Mi történt azóta, amikor még a mi testünket is dús szőrzet borította, és izzadni sem tudtunk a maihoz hasonló hatékonysággal? Miután az emberfélék leszármazási vonala elvált a későbbi csimpánzok evolúciós ágától, egyre inkább a csupasz bőr és a fokozott izzadási képesség kialakulásának kedvezett az evolúció. A változás fő hajtóereje a legutóbbi feltételezések szerint az akkori éghajlati változásokban keresendő: állati és növényi fosszíliák alapján sikerült meghatározni, hogy a Földön 3 millió éve egy lehűlési periódus kezdődött. Ez őseink akkori élőhelyén, Kelet- és Közép-Afrikában az addiginál szárazabb időjárást eredményezett. A csapadékmennyiség csökkenése miatt az erdős területek egyre inkább nyílt, füves szavannákká alakultak, emellett csökkent az addig a közelben is elérhető növényi táplálék és az édesvíz mennyisége. Számos bizonyíték utal arra, hogy az erdős élőhelyeket kedvelő emberféléknek emiatt kellett feladniuk addigi életformájukat.
Az éghajlat szárazabbá válása az elmélet szerint komoly következményekkel járt: a szükséges víz- és kalóriamennyiség megszerzése érdekében egyre nagyobb távolságokat tettünk meg. Futni is egyre többször kellett, hiszen a növényi táplálék mellett ekkor kezdett elterjedni a vadászatból származó húsfogyasztás is. Itt merült fel először az emberi szervezet túlmelegedésének kockázata, ami a szőrzet elvesztésének talán legfontosabb oka lehetett. Fokozott aktivitásunk a korábbinál nagyobb belső hőmennyiséget szabadított fel szervezetünkben, amit ellensúlyozni kellett valamivel. A hatékony izzadás - és az ezt lehetővé tevő verejtékmirigyek elterjedése - szintén az életmódváltás következményeként mehetett végbe, amire több konkrét bizonyíték is utal.
Mikor történt mindez? Szőrzetünk elvesztése a legutóbbi becslések szerint 1,6 millió éve már javában folyamatban volt. Erre utal például az, hogy a Homo ergaster korai egyedeinél nagyjából szintén ekkor alakult ki a folyamatos gyaloglást és a futást lehetővé tevő erősebb testalkat. A változások idejére nemcsak a fosszíliákból, hanem a bőrszín genetikai vizsgálataiból is következtethetünk. A Utah Egyetem vizsgálatai szerint a sötétebb bőrszínért felelős egyik specifikus génváltozat - amely minden afrikainál jelen van - nagyjából 1,2 millió éve jelent meg. Feltételezhető, hogy a nap ellen védő sötét bőrszín kialakulása - a fekete bundával takart korábbi rózsaszínes helyett - nem sokkal a szőrzet elvesztését követően, éppen ennek hatására mehetett végbe.
Mi a szerepe a megmaradt szőrzetnek?
Egy olyan elméletnek, amely a szőrzet nagyfokú elvesztésének okait keresi, arra is magyarázatot kell adnia, hogy miért maradt meg a hajunk, illetve a hónalj- és a fanszőrzetünk. "Ha összehasonlítjuk az embert a csimpánzzal, azt tapasztaljuk, hogy ugyanannyi szőrszálunk van, csak az emberek szőrei sokkal rövidebbek, ezért kevésbé látszanak. A szőrzetünk ebben az értelemben tehát nem veszett el. A különbség eltérő életmódunk miatt alakulhatott ki: az egyik a két lábon járás, a másik pedig a ruha viselése hőszigetelés céljából.
Mi a szőrzet funkciója azokon a helyeken, ahol látványosan megmaradt? A haj esetében továbbra is fontos a fej árnyékolása és a hőszigetelés. Akik még nem kopaszodtak meg, nem is tudják, hogy ez mennyit számít: haj hiányában például sapkára lehet szükség a fejtetőt érő meleg elleni védekezéshez. A hónalj- és a lágyéktáji szőrzet - és részben a haj is - az ember ivarérettségéről és koráról tudósít. Hajunk mennyisége a korral együtt változik: az idősödő férfiaknál gyakori a kopaszodás, és mindez a nőknél is megfigyelhető, bár kisebb mértékben. A szakállasodás pedig öregít, így a többiek számára ez is jelezheti egy férfi korát. A szakáll jelezheti a társadalmi státuszt is, így az afrikai vagy ázsiai embereknél a szakáll például a bölcsesség jele.
Nem fog eltűnni a haj és a maradék testszőrzet
A hónalj- és a fanszőrzet nem fog eltűnni, mert továbbra is fontos szerepet tölt be. Ha például leborotváljuk a hónaljszőrzetünket, muszáj parfümöt használnunk az illatok miatt. Az izzadás párologtatásában szintén részt vesz a hónaljszőrzet, amit borotválás esetén ugyancsak kozmetikumokkal csökkentünk. A szőrtüszők egyébként könnyen begyulladnak a borotválást követően, legalábbis amíg rövidek: ebből látható, hogy a szőrzet súrlódáscsökkentő funkciója továbbra is megmaradt. Az ember evolúciójáról egyébként fontos megjegyezni, hogy az utóbbi ötven-százezer évben elsősorban kulturálisan fejlődtünk, és nem biológiailag. Ezért nem várható a szőrzet további eltűnése sem: mivel az emberiség létszáma mára igen magas, nem lenne esélye egy szőrtelenségre hajlamosító mutáció elterjedésének., mert a mutációt hordozó egyedek elkülönülésének gyakorlatilag semmi esélye.
A férfiőszülés és a kopaszság viszont terjedhet, mivel jó fizikummal társulva beérkezett, jó státusú vezető férfit sugároz.
Hogyan véd a melegtől a haj?
A hajat illetően sokféle elképzelés van: a legegyszerűbb az, hogy a szavannán történő szaladgálás során a szervezet legalább az agy hőmérsékletét igyekszik megvédeni a túlzott felmelegedéstől. A gepárdoknál erre a "csodarece" nevű érhálózat szolgál, amely hatásosan hűti az agyat, de az ember persze nem szalad a gepárd sebességével.
Hogyan magyarázható, hogy éppen a haj védi a fejet a túlzott melegedéstől? A hajkorona egy levegőréteget hoz létre az izzadó fejbőr és a felforrósodott hajfelszín között, így egy forró, napsütéses napon a hő nagy részét hajunk nyeli el. A haj alatti levegőréteg ezáltal hűvösebb maradhat, ami lehetővé teszi, hogy a fejbőr izzadságcseppjei a levegőréteg felé párologjanak - ez az, ami hűtő hatással jár. A hullámos, göndör haj ebből a szempontból éppen optimális, hiszen növeli a hajfelszín és a fejbőr közötti levegőréteg vastagságát, védve agyunkat a túlhevüléstől. A haj evolúciójával kapcsolatban még nem tisztázott minden, az azonban feltételezhető, hogy afrikai őseinknek erősen göndörödő haja volt. Valószínű, hogy a többi hajtípus csak az emberi faj későbbi elterjedése során alakult ki - írja a Scientific American cikke.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése