Kocsimúzeum - Parádfürdő

Az elmúlt évtizedekben fellendült a kocsik, a kocsizás és a kocsigyártás iránti érdeklődés. A Közlekedési Múzeum úgyszólván a 24. órában igyekezett megmenteni ennek az ősi iparágnak és közlekedési ágazatnak tárgyi emlékeit. Több évi gyűjtő és restauráló munka eredményeként nyílt meg 1971-ben a parádi Cifra istállóban a Közlekedési Múzeum Kocsimúzeuma.

Az öt teremből álló kocsimúzeum első helyiségében a magyar kocsigyártás emlékei láthatók. Bemutatjuk a kocsiépítés teljes folyamatát, a kerékgyártó, bognár, kovács, lakatos és szatler-iparágak munkáját. Az utóbbi magában foglalja a szígyártó, nyerges, kárpitos, valamint a fényező mesterségeket is. A kerék készítését egy kerékszékbe fogott félkész munkán látjuk, amint a küllőre csapvágó ("bokázó") géppel készítik a talp csapjait és felhelyezik a keréktalpat. A küllőt faragószékben készítették. Egy falusi kovácsműhelyben fújtatós tűzhely, lópatkoló és egyéb szerszámok láthatók, valamint a bognár által már elkészített fakerék, és az a mozzanat, amikor a vasabroncsot a régimódi abroncshúzókkal éppen felhelyezik. Távolabb régi fúrógép, festékőrlő kittőrlő és szatleripari varrógép áll, körülötte az iparág szerszámaival és egy készülő üléspárnával.

A kiállítás legérdekesebb tárgyai természetesen az eredeti, muzeális értékű kocsik, a 19-20. század jellegzetes, hazánkban gyártott illetve használt járművei. A különleges magyar hajtókocsik közül több nevezetes példány látható. Az ún. cseklészi típusú, félfedeles "Esterházy" kocsit főleg az ország nyugati részében használták. A fóti típusú "Károlyi" hajtókocsi még a közelmúltban is országosan elterjedt volt. E magas építésű kocsik súlypontja is magasan helyezkedik el, ezért hajtásuk nagy szakértelmet kíván, mert könnyen borulnak. Különféle típusaik a fogatversenyeken még ma is igen kedveltek. Az egyik egylovas hajtókocsit Károlyi Józsefnek, a Cifra istálló volt tulajdonosának elgondolása szerint építették. Különleges az alváz szerkezete, a négy félrugó elhelyezése és az oldalak mellett futó gerendák alkalmazása. Ezek sorába tartozik a 20. század elején készített, Köhler gyártmányú hajtókocsi, az ún. "gavallérkocsi" is. Nem hiányoznak a gyűjteményből a vadászkocsik sem. Egy nagyobb méretű társas vadászkocsi azt a típust idézi, amely Széchenyi István és Wesselényi Miklós angliai útjai, az ottani lótenyésztés és kocsizás megismerése nyomán terjedt el hazánkban. A tarantász orosz típusú, a hazai vadászkocsiktól igen eltérő farugózású kocsi. A városi közlekedés jellegzetes járműve volt a konflis és a fiaker. Az előbbi elé egy lovat, az utóbbiba kettőt fogtak. Ezek a nyitott és csukott hintók még a századforduló városképének is elengedhetetlen tartozékai voltak. Egy utazóhintó Horváth György váci műhelyéből származik. Két le- és felhajtható bőr féltetővel látták el abból a célból, hogy téli és nyári utazáshoz egyaránt használhassák. Az eredeti járművek mellett a mezőgazdaságban is használatos kocsikat szép modellek szemléltetik. Így a békési parasztkocsit, a nagyobb gazdaságok által használt kocsit, a szabolcsi homokon közlekedett kétkerekű lőcsös talyigát, a borsodi nehéz parasztkocsit, a Győr környéki nehéz igáskocsit és a honvédség "országos járművét".

Az élményt, amelyet az eredeti járművek, modellek és a gazdag történeti képanyag nyújt, elmélyítik a nagy számban kiállított lószerszámok, díszes vezetékszárak, nyergek, ostorok. A kiállítás legreprezentatívabb járművei az országházi és az esztergomi díszhintók. Az országházi a múlt század második felében készült, és az országgyűlés elnöke használta az 1896. évi millenniumi felvonuláson. A leghíresebb magyar kocsigyártók, a Kölber testvérek építették. Gazdagon alkalmazott díszítése már a szecessziót idézi. Szmrecsányi Lajos egri érsek díszhintóját bécsi kocsigyáros készítette. Az esztergomi hintó a 18-19. század fordulóján a Habsburg család számára Bécsből, a Napóleon hada elől menekülő családtagokkal került Magyarországra. Később a hercegprímások díszhintója lett. Különleges szerkezeti elemei mellett a dús aranyozással párosított remek színek egyaránt idézik egy korszak pompakedvelését és egy mesterség kiváló színvonalát. Gondos restaurátori munkával múlt század végi állapotában állította helyre a Közlekedési Múzeum műhelye.

A Műemlék jellegű Cifra istálló az Ybl Miklós tervei alapján készült fürdőtelepi kastélyhoz tartozott. A múlt században épült a Károlyi család részére. Az elektikus stílusú épületet főleg a felnémet építési elemek felhasználása jellemzi; külső kiképzése mellett nem marad el a belső tereké sem, boltíves istállótermeit vörös márványburkolat borítja. Ma a Cifra istálló az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet Lótenyésztési Teljesítményvizsgáló Állomásaként működik. A telep egész éven át látogatható, a ménvizsgák nyilvánosak, amelyeket minden érdeklődő megtekinthet.

Postacím: Cifra istálló 3240 Parád, Kossuth u. 217 Tel.: +36 36 364-083, +36 36 364-169

Nyitvatartás:

Április 1-től október 31-ig keddtől vasárnapig: 09.00 - 17.00-ig

November 1-től - március 31-ig keddtől vasárnapig: 10.00 - 16.00-ig