamot, - ha sem a tevékenység időtartama, sem a teljesítés időpontja nem állapítható meg, akkor a díj kifizetéséig eltelt időtartamot kell figyelembe venni. Az előző ektől eltérő en felhasználási szerző désen alapuló biztosítási jogviszony elbírálása során a szerződés megkötésétől a mű elfogadásáig tartó idő tartam vehető figyelembe. Az elő adó (mű vész) biztosítási kötelezettsége elbírálásánál figyelembe vehetőidő tartam a felhasználási szerződés megkötésétő l az elő adás megtartása napjáig áll fenn, azonban szerződésenként (elő adásonként) legfeljebb 7 nap vehetőfigyelembe. A munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személyek biztosítása akkor is fennáll a jogviszony idő tartamán belül, ha - táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban; - gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül, amennyiben az ellátások folyósítását közvetlenül megelő ző napon biztosított volt. Amennyiben létrejön a biztosítási jogviszony és van járulékalapot képezőjövedelem, a biztosítást meg kell állapítani, és a járulékfizetési kötelezettséget az általános szabályok szerint kell teljesíteni. Abban az esetben, ha a megbízási szerződésben kikötött díjazás és a szerző dés idő tartama alapján a biztosítási jogviszony nem jön létre, a megbízónak és a megbízottnak sincs járulékfizetési kötelezettsége, de a százalékos mértékűegészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség fennállhat.
3.2. Az adószámos magánszemélyek járulékfizetési kötelezettsége Az szja-törvény szerint a kifizető nek nem kell adóelőleget megállapítania a nem egyéni vállalkozóként, nem mező gazdasági ő stermelő ként számlaadásra kötelezett magánszemély (adószámos magánszemély) által számlázott bevételből. Azonban ha a számlaadásra kötelezett magánszemély nyilatkozatot ad arról, hogy kéri az adóelő leg levonását, a kifizető azt nem tagadhatja meg.
13
Ha az adószámos magánszemély foglalkoztatására biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony keretében kerül sor, a foglalkoztató kötelezettsége a biztosítási jogviszony és az ezzel összefüggő járulékalap megállapítása, a járulékok levonása, megfizetése és bevallása. Tehát a személyi jövedelemadó megállapítására vonatkozó szabályoktól függetlenül a foglalkoztatói kötelezettségeket teljes körű en teljesíteni kell. A járulékalapot képező jövedelem megállapítására a Tbj. 4. § k) pontban foglaltak az irányadók. Abban az esetben, ha a biztosított adószámos magánszemély bevételéből a foglalkoztató adóelő leget nem állapít meg, és nem von le, a Tbj. 4. § k) pont 2. alpontját kell alkalmazni, mely szerint, ha a munkavégzést nem munkaviszony alapozza meg, a szerződésben meghatározott díjat kell járulékalapot képezőjövedelemnek tekinteni. Az adóelő leg levonását kérő nyilatkozat hiányában - és ebből következő en a költségnyilatkozat hiányában - a kifizetőnek a jövedelemtartalom megállapítására nincs lehető sége, ezért ilyen esetben a szerződésben rögzített díj teljes összegét kell járulékalapnak tekinteni és ennek figyelembe vételével kell a járulékfizetési kötelezettséget teljesíteni.
4. Az önálló tevékenységet végző magánszemély adóhatósági nyilvántartásba vétele Adóköteles tevékenységet az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. alapján csak adószámmal rendelkező adózó folytathat. Az adószám megállapítása érdekében a magánszemélynek a tevékenysége megkezdése előtt eleget kell tenni bejelentési kötelezettségének. Az adószám az adózó azonosítására szolgál, ezért azt minden, az adózással összefüggő iraton fel kell tüntetni, és közölni kell mindazokkal a kifizetőkkel, akik (amelyek) a magánszemély részére kifizetést teljesítenek. A vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemély, ha nem végez általános forgalmiadó-köteles tevékenységet (azaz nem alanya az áfatörvénynek) adószám nélkül, adóazonosító jel birtokában is teljesítheti adókötelezettségét. Az áfatörvény alapján az a magánszemély minő sül adóalanynak, aki saját nevében rendszeres és/vagy üzletszerű bevételszerzőtevékenységet végez. Nem minő sül gazdasági tevékenységnek, és így nem keletkeztet áfaalanyiságot a munkaviszonyban vagy olyan munkavégzésre irányuló jogviszonyban végzett tevékenység, amely a megbízó felelősségével alá- és fölérendeltségi helyzetet jelent a teljesítés feltételeiben és díjazásában. A vállalkozói tevékenységet kezdő magánszemélyek bejelentkezésének szabályait az egyéni vállalkozók adózásáról szóló információs füzet ismerteti.
4.1. Nyilvántartási kötelezettség Az önálló tevékenységet végző magánszemély az szja-törvény 5. számú mellékletében meghatározottak szerint köteles alapnyilvántartást és részletezőnyilvántartásokat vezetni.
14
Az önálló tevékenységet nem egyéni vállalkozóként, nem ő stermelő ként folytató magánszemély alapnyilvántartás vezetésére kötelezett, ha- az adóelőleg-nyilatkozatában költségelszámolásról nyilatkozik, - az adóelőleg megállapításánál költséget (ide nem értve az igazolás nélkülelszámolható költséget) vesz figyelembe, - az adóévben nem (nem csak) kifizetőtő l szerez bevételt.Ha a magánszemélynek kizárólag kifizető tő l van bevétele és a 10 százalék költséghányad levonásával állapítja meg a jövedelmét, akkor nem kell nyilvántartást vezetnie, csak a kifizető által kiállított igazolásokat kell megő riznie. Alapnyilvántartás a naplófőkönyv, a pénztárkönyv, a bevételi nyilvántartás, továbbá a mező gazdasági ő stermelő i igazolvány részét képező betétlap. Az alapnyilvántartás típusát a magánszemély adóévenként határozza meg, és e választását az adóévben saját elhatározásából később sem változtathatja meg. Ha a magánszemély az szja-törvény rendelkezései szerint az adóév során veszíti el az általa választott alapnyilvántartás vezetésének a jogát, akkor a változás napját megelő ző nappal köteles az addig vezetett nyilvántartást lezárni, és a lezárt alapnyilvántartásban összesített adatokat az új alapnyilvántartásba nyitó adatként bejegyezni. A lezárt alapnyilvántartást és az abban szereplő adatokat alátámasztó bizonylatokat a magánszemély köteles elévülési időn belül megő rizni. Az alapnyilvántartás vezetésére kötelezett magánszemély e kötelezettségét- pénztárkönyv vezetésével teljesíti, ha más alapnyilvántartás vezetését nem választhatja, vagy a más alapnyilvántartás vezetésére vonatkozó választás jogával nem élt;- választása szerint bevételi és költségnyilvántartás vezetésével teljesítheti, ha az adóévben általános forgalmi adó levonására nem jogosult, vagy e jogát nem érvényesíti;- választása szerint bevételi nyilvántartás vezetésével teljesítheti, ha az adóévben tételes költségelszámolást nem alkalmaz, általános forgalmi adó levonására nem jogosult, vagy e jogát nem érvényesíti.Az alapnyilvántartás vezetésére kötelezett magánszemély e kötelezettségét választása szerint - bármely más alapnyilvántartás helyett naplófő könyv vezetésével is teljesítheti.
Részletező nyilvántartás például a vevők nyilvántartása, a gépjármű -használati nyilvántartás, az alkalmi foglalkoztatás nyilvántartása, a leltár stb. A magánszemély a részletező nyilvántartások közül csak azokat köteles vezetni, amelyek adóköteles jövedelmének megállapításához szükségesek. Az adóhatóság indokolt esetben az adózó kérelmére felmentést adhat az alapnyilvántartás, illetőleg a részletező nyilvántartások vezetése alól. Az adózó abban az esetben kérheti a felmentést, ha a súlyos fogyatékosság minősítésérő l és igazolásáról szóló jogszabályok elő írásainak megfelelően igazolja, hogy
15
súlyos testi fogyatékosságának jellege miatt e kötelezettség teljesítése tő le nem várható el és a vele közös háztartásban élő hozzátartozói sem képesek a nyilvántartás/nyilvántartások vezetésére, és a nyugtaadási kötelezettség alól az áfatörvény feltételei al
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése