Pesszimizmus?

Pesszimisták vagyunk, nagyon!
Sehol Európában nem ítélik annyira rossznak helyzetüket és kilátásaikat az emberek, mint Magyarországon.
Most már hivatalosan is igazolható: pesszimista nemzet a magyar. Az Eurobarometer most hozta nyilvánosságra a tavaly év közepén, a szociális helyzetet feltérképező felmérésének eredményét arról, mennyire elégedettek az európai polgárok életükkel.
A kontinens lakói többségükben pozitívan értékelik életminőségüket: a -10 és +10 közötti skálán az átlagérték 3,2. Ezen belül azonban óriási eltérések vannak az egyes országok között. Dánia a maga +8,0 pontjával mindenki maga mögé utasít, de az élmezőny többi helyét is északi országok foglalják el. Abszolút értékben a bolgárok a legelégedetlenebbek (-1,9), de utánuk egyből a magyarok jönnek, -0,8-cal.
Nem látnak kiutat a magyarok
Két másik tényezőt tekintve viszont senki sem múlja alul honfitársainkat. Az öt évvel ezelőtti helyzettel összehasonlítva, a magyarok érzik úgy, hogy a legmélyebbre süllyedtek (-54), és a következő 12 hónapra előretekintve is ők a legpesszimistábbak. (Bár ebben a tekintetben egész Európát enyhe borúlátás lengi be, -3-as értékkel.) A jobbat és rosszabbat várók aránya közötti különbség európai átlagban +10 (vagyis némiképp többen ítélik meg úgy, hogy életük jobb lesz); Magyarországon viszont ez az arány -28, vagyis itthon jóval borúsabban látják jövőjüket az emberek.
Hazánk lakosai minden egyes vizsgált kategóriát tekintve a legrosszabbak között ítélték meg jelenlegi helyzetüket. Ennél is aggasztóbb jel lehet azonban, hogy a kiábrándultság és a jövőbe vetett hit még nagyobb mértékben hiányzik. Bármely kérdést is nézzük, a magyarok azok, akik szerint a legtöbbet romlott a helyzetük az elmúlt öt évben, és a következő egy év kilátásairól is ők nyilatkoznak a legpesszimistábban. Mi több, egyetlen olyan kérdés sem volt,ahol egy kicsit is optimista lett volna a hangulat.
A kutatókat nem lepte meg, hogy az eredmények elég élesen kettéosztják Európát. Az északi és a Benelux-államok lakói sokkal elégedettebbek életükkel, mint a dél- és különösen a kelet-európai lakosok. Az viszont már aggodalomra ad okot, hogy a jelen helyzet értékelése és a kilátások megítélése milyen szorosan korrelál egymással: fennáll a veszély, hogy növekszik a szakadék a jó társadalmi kondíciókat gyorsabb fejlődésre váltó országok és a kétségbeesésbe zuhanó, még inkább lemaradó államok között.